A szívem a torkomban dobogott amint elhagytam a helyiséget és egyenest indultam Leilahoz. Először szótlanúl bámultam rá, majd felsóhajtottam.

- Történt valami?
- Hát...összefutottam Taylorral a mosdóban.

- Mit akart tőled? - feszülten méregetett, majd össze fonta karjait.

- Megfenyegetett - kezdtem. - Valaki küldött egy képet róla ahogyan füvezik az udvaron.

- És? Akkor már egyből téged kell gyanúsítani? - akadt ki.

- Hát... - vakartam meg a fejem zavartan. - Ott voltam az udvaron és láttam.

- Mi a francot kerestél ott?

- Mivel nem találtalak sehol, gondoltam az udvaron lehetsz - vontam vállat.

- Majd akkor is így vonogasd a vállad, ha Taylor rád uszítja a haverjait! - komoran fordított nekem hátat és besétált a terembe.

Igaza volt. Komolyan kellene hogy vegyem Taylort. Nem számítottam semmi jóra, így ahogy tudtam elkerültem őket.
Amint beléptem a terembe, azonnal meg is torppantam, ugyanis, Taylor az első padban állt, és nem mellesleg csak mellette volt egy üres hely. Nem is tudtam, hogy a Biológiai óránk közös, egészen mostanáig.

- Kérem, foglalja el a helyét - utasított szigorúan Mr. Thomas tanárúr.
- És hol van a helyem?

Abban bíztam talán van még egy hely és nem kell Taylor mellé szegődnöm, de nagyot tévedtem.

- Mellettem - morogta Taylor.

Nem tehettem mást - bár megfordult a fejemben hogy lépjek le az óráról -, így mellé álltam és meredten figyeltem a táblát. Előttem hevert egy kis üvegdoboz, benne egy döglött békával. Nem tudtam mi a rosszabb az, hogy mellette állok vagy az, hogy egy kinyúlt békát kell pásztáznom. Felfordult a gyomrom és már éreztem hogy szédelgek. A szemem sarkából láttam ahogy Taylor tekintette folyton felém vándorol.

- Össze ne rókázd magad itt nekem! - morogta.

Felé fordultam és eskü' beakartam neki olvasni, de abban a pillanatban elszállt minden bátorságom. Talán ez a baj és ezért oltogatnak folyton...túl visszahúzódó vagyok.

Hátra fordultam és Leila ijedt tekintetével találtam magam szemben. A nézése elárúlta mennyire fél attól a békától...vagy talán nem is attól, hanem a mellette álló Eriktől, aki nem mellesleg Taylor legjobb barátja. Leila titokban imádja, de tudja hogy nála semmi esélye.

- Vegyétek a kezetekbe a szikét és vágjátok meg. - utasította a tanárúr.

Gyomorforgató látvány volt ahogy rezzéstelen arccal megvágta a béka hasát, sőt még nevetett is rajta. Szívem szerint kirohantam volna de ennek ellenére meredten álltam ott és figyeltem.

- Úgy tűnik ön nem rajong a békákért - vonta fel a szemöldökét majd komótosan elsétált mellettem.
- Vagy inkább a béka nem rajong érte - kuncogott mellettem.

Forrtam a dühtől...annyira visszavágtam volna, de mégsem tettem inkább csak csendben tűrtem.

Amint a csengő megszólalt, mindannyian kivonultunk a folyosóra. Megálltam egy pillanatra és füleltem mert nem messze tőlem Nataly és egy lány rólam suttogtak. Alig-alig hallottam, de biztos voltam benne, hogy rólam volt szó.

- Ez a nyomi és a barátnője túl sokat képzelnek magukról! - súgta a lánynak össze font karokkal.
- Ne aggódj, hamar megtudják hogy itt az ő szavuk semmit sem ér - legyintett a lány közben közép-barna hajába túrt majd óvatosan felém pillantott.
- Kapóra jön, hogy Taylor kifejezetten utálja - mondta. - De nem is csodálom, hiszen maga a jelleme is idegesítő! - feszülten figyelt felém és megvoltam győződve arról, tudta hogy hallom őket.

Talán jobb lett volna ha szavazom. Nem elég Taylor, még Nataly is?!

- Minden oké? - bökött meg Leila. - Ne is törődj velük - vonta meg a vállát.

- Aha... - bólogattam lassan. - Kifognak készíteni minket Leila! - adtam a tudtára.

- Képzeld ma jött haza a bátyám a nyaralásból. Igaz, hamarabb kellett volna jönnie, de annyira megtetszett neki California, hogy még maradt pár hetet. - gyors pillantásokat lövelt felém. - Nemsokára bemutatlak neki. Tök jó fej majd meglátod. - kacsintott egyet majd belém karolt és ő vezetett, bár nem tudtam hová.

- Most hová viszel?

- A bátyámhoz - mondta. - Az előbb már mondtam hogy bemutatlak neki, nem?

