-Sophia? Szia! - köszönt rám a mellettem ülő, ismerős hang. Hirtelen lefagytam.

-Jeremy... szia - nagyot nyeltem - Hát te?

-Nem is tudom, épp bevásárlok, te? - kérdezte nevetve szarkazmussal.

-Csak meglepődtem - mondtam válaszának nem nagy figyelmet szentelve.

-Hát igen, én is - nézett mosolyogva.

Két éve szakítottunk. Azóta a külseje nem igazán változott. Átlagos bőrszín, világos barna haj, lágy barna szemek és szerintem semmit sem hízott vagy fogyott. Ja és szakállat növesztett, ami jól állt neki.

-Mit csinálsz Olaszországban? - kérdeztem kíváncsian.

-Állásinterjúra megyek, te?

-Vissza dolgozni - válaszoltam.

-Csak nem Angliába költöztél?

-Nem, nincs az a pénz - nevettem fel halkan - A barátomnál voltam - jó volt ezt kimondani egy volt barátnak.

-Ó, értem - egy gyenge mosoly jelent meg az arcán, amire legszívesebben elröhögtem volna magam - Hogy vagy más különben?

Az út alatt végig nyaggatott, azt hittem már sosem fejezi be!
Mikor elhagytam a repülőt, azonnal a bőröndökhöz siettem és a lehető leggyorsabban taxit fogtam, nehogy esetleg utánam jöjjön valamiért.

A gyárba beérve mosolyogva köszöntem a recepciósnak, aki épp beszélgetett valakivel.

-Nocsak - nevetett fel az illető, aki csodák csodájára Jeremy volt. Na jó, ez most valami vicc ugye? - Tehát egy cégnél fogunk dolgozni? De neked van egy sajátod nem? - kíváncsiskodott.

-Van, de azt most más vezeti - gyors válaszom után elnézést kértem, hogy sietek, azzal elrohantam egyenesen Sebhez. Mint kiderül, szimulátorozott, így megvártam.

-Sophia, már hiányoztál! - köszöntött vigyorogva Sebastian, majd megölelt - Hogy telt a hétvégéd?

-Nagyszerűen, és neked?

-Jó volt együtt lenni a családdal - bólogatott vidáman - Van valami baj?

Kissé látszódhatott, hogy ideges vagyok.

-Azt hiszem az exem itt fog dolgozni, ha felveszik - válaszoltam egy székre leülve.

-Maurizio mondta, hogy két szerelői hely megüresedett, valószínűleg oda kell ember - adta tudtomra elgondolkodva - Zavar nagyon az exed?

-Nem kellene. Két éve szakítottunk, szerelmes voltam, de kiderült, hogy kétszer is megcsalt. Nagy csalódás volt számomra. Kihevertem már rég, de akkor is fura ez az egész... ha felveszik el kell mondanom Danielnek - sóhajtottam fel.

-Az jó ha elmondod neki, értékelném a helyében...

-Biztos, hogy ő is fogja - elmosolyodtam. Kicsit még beszélgettünk, majd mentem a dolgomra.

-Jöttök ebédre ugye? - kérdezte Kimi, amint összefutottunk vele a folyosón. Épp az edzőjével beszélgettem.

-Igen, rohanunk! - azzal Mark a finn után ment.

-Felvették - szólt a hátam mögül Seb. Remek. Tudtam, hogy mire, illetve kire céloz - Tapasztalt szerelő volt a WTCC-ben, hülyeség lett volna visszautasítani. 

-Szuper, legalább akkor mindennap láthatom  - forgattam szemeimet sóhajtva - Menjünk enni... 

-Ott lesz ő is - húzta el a száját.

-Még jobb, esetleg nem akar ide költözni a gyárba?! - hangomat felemelve indultam az ebédlő felé, ami viszonylag tele volt. Persze egyből kiszúrtam Jeremy-t, amint nagyban csevegett egy kisebb társasággal.

-Szerencsére Kimiék jóval odébb ültek le - indult meg társához és annak edzőjéhez mosolyogva Seb. 

Néhány tekintet egy két másodperc erejéig ránk szegeződött, ahogy az exemé is. Egyből elvigyorodott, tudtam, hogy hozzám akar jönni, így gyorsan Sebékhez siettem.

