-Elmondanád végre, hogy mi történt? - támadta le Danielt Lewis.

-Épp ment dolgozni a tegnap, amikor egy barom a kocsijába hajtott. Nincs nagy baj szerencsére, beütötte a fejét, meg van pár horzsolása. Megfigyelés alatt tartják még holnapig és utána biztosan kiengedik - magyarázta el szomorú arckifejezéssel Dan.

Lewis egy megkönnyebbült sóhajt eresztett ki, ahogyan én is. Megöleltem Danielt. Szerencse, hogy nem történt nagy baj vele.

-A telefonja még a tegnap lemerült és azért nem tudott kapcsolatba lépni veled - mondta Lewisnak - Nem akarok az idegesítő nagy tesó lenni, aki óvja a húgát, de mi van köztetek? - kérdezte kifejezéstelen arccal.

-Ismerkedünk, beszélgetünk... - zavarba jött és még talán kínosnak is érezte ezt az egészet, hogy Michelle testvére kérdőre vonja őt - A hétvégén elakar jö... - hirtelen elhallgatott - Mondhatni egyre közelebb kerülünk egymáshoz...

-Jól van, csak azért kérdezem, mert Michelle nekem nem mondott semmit. Nem is szólok bele, ez a kettőtök dolga, nagyok vagytok már - egy mosollyal az arcán Daniel megveregette Lewis hátát, aki szemmel láthatóan megnyugodott. 

-Akkor én megyek is - azzal az angol pilóta ott hagyott minket.

-Ahhoz képest, hogy nagyobb nálad, teljesen megijedt, hogy kérdőre vonod - nevettem, miután hallótávolságon kívül került Lew.

-Igen, és jó volt nézni - egy gúnyos mosoly után Daniel megcsókolt - Mennem kell, később megkereslek - még egy utolsó szájra puszit váltottunk és vissza ment a garázsába.

A Ferrari motorhome-jába tartottam. Sebastiant kerestem, valószínű, hogy a szobájában van. Bekopogtam és választ nem várva benyitottam.

-Hupsz, bocsi - mondtam, amint épp a masszőre volt nála. Seb haslag feküdt az ágyán, felém fordította a fejét.

-Szeretnél csatlakozni? - arcán egy nagy vigyor terült el.

-Bolond vagy, de ezt már mondtam - kezdtem el kacagva, a masszőr is nevetni kezdett - Gondoltam felkereslek és egy edzést lenyomunk...

-Még egy tíz perc és ígérem a tiéd leszek utána!

Nevetve és a fejemet csóválva csaptam be magam mögött az ajtót.

A kis ebédlőnkbe érve a pincértől kértem egy hosszú kávét és leültem az egyik asztalhoz a noteszommal. A Britta által elküldött naptár szerint kellett behelyeznem Seb edzéseit, ugyanis rengeteg interjúja van a németnek.

-Szia - állt meg mellettem egy nálam néhány évvel fiatalabb srác Ferraris öltözetben - Roberto Costa vagyok, az új szerelő - mutatkozott be mosolyogva. Tehát már is van valaki Jeremy helyében.

-Szia, örvendek, Sophia Turner, Sebastian edzője - felálltam majd kezet ráztunk.

-Igen, tudom - azzal leült mellém - Gondoltam megismerkedem veled is, mivel pont megláttalak, amint jöttem le a lépcsőn.

-Jól tetted! A neved alapján gondolom olasz vagy - kezdtem bele az ismerkedésbe kedvesen.

-Így van, Torinói. Apám hívta fel a figyelmemet a megürült szerelői munkára. Ezelőtt a Formula 3-ban dolgoztam kezdőként. Annyira örvendek, hogy kaptam egy hónap próbaidőt ennél az általam nagyra becsült cégnél! - ujjongott boldogan.

-Biztos, hogy ügyes leszel! Kitartó munkával, akarattal minden lehetséges - bátorító szavaim jól estek neki. 

Zöld szemeit nézvén úgy gondoltam, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy maradhasson nálunk.

-Itt is vagyok, Sophia! - tárta szét karjait újjá születve Seb.

-Bemutatom neked Kimi új szerelőjét - mutattam rá a mellettem ülőre. Felálltunk - Roberto... - ciki, de elfelejtettem a vezetéknevét.

-Roberto Costa - javított ki mosolyogva, majd kezet ráztak, miután Seb is bemutatkozott.

-Remélem te ügyesebb leszel, mint az elődöd - mondta halkan Seb, mire én vállon ütöttem kissé és kuncogni kezdtem.

-Hallottam már róla, a kollégák meséltek egyet s mást - nyugtatott meg minket Roberto, legalább nem kell nekünk azzal fáradoznunk, hogy Jeremy-t bemutassuk.

-Ne haragudj meg, Roberto, de nekünk mennünk kell, még találkozunk - hátát megsimítottam és Sebnek a fejemmel jelezve elhagytuk a motorhome-ot.

-Ezzel a Roberto gyerekkel is lesz még bajod szerintem - kuncogott mellettem lépkedve Seb.