- Jó, de nem gondoltam, hogy most.

Tőlünk kicsit távolabb, egy fiatal srác állt tankönyvvel a kezében. Vállig érő hollófekete hajtincsei az arcába lógtak ahogy a könyv fölé hajolt. Fekete bakancsot viselt, hozzá egy szinben passzoló nadrágot és polót amin "Bad Boy" felirat volt. Mivel Leila csak őt nézte ahogy közeledtünk, így gondoltam ő lehet a bátyja.

- Szia, Damian - kezdte. - Ő itt a barátnőm, Jessica.

Damian óvatosan végig vezette rajtam élénk zöld tekintetét, majd elmosolyodott.

- Szia, új vagy, igaz? - kézfogással köszöntött.

- Igen, jól látod - nevettem fel kínosan.

- Hát örülök hogy megismertelek, de most mennem kell órára. Később még látjuk egymást. - mondta, és elballagott mellettünk.

Kicsit kínos volt a számomra, mert úgy éreztem lerázott a srác...vagy csak én vettem így le?

- Meglásd, ő tök jó fej - bólogatott hevesen.

- Mert a bátyád?

- Nem, nemcsak azért! - kacsintott egyet ami kicsit úgy tűnt mintha akarna valamit.

                                  ***

Pár órával később az öltözőben készültem a testnevelés órára, amikor hirtelen valaki becsapta az ajtót. Hamar felkaptam magamra a pólót és megálltam hallgatózni. A szekrények ajtaja a másik oldalon erőteljesen becsapódtak.

- Leila, hagyd abba kérlek, ez nem vicces! - feszülten indultam a másik oldalra, hogy leállítsam a barátnőm, de amikor szembe találtam magam Ethan-nel, még a vér is meghűlt bennem. Őrült vigyort húzott az ajkaira majd alsó ajkába harapott. Ethan, Taylor bandájába tartozik és veszélyes.

Leila mesélte, hogy általánosban megerőszakolt egy nála jóval fiatalabb lányt. Csak arra tudtam gondolni, hogy Taylor küldte hozzám. Az öltözőben csak én maradtam, így nem tudtam volna segítséget sem kérni. A kijárathoz pedig csak akkor tudtam volna eljutni, ha elmegyek mellette.

- Keresel valakit? - lassan hátrálni kezdtem.

- Igen, téged! - ujjaival végig zongorázott a szekrényeken közben felém közeledett lassan.

- Mit akarsz tőlem? - lábaimmal egyrecsak hátráltam, de ő csak közeledett.

- Hmmm... Lássuk csak - kezdte. - Új lány vagy, ennyi elég? Tetszel nekem... Nagyon. - pajzán mosollyal szemlélt végig.

- Taylor küldött, igaz? Jobb ha békén hagysz! - emeltem feljebb a hangom.

- Mert különben mi lesz? - felnevetett.

- Csak hagyj menni - kérleltem közben megfordultam és rohanni kezdtem.

Elakartam terelni, hogy a másik oldalon vissza jussak a kijárathoz, de gyors volt és elkapott.
Erősen ragadta meg a karjaim és magához szorított, hogy mozdulni sem tudjak. A földre akart vetni, de nem hagytam magam. Minden erőmet összeszedtem...de tudtam, hogy nem bírom sokáig. Segítségért kiabáltam amennyire csak bírtam, ekkor egyik kezét a számra tapasztotta. Amint elengedte a kezem egyből csapkodni kezdtem hátra, de végül a lábára tapostam. Éreztem ahogy kezd elhagyni az erőm és szedülni kezdtem. Csak az a gondolat járt a fejemben, hogy nincs tovább.

A földön találtam magam egyhamar... Ekkor rám vetette magát és megpróbálta lehámozni rólam a felsőt amit viseltem. Mindkét kezem a fejem fölé emelte és erősen szorította. Jobb lábamat felhúztam így megakadályozva hogy hozzám érjen. Ajkaival felém hajolt mire én elfordítottam a fejem és már csak arra eszméltem, hogy Ethan a szekrénynek csapódott. Mintha megállt volna az idő...nagy kő esett le a szívemről.

Feltápászkodtam nagy nehezen a földről és a megmentőmre figyeltem. Szemeiben aggodalom csillant fel. Gyorsan végig követett tekintetével és mikor meggyőződött afelől, hogy rendben vagyok, behúzott egy jó nagyot Ethan-nek.
Ethan tekintete elárulta, hogy ezt nagyon megfogja bánni. Felugrott a földről és kisétált.
Azon merengtem, hogy mi történt volna akkor ha valaki nem jön segíteni. Csak ekkor fogtam fel igazán, hogy nagyobb baj is lehetett volna. Hálásan néztem szemeibe a mengmentőmnek, aki elmosolyodott majd tovább állt.
Pár másodpercig toporzékoltam, majd utána eredtem, hogy megköszönjem neki, hogy megmentett.