-Már hiányoztál! - szökkentem Daniel nyakába egyből megcsókolva őt.

-Ezt a fogadtatást követelem mindig! - nevetett fel a szemembe nézve.

Leugrottam róla és megöleltem.

-Az én szobámban vagy elszállásolva - mondta a kezemet megfogva, amint a repteret elhagytuk és beültünk egy taxiba.

-Szuper! Eddig is megoldhattuk volna így... - csaptam a homlokomra.

-Nem nézik annyira jó szemmel, mivel külön csapatnál vagyunk. De! Nem kell tudjanak róla - kacsintott rám vigyorogva.

-Értettem - egy szalutálás után nyomtam egy csókot puha ajkaira.

-Kilenckor megyünk az ismerősömhöz. Fürdőruha van nálad ugye?

-Daniel, a világot járjuk... mindig van nálam - forgattam szemeimet majd vállára hajtottam a fejemet.

-Ez is igaz - motyogta az orra alatt.

A hotelnél kicsit fázva szálltam ki az autóból, azért Montreál nem Monaco egy cseppet sem. Szerencsére tűrhető volt az idő még ruhában is.

-Lehet egyet alszom, mielőtt elindulunk a barátodhoz - közöltem vele a nehezebbik bőröndömet átadva neki, a másikat húztam magam mögött.

-Rendben, nekem még úgyis van némi elintéznivalóm, interjú, ez meg az. Pihend ki magad - kezét végig húzta az arcomon, utána karját a nyakam köré helyezte és magához szorított.

-Nem tudok így menni - nevetve próbáltam kiszabadulni fogságából, de nem sikerült. A recepció előtt elengedte a bőröndömet a másik kezéből és megfogta az állkapcsomat. Erőszakosan kezdett el puszilgatni, de én folyamatosan nevettem.

-Sziasztok! - szakította félbe aranyos kis jelenetünket Jeremy. Ugh.

-Szia Jeremy - próbáltam leplezni undoromat - Szerintem Danielt ismered, ő pedig itt Jeremy Cook - mutattam be őket egymásnak. Kezet ráztak.

-Sophia volt barátja - mondta kézrázás közben. Ez hülye.

-Igen, hallottam már rólad - Daniel undorral teli arccal nézte, ez mindent elárult, de Jeremy mosolygása nem lankadt.

-Szóval ő Daniel... nem gondoltam volna - mindkettőnkön végig nézett.

-Tartogat meglepetéseket az élet - válaszoltam sóhajtva, közbe aláírtam egy papírt a recepción.

-Tartogat biza - ezt olyan hanglejtéssel közölte, mintha valamire célozna, vagy valamit tervezne...

-Ha nem probléma, akkor mennénk, fáradt vagyok - magamra erőltettem egy mosolyt és ott hagytuk őt.

-Elég furcsa a srác - szólalt meg Daniel a liftben.

-Csak simán baj van a fejével...

A szobánk egyszerű volt, de igazából egyáltalán nem érdekelt a kinézete. A lényeg az volt, hogy legyen ahova ledobjam magam.
Telefonomra beállítottam egy ébresztőt és elterültem az ágyon. Azt még éreztem, ahogy Daniel nyom egy puszit a fejemre és talán mond valamit, de kidőltem.

Valami idegesítő hang ébresztett fel, hirtelen el sem tudtam képzelni, hogy mi lehet az. Kinyitottam a szemeimet és a plafont kezdtem el bámulni. Egy ideig le sem esett, hogy hol lehetek, de aztán rájöttem.

Kikapcsoltam az ébresztőmet és nagy nehezen neki fogtam készülődni. Daniel fél óra múlva érkezik, utána egyből megyünk, úgyhogy sietnem kell.

Hajamat felkontyoltam, táskámba bele pakoltam a fürdőruhát és a telefonomat nyomkodva vártam Danielre, aki perceken belül be is toppant a szobába.

-Egy gyorsat tusolok és mehetünk is - azzal eltűnt a fürdőben.

Pezsgővel a kezemben sétáltunk végig Daniel ismerősének az udvarán, ugyanis a hátsókertben volt mindenki. Daniel hangosan köszönve és vigyorogva kezelt le a férfiakkal, én pedig mellette megbújva néztem ki a fejemből. Senkit sem ismertem, de kedvesek voltak, bemutatkoztak és nem volt baj.

-Mindenki piát hozott, úgy nézünk ki, mint akik alkoholisták? - kérdezte a házigazda, Cole. Egyszerre nevetett fel mindenki.

Összesen nyolcan voltunk és mind párban. Gyönyörű háza volt Cole-nak meg Naominak. A nő körbevezetett, traccsoltunk. A többiekkel is ismerkedtem, de Naomivel jobban megkaptuk a közös hangot. 

A férfiak neki fogtak sütni, mi nők pedig teríteni és salátát készíteni a húshoz. Folyamatosan beszélgettek, én legtöbbet csak hallgatóztam, de nem maradtam némán sem.

-Jól érzed magad? - kérdezte hátulról megölelve Daniel. Nyomott egy csattanós puszit az arcomra én pedig kuncogni kezdtem.

-Igen, egyre jobban feloldódom - megfogtam egy szelet általam felvágott uborkát és Daniel szájába nyomtam - Kérsz valamit inni?

-Épp sörözünk, úgyhogy most nem...

-Daniel, hozod azt a húst vagy sem? - kiáltotta el magát Michael egy üveggel a kezében a grillező mellett.

-Igen igen, nyugi - nevetve elengedett, belecsípett a fenekembe és eltűnt a házban. Nem tudtam abba hagyni a mosolygást.

-Olyan aranyosak vagytok - szólalt meg a két méterre lévő Pamela - Mióta vagytok együtt?

