Egy kezet éreztem a derekamon, ami vezetett engem a nagy tömegben a palotában. Egész Asgard lakossága a palotába zsúfolódott. Én pedig mentem előre, Loki szorosan jött mögöttem és terelt a megfelelő terem felé. Oda belépve megláttuk Friggát, Thort és Sifet, mind kiöltözve.
-Gyönyörű vagy Sif-mentem oda hozzá és öleltem meg őt. Szőke haja a derekára omlott és sötét szeme ragyogott a boldogságtól. Hosszú, de lenge, törtfehér ruháját igazgatta és feje tetején egy ezüst korona csillogott. Kicsit távolabb léptem tőle.
-Köszönöm-mondta sugárzó arccal.
-Gyönyörűek vagytok-fogta meg mindkettőnk kezét Frigga, majd elmorzsolt egy könnycseppet-sajnálom, hogy Odin nem lehet itt velnk ma-hajtotta le a fejét, én pedig megöleltem őt.
-És ti is igazán elegánsak vagyok fiúk-nevetett fel az anya, amikor elengedtem őt. Ekkor éreztem meg egy tenyeret lágyan a derekamon. Loki finoman maga mellé húzott. Frigga csak mosolygott ezen, majd összecsapta a tenyerét-készen álltok?
A trónteremben minden tele volt virágokkal és a trón helyett egy hatalmas oltár állt a lépcső tetején. Elsőnek Thor kisérte be az anyját, majd Loki a kezét nyújtotta nekem.
-Ideges vagy?-Kérdezte, mire én kicsit felnevettem
-Miért lennék az? Nem az én esküvőm-suttogtam.
-Még-éreztem az ajkát a fülemnél, majd Sif megfogta a vállam.
-Örülök, hogy most minden rendben van köztetek, de én éppen férjhez mennék és ti feltartjátok a sort-mondta enyhén erőteljesen, mire mi meginduktunk.
Lassan sétáltunk végig a zene ütemére a padsorok között. Többen biccentettek nekem, de én csak anyám tekintetét kerestem a többi ember között. Nem találtam.
Az első sorban álltunk meg mindhárman, hogy jól lássuk a leendő uralkodó és családtagom házasságkötését, majd belépett az ara a terembe. Thor könnyes szemmel nézte leendő feleségét és egy kicsit izgatottan ugrált is. Mindenki gyönyörködve nézte, ahogy Sif felsétál az emelvényre és kedvesével megfogják egymás kezét és elmondják egymásnak a házastársi esküt.
-Szeretném, ha tudnád, hogy abban a pillanatban szerettelek, amikor megláttalak először. Azt hiszem onnantól kezdve tudtam, hogy mit jelent más szeretni és szeretve lenni. Én voltam akkor a világon a legszerencsésebb lány, mert úgy éreztem, hogy megtaláltam azt, akit életem végéig szeretni fogok. Soha nem akarlak majd egyedül hagyni, mert összetörne a szívem. El sem tudom képzelni mi lett volna velem nélküled, hiszen előtted rettenetesen féltem. Féltem a jelenemtől, a jövőmtől és a sorsomtól, de utána rájöttem valamire, nincs mitől félnem, ha velem vagy-mondta elcsukló hangon Sif, én pedig elmorzsoltam egy könnycseppet, majd éreztem, ahogy Loki keze óvatosan az enyémhez ér. A kézfeje a kézfejemnek dőlt, én pedig rápillantottam. Élénkzöld szeme boldogan nézte az egymásnak szerelmet valló párt, majd a kezünkre pillantott. Észre sem vette, hogy nézem őt. Ujjai picit megmozdultak és enyhén összefonódtak az enyémekkel. Felpillantottam az éppen csókolózó ifjú párra. Bárcsak én is olyan szerelmes lennék, mint ők-gondoltam magamban, majd a kezeinkre néztem-talán egyszer.
Hirtelen egy apró rántást éreztem a karomon és felnéztem Lokira.
-Tudod, követni kell az ifjú párt, nem ülhetünk itt órákat-felkeltem és kifelé indultunk Thorék után. Kint az étkező előtt hatalmas tőmeg állt, mindenki megnézte, hogy hova kell ülnie és természetesen gratulált az ifjú párnak.
-Gratulálok-mondtam mindkettőjüknek és kaptak egy-egy cuppanós puszit az arcukra, miután minket mindenki előre engedett. Hirtelen egy erős csapást éreztem a vállamba.
-Hát te is beszereztél magadnak egy herceget?-Kapott fel a vállára a nagydarab szakállas Volstagg.
-Valahogy úgy-néztem Loki után.
-A kis varázsló azt mondta, hogy dolga van, szóval beszélhetsz erről-nézett rám kikerekedett szemekkel-meg azt hittem, hogy neked Thor a zsánered-nevetett fel hangosan.
-Nekem egyikük sem a zsánerem-mondtam halkan.
-Akkor meg mit keresel vele?-Kérdezte Fandral, miközben próbált ő beállni elém a szakállas helyett.
-Na mi van Fandral, nem találtál elég szolgálólányt a palotában és most már nálam is próbálkozol?