-Ugyan miért?

-Ahogy nézett rád... - Seb próbálta utánozni. Csillogó tekintet, kisimult arcbőr, halvány mosoly.

-Na ne nevettess Vettel! - legyintve kacarásztam - Arra gondoltam, hogy körbe futhatnánk a pályát - váltottam témát a lényegre térve.

-Nem lehetne azt reggel? Most meg például csak egyet bicikliznénk a városban? 

Elgondolkodtam ezen, de végül bele mentem. Sebbel elvettünk két biciklit és elhagytuk a pályát.

-Elég keveset biciklizünk - mondtam neki, amint egy parkhoz értünk és egymás mellett haladtunk - Be fogom hozni rendszerességbe...

-Minden pályára biciklivel járok ki a hoteltől s vissza - nevetett sisakkal és napszemüveggel a fején.

-Komolyan sosem láttalak még úgy megérkezni.

-Igen, mert Mr. Ricciardo-val mindig később érkeztek meg az adott pályához, mint én - kinyújtotta a nyelvét.

-Ezt tudjuk magunkról... reggel nehezebben megy az ébredés vagy az elkészülés - elvigyorodtam.

-Minden rendben van veletek? - érdeklődő arca néha rám pillantott.

-Igen, főleg, hogy Jeremy elhúzta a csíkot! Nem veszekedünk, csak néha egy-két apróságon összekapunk, de ez mindenkinél előfordul.

-Ez így van. Nálunk is, de szerencsére semmi komoly.

A parkot elhagytuk így a főutakon biciklizve már nem igazán tudtunk társalogni. Seb előtt mentem, néha megnéztem a telefonomon, hogy eddig mennyit mentünk. Három és fél kilómétert. Még legalább egy ennyit tervbe vettem, utána pedig mára ennyi is volt.

-Őszintén szólva, masszázs után legszívesebben egy jót aludtam volna, de ez a kerékpározás is jól esett! - Seb egyet nyújtózott és letámasztotta a biciklijét a pályán.

-Ennek örülök! Holnap reggel nyolctól várlak a garázsod előtt! - emlékeztettem a reggeli futásunkra mosolyogva. Elköszöntem és a box felé menet felhívtam Danielt, mivel kétszer is keresett ezelőtt egy félórával. Nem válaszolt a hívásomra.

-Boldog születésnapot!!! - hangzott el egyszerre hangosan, ahogy befordultam a garázssorokhoz. Ijedtemben majdnem elejtettem a kezemben lévő telefont. Lefagyva néztem fel az előttem álló emberekre, ők pedig neki fogtak énekelni. Lassan a szám mosolyra húzódott.

-El is felejtettem, hogy születésnapom van - böktem ki nevetve, miután közelebb léptem hozzájuk és ők is abba hagyták az éneklést. Kacagni kezdtek.

Az egész Ferrari csapat, a Red Bulltól páran meg Lewis volt jelen a boxban egy asztal mögött, amin egy nagy torta díszelgett.

-Tehát ezért voltunk biciklizni a városban? - vontam kérdőre karba tett kézzel Sebet mosolyogva.

-Pontosan - nevetni kezdtek páran vele együtt - De ez nem azt jelenti, hogy többet nem megyünk!

-Boldog születésnapot, szívem! - közeledett Daniel. Fura volt tőle ez a becézés, mivel sosem használta eddig. Megcsókolt és szorosan megölelt. A háttérben a srácok és az a néhány lány cuki hangokat adtak ki, mire elnevettük magunkat Daniellel. Az ausztrál ezután előhúzott egy borítékot a farzsebéből és felém tartotta. Felvont szemöldökökkel izgatottan téptem fel azt és boldogan néztem le a két repülőjegyre, ami egy három napos mini nyaralást tartalmaz  Horvátországba, Omis városába. Nem hallottam még a helyről, de nagyon örvendtem.

-Köszönöm! - kezemben a borítékkal Daniel nyakába ugrottam.

-Jövő csütörtökön indulunk és vasárnap este hagyjuk el a városkát - mondta. Lábaim újból a földet érték - Lebeszéltem már a főnökökkel - mosolyogva kacsintott rám.

-Nagyszerű! - nevetve az asztalhoz léptem. A torta piros volt és a közepén a Ferrari logója virított, körülötte pedig az, hogy: "Boldog 28. születésnapot Sophia!"

Maga Maurizio gyújtotta meg a kettes és a nyolcas gyertyát mosolyogva.

-Kívánj valamit, és fújd el! - szólalt meg a tömegből Britta. Daniel mellém lépett és készenlétben várta, hogy lefényképezhesse a pillanatot.

Soha, de soha ne érjen véget ez, amit most élek meg. Hálás vagyok mindenért!

Azzal elfújtam a gyertyákat.

--------------------------------------------------------------------

Ha szeretnétek kedvenc pilótáitokról egyrészes történetet, az adatlapomon megkapjátok a Formula 1 - One Shots-os könyvet és kommentben kérhetitek is. 😄