-Pfú, komolyan nem számolom... négy hónapja? Igen - bólintottam a vágódeszkáról felnézve.

-Olyan, mintha sokkal régebb óta lennétek együtt - vigyorgott Naomi.

-Igen, nekem is úgy tűnik.

Miután készen voltunk mindennel, végre leültünk enni, már irtó éhes voltam, de ahogy észrevettem, a társaság is. Daniel megpakolta a tányérjainkat, töltött bort és neki is fogtunk. Egy kellemes kis csevegés közepette szüntettük meg éhségünket. Hamar megtudnám szokni az ilyen esteket. Néha hiányzik is, hogy nyugodtan összelehessen ülni a barátokkal, szóval ki kell használni a mait.

-Pfú, felrobbanok - szólaltam meg hátradőlve székemben a hasamat simogatva.

-Csak képzeld el, hogy most milyen jól fog esni beleülni a forró dézsába - Daniel felém hajolt és megcsókolt - Kérsz még bort? - bólintottam így töltött.

A csajokkal átöltöztünk, a férfiak már elfoglalták helyüket a dézsában. Szerencsére elég nagy volt és elfértünk benne mind.

-Jajj de jóóó! - merült el Pamela férje mellett a vízben.

Valóban jó volt, maga az egész hangulat, szólt a lágy zene, itt voltam együtt új arcokkal, Daniellel, akinek a keze néha olyan helyekre tévedt a vízben, ahová most nem nagyon kellett volna.

-Fejezd be! - sziszegtem halkan, de nem vette figyelembe, ráadásul még csikizett is. Folyton kuncogtam, mint egy tini, de szerencsére a többiek is jól elvoltak és nem néztek minket fura fejet vágva. 

Hirtelen émelyegni kezdtem, az érzés ismerős volt. Egyre jobban felszabadultabb lettem, kicsit összemosódtak a dolgok és hangosan nevettem.

-Azt hiszem berúgtam - súgtam Daniel fülébe vihogva, de valamiért mindenki hallotta.

-A forró víz a hibás, én is érzem, hiába, hogy nem ittam olyan sokat - kuncogott Fiona.

Henry azonban igen csendben volt, ki volt támaszkodva a dézsa szélére és laposakat pislogott. Se szó se beszéd kipattant a dézsából és a kerítés mellé futott. Mai vacsoráját elég hamar kiadta, persze mi nevettünk, mi mást tehettünk volna?

Ott ültünk tízen a dézsában nem a korunknak megfelelően viselkedve. Olyan volt, mintha visszaugrottunk volna jó pár évet az időben.

-Szeretlek, te! - mondtam Daniel ölébe ülve, miközben összeszorítottam az arcát és apró csókokkal ajándékoztam meg.

-Én is, te! - utánzott kacagva. Mosolyogva vesztünk el egymás szemeiben, sokszor szavak sem kellettek, elég volt egy hosszas pillantás is. Hevesen tapadtunk egymás szájára, de hamar félbeszakítottak minket.

-Jesszus, menjetek szobára és ne előttünk csináljátok!

-Melyikbe mehetünk? - Daniel szeme felcsillanva nézett Cole-ra, aki egy ideig hallgatott. Szerintem ezt most jól meg kell gondolja.

-Aaa... fentibe, ami jobbra van, az úgyis csak vendég szoba, de utána húzzátok le az ágyneműt - fenyegetett meg minket mutatóujjával. A többiek arcára egy nagy vigyor keletkezett.

Daniel kezét megfogva húztam magam után, szabad kezemmel megigazítottam fekete fürdőruhámat és lábujjhegyen már a ház felé is tartottunk.

-Elég fura ez a sok véletlen egybeesés - szólalt meg a semmiből egy hang.

-Jeremy... te most szórakozol velem ugye? - hirtelen megtorpantam és az említettre néztem. Hunyorítanom kellett az állapotom miatt.

-Az ágyékán van egy aranyos kis anyajegy, nagyon jól néz ki ott - utalt rám Danielhez beszélve. Éreztem a kezemen a szorítást, tudtam, hogy ezt most Daniel nem fogja szó nélkül hagyni.

-Miért nem foglalkozol inkább a saját dolgoddal... követsz minket? - előztem meg a dühös Danielt, hogy hátha lecsillapodna, de közel sem történt meg ez. Csak annyit vettem észre, hogy Daniel keze Jeremy arcát éri egy jó nagy ütéssel. Kikerekedett szemekkel fagytam le őket nézve. Az ausztrál a kezét rázta, a másik pedig az orrát fogta, amiből folyni kezdett a vér.

Egyszerűen nem tudtam, hogy mit kellene tennem, meg sem tudtam mozdulni.

-Haza megyünk, most! - parancsolt rám Daniel. Megragadta a karomat és a házba húzott. Cuccainkat megfogva, köszönés nélkül mentünk ki a ház elé. Míg az általam hívott taxit hívtuk, magunkra kaptuk ruháinkat.

-Ha még egyszer meglátom ezt a senkiházit a közeledben, nem tudom mit csinálok! Látom rajta, hogy direkt baszakodik velünk, de ha így folytatja, elintézem, hogy abba hagyja! - hangoskodott Daniel idegesen járkálva. Próbáltam csitítgatni, de nem vált be, ki kellett adja magából, és még az ital is rátett ingerültségére egy lapáttal.

-Nekem is ugyanúgy elegem van belőle, mint neked... 

-Elhiszem - felém közeledett. Arcomat a tenyereibe fogta. Sötét volt, nem igazán láttam a szemeit - Nem hagyom, hogy közénk álljon! Tudom, hogy ez a célja, de nem fog sikerülni neki!