-Vagy szolgálófiút-nevetett Volstagg.
-Igazából az a szolgálólány még nem volt meg-mutatott egy fiatal lány irányába és már le is szólította az illetőt.
-Szóval mi van veled és a fura herceggel?-Fodult felém a szakállas komolyan.-Nagyon remélem, hogy Thor miatt vagy vele.
Megfogtam és a karjánál fogva berángattam egy szobába. És elmondtam neki mi a "feladatom" onnantól, hogy Frigga megjelent nálunk.
-Ohh, ez esetben remélem beleszeretsz, mert a Valhalla biztos jó hely, de itt több a bor-mondta kicsit viccelődve, majd kiléptünk az ajtón-mellesleg áldásomat adom rátok-mosolygott bíztatóan, majd hátbaverte Fandralt.
-Miről beszélgettetek?-Állt mellém Loki és nézett rám kérdőn.
-Csak a jelenlegi helyzetemről-kikerekedtek a szemei-megbízható, senkinek nem mondaná el.
-Remélem igazad van-nyújtotta felém a karját és bementünk az étkezővé átalakított hatalmas terembe. Loki mellett helyet foglaltam az asztal szélén és néztem a beszállingózó embereket. Mindenki szépen lassan megérkezett és már csak az új királyra és királynéra vártunk. A tekintetem végigfutott a tömegen a hosszú asztaloknál, az ismerősöknek néha biccentettem egyet köszönésképp. Sok kérdő tekintetet láttam felém irányulni, amitől lesütöttem a szemem. Nem tetszett, hogy az emberek ennyire megnéznek maguknak. Arany ruhám anyagát kezdtem el piszkálni az asztal alatt. Hirtelen egy meleg kezet éreztem, ahogy kiszedi a kezemből az anyagot.
-Baj van?-Kérdezte halkan, mire felnéztem rá, szemében tömérdek mennyiségű aggódás látszott, hosszú fekete haja kicsit az arcába hullott, ahogy rámnézett.
-Nem tetszik ez a helyzet-suttogtam.
-Az, hogy velem látnak?-Váltott át aggódóból bánatossá a hangja. Megszorítottam a kezét, amikor azt el akarta húzni. Éreztem, hogy megbántottam őt.
-Azt, hogy egy kiállítási darabnak érzem magam-hajtottam le a fejem-mindenki engem néz, pedig nagyon okot sem adok rá.
-Azért néznek téged, mert még senkit nem láttak mellettem és kíváncsiak arra, hogy te miért vagy itt-szorította meg ő is a kezem-nem téged furcsállnak, hanem a helyzetet-nézett végig a tömegen-mondjuk az is közrejátszhat, hogy sosem láttak még téged ennyire-kereste a szavakat-azt hiszem mondhatjuk, hogy nagyon szép vagy.
-Te szépnek találsz?-Pirultam el, de mielőtt Loki válaszolhatott volna, belépett Thor, egyik kezében a Mjölnirrel, másik kezében Siffel és helyet foglaltak mellettük.
-Bocsi, hogy késtünk-mondta a vörös köpenyes, majd felemelte a kupáját és mindenki feszülten figyelte, hogy mit fog mondani.-Az életre!-Kiáltotta hangosan, mire minenki így tett, majd enni kezdtek. Loki elengedte a kezem és hozzálátott a saját ételének elfogyasztàsához. Próbáltam a torkomon leerőltetni néhány falatot, de nagyon nehezen ment az elmúlt néhány nap bezártsága után. Inkább a termet néztem.
Mindenhol vidáman beszélgető asgardiak voltak, a beszélgetés zaja visszaverődött a magas falakról. Virág és borillat töltötte be a termet,na szolgálók nagy része ma is dolgosan járkált az asztalok között, hogy az ünneplő vendégeknek minden kívánságát lessék. A plafonon lévő freskókra néztem. Sok Asgard születésének legendáját örökítette meg, néhány viszont a háborúkat ábrázolta. Egy egy helyen láttam magamat harcolni Thor és Odin mellett. Viszont észrevettem egy apró részletét egy festménynek, amit eddig sosem láttam. Egy aranyruhás nő egy zöld-arany ruhás férfivel az oldalán, egymás kezét fogva néznek egymásra.
-Az egy új festmény-mondta Loki mellettem. Észre sem vettem, hogy ő is a plafont nézi.-Mindig kicsit megváltozik a minta, hogy a mostani múltat, jelent és jövőt mutassa.
-Azok mi vagyunk?-A szemem még mindig a párt nézte.
-Igen, úgy hiszem-sóhajtva dőlt hátra. Az arcára néztem, miközben ő még mindig a freskót nézte. Arcán halvány mosoly játszott, élénkzöld szemei figyelmesen pásztázta azt az apró részletet, ami arany színben ragyogott. Ajkai enyhén elnyíltak, mintha csókra várt volna. Lehunyta a szemét és erősen beszívta a levegőt, majd gyengéden kifújta. Arcán meglátszott, hogy mennyire leterhelt, még sosem láttam őt ennyire megterhelten.
Közben az arany színű pár a képen egyre közelebb került egymáshoz.