-Anyád tudja-fésülte meg a hajam a fésülködőasztalnál-azért engedett el téged, mert tudja, hogy Asgard sorsa tőled függ. Vagyis töletek. És én szeretném, ha már most anyádként tekintenél rám. Ha bármiben tudok segíteni, csak szólj.
-Igazából lenne egy kérésem-terült el szeplős arcomon huncut mosoly.
-Na mi az?-kérdezte kicsit megszeppenve.
-Megtréfálom a csínytevés istenét-mosolyogtam.

-Ez mégis ki volt?-Üvöltötte Loki tíz perc múlva csurom vizesen és berontott a szobámba-Te. Te átkozott harcos lány, te tetted ezt velem igaz?-Mutatott végig magán, mire én hangosan felnevettem.
-Azt hiszem te vagy a forrófejű, nézd le kellett locsoljanak, hogy ki ne gyulladj!-A hasamat fogtam a nevetéstől.
-Tudod, legalább lehettél volna annyira eltökélt, hogy te magad borítsd rám a vizet-mosolygott el huncutul. Amikor felálltam, akkor vettem észre mennyire magas, ahogy lenézett rám, a hollófekete tincsei az arcába omlottak.
-Igazából az én ötletem volt, hogy a szolgáló öntsön le vízzel-jött ki Frigga a szobám fürdőszobájából. Loki arcáról lehervadt a mosoly és az anyjára nézett.
-Összeálltál ezzel a harcos lánnyal?-Kérdezte olyan arckifejezéssel, mint akit éppen most árultak el.
-A harcos lánynak neve is van-mondtam mérgesen.
-Igaza van-állt mellém a férfi anyja-Linneának hívják és viselkedj vele tiszteletteljesen. Hallottam tőle, hogy nem tettél rá jó benyomást.
Loki csak sarkon fordult és kiviharzott a szobából. Sokáig néztük az ajtót, amit becsapott.
-Szerintem nem tettem rá jó benyomást-mondtam ki végül.
-Ha úgy vesszük, Loki sem bánt veled úgy először, ahogy egy úriembernek kellett volna-vett ki egy hosszú ujjú, engem tetőtől talpig beborító ruhát, amiből csak a vállaim lógtak ki és a kezembe nyomta-rózsaszín, illik a szemedhez-mosolygott-fél óra múlva vacsora-ezzel kilépett az ajtón.
Levettem a páncélomat és magamra vettem a halványrózsaszín ruhát, majd megnéztem magam a tükörben, világoskék szemem tényleg ragyogóbbnak tűnt a ruha miatt, és a szeplőimet is kiemelte. Sötétbarna hajam most teljesen kiengedve, enyhén hullámosan, érte a csípőmet. Megpróbáltam magam elképzelni Loki mellett. Tény, hogy nem mutatnánk rosszul egymàs mellett, de borzalmas személynek tűnik. Mi lett azzal a mosolygós kisfiúval ott a kertben?
Nem sok ideig tudtam ezen gondolkodni, mert megjelent Thor az ajtómban Siffel az oldalán. Együtt remekül néztek ki, tényleg egymásnak teremtették őket.
-Csak szólni szerettünk volna-mondta Thor-hogy lassan vacsora és ha szeretnél, akkor csatlakozz hozzánk, de ahogy elnézem, anyám már gondoskodott arról, hogy velünk töltsd az estét-nézett végig rajtam.
-Örömmel csatlakozok-mondtam, miközben elindultam előre.
-Minek véljem ezt a jókedvet?-Kérdezte Sif.
-Tudjátok Lokival volt egy vitánk és hát forrófejűnek nevezett. Nos Friggával kitaláltuk, hogy megleckéztetjük Lokit és megkértünk egy szolgálót, hogy az arcára öntsön egy teknő vizet. Erre természetesen Loki bepipult, beviharzott a szobámba és nagy meglepetést okozott neki az, amikor megtudta, hogy az anyja is benne volt a csínytevésben.-A végén elkezdtem kuncogni Siffel együtt, Thor pedig hangosan hahotázott mellettünk, míg elértünk az étkezőig, ahol mindenki leült a számára megfelelő helyre, én viszont megálltam. Kétségbeesetten néztem a hatalmas asztalt, hogy hova üljek, mire Frigga intett egyet és az egyik szék kihúzódott.
-Köszönöm-ültem le a helyemre és elkezdtünk falatozni.
Thor már bőven részeg volt a bortól, rajta kívül meg mindenki kicsit becsiccsentett, amikor Loki belépett a terembe. Thor hangosan felnevetett, de inkább a mellette lévő hölggyel beszélgetett, én pedig a királynővel beszéltem. A zöldszemű lehuppant mellém és csendesen enni kezdett. A haja frissen volt mosva, valószínűleg a meglepim miatt. Egész idő alatt senkihez nem szólt.
Még egy jó órát beszélgettünk, amikor engem már majdnem elnyomott az álom, ezért felálltam az asztaltól és jó éjszakát kívántam mindenkinek, majd elindultam a szobám felé. Frigga jelentősem ránézett fiára, aki egy morgás mellett megszólalt.
-Elkísérhetlek a szobádig?
-Ha szeretnéd-mondtam és mélyen a szemébe néztem. Megadóan felállt az asztaltól és intett nekem.
-Csak utánad-szólt enyhén fojtott hangon. Én pedig kisétáltam az ajtón, oldalamon a herceggel. Az egész úton nem szóltunk semmit, csak a cipőnk kopogása törte meg a csendet az úton. Viszont a szobám felé vezető úton megálltam az egyik ablak alatt és csak néztem a csillagokat.
-Gyönyörűek-suttogtam magam elé. Láttam, ahogy a férfi mellém áll, az ablak alá és az eget fürkészi.
-Messze szebb, mint más világon. Jöttünheimben csak fekete az ég éjjel, Midgardon pedig hiába van a Hold, a csillagokat alig látni-mondta, miközben mindketten a sötét, de mégis szivárványszínben pompázó égboltot figyeltük.
-Amikor csatázok, akkor sosincs időm megnézni a csillagokat-sóhajtottam.
-Pedig megéri. Amikor nem Asgardon vagyok, akkor is tudom, hogy ott van valahol, amikor a csillagokra nézek-az arcát figyeltem. Talán mégsem lesz olyan nehéz beleszeretnem.
-Remélem meg tudjuk menteni-hunytam le a szemem.
-Én is remélem.
-Tudod, én nem akartam az lenni, akibe bele kell szeretned-egy könnycsepp szökött ki a szememből.
-Tudom, én sem hittem volna, hogy ez lesz. Nekem annyival könnyebb volt, hogy én kiskorom óta ismertem a jóslatot. Mindig volt bennem egy olyan érzés, hogy én leszek az és beletörődtem. Az én sorsom meg van pecsételve azért, hogy utána Asgard lakosai békében éljenek örökre-ahogy hallgattam a hangját, úgy merültem álomba-beviszlek a szobádba-emelt fel, én pedig nem tettem semmit, csak a nyakába hajtottam a fejem-ezt azért ne szokd meg harcos lány-mondta komolyan, de éreztem, hogy mellette kicsit mosolyog.
-Nem volt szándékomban megszokni nyugodj meg-ekkor lerakott az ágyra.
-Megártott neked a sok bor, jóéjt harcos lány.
-Szép álmokat-suttogtam, de akkor már Loki a saját szobájában volt.