A következő napokban a szobámban próbáltam elfoglalni magam olvasással és hasonlókkal, mert a fegyvereimet érthető okokból nem hagyták nálam, apám kardját is elvették tőlem, így nem maradt màs, mint hogy olvassak és próbáljak varázsolni, de nem igazán kötött le egyik sem. Naponta hàrom alkalommal egy szolgáló hozott nekem ételt és kitakarított, ennyi emberi interakcióm volt. Első nap még meglátogatott Thor és Frigga, Sif pedig naponta beköszönt, de ezek nem tartottak sokáig. Mintha börtönbe lennék zárva. Álmaimban viszont még hallottam, ahogy Loki becsukja maga mögött az ajtót, minden alkalommal sírva keltem fel. Kezdtem viszont megszokni a magányt és a bezàrtság érzetét.
Éppen a kezemben lévő könyvet bámultam, amikor az ajtóm kinyílt, de nem igazán érdekelt, biztos megint a szolgáló hozott ételt és elviszi majd a teli tálcát, ahogy szokta. Csak arra eszméltem fel, hogy az ajtó egy ideje nem csukódik be a szokásos halk hanggal. Felnéztem. A férfi félredöntött fejjel fürkészett engem. Nem lépett be az ajtón, hanem a keretnek támaszkodva vizslatott engem smaragd szemeivel, majd körbenézett a rendezett szobán.
-Rosszabbra számítottam-kezdte halkan, de beljebb nem lépett a szobámba-törött bútorokra, azt hittem, hogy te meg sírva fogsz feküdni az ágyban-egy ideig hallgatott-anyám küldött. Szóltak neki a szolgák, hogy nem eszel. Ha ezzel akarsz bűntetni bárkit, akkor ideje, hogy feladd. Ha akarod, ha nem, életben fogunk tartani.
-Nem érdekel-mondtam rekedt hangon.
-Már azt hittem, hogy elfelejtettél beszélni, de ahogy elnézem, csak törődni nem törődtél magaddal-szólt keserűen.
-Nem kell, hogy pátyolgass-feszült meg a kezem.
-Nem is pátyolgatni akarlak, csak szólnék, hogy lassan nem leszel olyan erős, mint voltál.
-És az téged meg mégis mit érdekel?-Felálltam a székből és megálltam Lokival szemben.-Talán törődsz velem, vagy ezt is csak anyád parancsolta?
-Gondoltam szólok, hogy Thor és Sif esküvője ma lesz-nézett velem érzelemmentesen farkasszemet.
-Úgysem engedtek ki, akkor meg mi értelme volt szólnod? Tovább akarsz kínozni?
-Ma estére kiengednek. Nemsokára jön a szolga a ruháddal. Előtte ennék a helyedben, nagyon gyengének tűnsz-mondta és hátat fordított nekem, majd bement a szobájába, de az ajtót nyitva hagyta.
Beláttam a szürke szobába, ahol néhány szegletben ragyogott az arany. Minden falon könyvespolcok voltak, roskadásig tele könyvekkel. A szoba közepén egy hatalmas ágy állt, az ablaknál egy asztal, Loki pedig beült a székbe, nekem háttal és olvasni kezdett, én is azt tettem, amit ő, csak én a világossárga szobámban, a hatalmas piros bársony karosszékben. Csak néha láttam, hogy engem figyel az ajtón keresztül. Biztos azért, hogy ne szökjek meg. Mondjuk megszöknék. De hova meneküljek? Vissza anyámhoz nem tudok, hiszen ő eladott egy érdekházasságba. Thorhoz meg nem tudok menni, mert a palotából akarok menekülni.
A napfényben szálló porcicákat kezdtem el figyelni, hogy elterelje a gondolataimat. Milyen szépek-gondoltam-kár, hogy én nem szállhatok szabadon a levegőben. Kinyújtottam a kezem és csak néztem, ahogy a porszemek megtapadnak az ujjaimon és a tenyeremen. Lehunytam a szemem egy pillanatra.
-Hölgyem, hölgyem-rázta meg egy fehér kötényes szolgáló a vállamat-fel kell próbálnia a ruhát.
Kinyitottam a szemem. Egy szürke, vastag takaró nehezedett rám. Levettem magamról és felpattantam a fotelből. A szolgáló becsukta az ajtómat és levette a ruhámat.
-Hogy hívnak?-Kérdeztem a fiatalnak tűnő lányt.
-Liza vagyok hölgyem-hajolt meg előttem.
-Lienna vagyok, kérlek tegezz-mondtan neki mosolyogva. Napok óta először beszéltek velem kedvesen, engem pedig nagyon megnyugtatott. Rámadta az aranyszínű, habkönnyű, lágy esésű ruhát, ami egy kicsit bő volt rám. Ahogy szembeállított a tükörrel, akkor vettem észre milyen rossz állapotban vagyok. A ruha lógott rajtam, kék szemeim alatt sötét karikák ültek, a bőröm fehérebb volt, mint valaha. A szeplőim is sápadtabbnak tűntek, hajam pedig fakó volt, és csomókban állt. Sosem láttam magam még ilyennek.
-Borzalmasan nézek ki, igaz?-Fordultam a lány felé, de ő már a fürdőben engedte nekem a forró vizet.
-Segítek megmosni a hajad Lienna, utána sokkal jobban fogod érezni magad-levettem a ruhám és engedtem, hogy a szolgálólány megmossa a hajam és átsikálja a bőrőm.
-Gyönyörű lesz ma este-mondta, miközben befonta a hajam és az utolsó simításokat végezte el a ruhámon.
-Tetszik-néztem a tükörbe, de még mindig sápadt voltam.
-A ruhát Loki herceg csináltatta-mondta-ilyen színű a herceg köpenye is belül-mondta Liza és a hajamba tűzte a zöld kövekkel ékesített koronát.
-Én nem kérek koronát,nem vagyok királynő-húztam ki a hajamból, de ő csak mosolygott.
-Ez nem egy korona, hanem tiara, és a herceg kérése volt, hogy ezt viseld-mondta, erre kopogás hangzott az ajtóm felől. Liza kinyitotta az ajtót és kisurrant Thor mellett. A jövőbeli király egy ezüst páncélt viselt, a piros harci köpenyével. Mosolyogva jött oda hozzám és ölelt meg.
-Ugye nem fogsz semmilyen butaságot csinálni?-Kérdezte aggódó tekintettel.
-Nem tervezem-mondtam, mire ő megszorította a kezem.
-Hidd el, jó lesz a ma este-mosolygott és végignézett rajtam-csodásan nézel ki.
-Ezt majd Sifnek mond-fordítottam meg őt és tessékeltem ki az ajtón.
-Igenis főnök-ugrált el, fülig érő mosollyal a száján. Még egy darabig néztem a vidáman ugráló Thort, majd megfordultam és Lokival szembe találtam magam.
Egy ideig csak bámult engem az ajtajának dőlve, arcán látszott a csodálkozás, ahogy végignéztem rajta, vettem észre méregzöld ruháját, ugyanolyan színű köpennyel, aminek bélése arany. Csak néztük egymást egy darabig, majd a karját nyújtotta, amit készségesen elfogadtam.
-Ne csinálj semmi butaságot-suttogta a fülembe, miközben magához húzott-ha bármi meggondolatlant teszel, akkor annak következményei vannak-szorította meg a kezem, én pedig bólintottam-akkor hölgyem, jó szórakozást-mondta és elindultunk az alkonyati színekben játszó folyosón.