-Képzeld Sophia, felvettek! - újságolta boldogan, arcomra egy hamis mosoly jelent meg. Jajj de király, járjak örömtáncot?  Nem értem miért ilyen velem, amilyen. Szerintem nem kellene hozzám siessen és boldogan bejelentenie ezt nekem. Éreztem kettőnkön Sebék tekintetét.

-Na, örvendek! Ez ám a... nagyszerű hír - nevettem fel kínosan.

-Nem is zavarlak tovább... - helyes! - Tudnánk valamikor beszélgetni négyszemközt? - a fenébe!

-Mmm... persze. Ebéd után van egy szabad félórám, ott leszek az edzőterem melletti irodában - ó hogy az a...!

-Tökéletes! - rám kacsintott, végig nézett rajtam mosolyogva és eloldalgott. 

-Már csak ez hiányzott! - tört ki belőlem, ahogy a fenekem széket ért. Felkönyököltem az asztalra és a hajamba túrtam.

-Na mesélj, mert nem értem - vigyorgott izgatottan Kimi Mark mellett.

-Itt is vagyok - bújt be egy kopogás után ajtómon Jeremy.

-Ülj csak le - intettem az asztalom előtti székre fel sem nézve a papírjaim közül.

-Életemben nem gondoltam volna, hogy téged itt foglak látni egyszer, mint munkatársat - kezdett bele mondanivalójába, amint helyet foglalt. 

Egy csöndes sóhaj után kiürítettem a kezeimet és az előttem lévőre összpontosítottam. Talán akkor minél hamarabb lejár ez a kis csevegés.

-Igen, én sem. Azt hittem a rendezvényszervezős cégemmel fogok nyugdíjba menni - válaszoltam mosolyogva, azért hiányzik az a munka, meg a társaság - De egy férfi miatt megszegtem néhány szabályomat - szerelmesen elmosolyodtam, amint Daniel megjelent képzeletemben.

-Szerencsés egy ember ez a Daniel, az biztos... - vett egy mély levegőt és folytatta - Figyelj, úgy érzem bocsánatot kell kérnem újból mindazért, amit anno elkövettem. Nem tudod elképzelni, hogy mennyire röstellem...

Ugye nem oda akar kilyukadni, ahova én gondolom...?

-Rengeteget gondoltam rád, hogy mekkora egy barom voltam, nem érdemelted meg azt, amit tettem veled - lesütötte szemeit és a kezével kezdett el babrálni - Annyiszor felakartalak hívni, szerencsére nem tetted, hogy beszéljük meg a dolgokat, de tudtam, hogy nem fogod felvenni. Ahogy szakítottunk, én szakítottam veled, te agyhalott, beálltam a WTCC-be szerelőnek, és onnantól jártam a világot, közbe is eszembe jutottál csak az a sok csaj akit kúrogattál közbe, elvette a figyelmedet. Most pedig itt vagy, itt vagyunk. Ez nem véletlen, Sophia, de, de az, egy rohadt nagy véletlen, úgy gondolom, hogy okkal találkoztunk mi össze. Ugyan mennyi esélye lehet két embernek arra, hogy újra összehozza a sors a mi helyzetünkben? Semmi, az égvilágon semmi! 

-Jeremy - egy rövid kis nevetés hagyta el a számat, nem tudtam megállni a nélkül - Nem tudom, hogy te mennyire figyeltél arra, amit mondtál, de... Úr Isten, nem! Ma már kétszer is említettem neked, hogy barátom van, akiért képes voltam felhagyni a cégemmel. Tudod te is jól, hogy ilyet ezelőtt soha senkiért nem tettem volna, de ezek szerint nem ismertél meg eléggé a két és fél év alatt. Szeretem ezt az embert, akivel együtt vagyok, nem fogom miattad feldobni az egészet, és nem is akarom! Érted, aki megcsalt... - pöffentettem egyet a mondandóm végén. Nem szégyelli magát? - Nem is értem, hogy hogy volt pofád ide jönni és azt kérni más szavakkal, hogy újra összejövünk-e. Hát nem, soha a büdös életbe, Jeremy! Ami véget ért, az okkal ért véget. Kicsit gondolkozz el a dolgokon és ne csinálj magadból hülyét... Húzd majd be az ajtót magad után, mert még a végén húzat lesz - azzal újból az asztalomon heverő papírokra vetettem magam.

Egy pillanatra Jeremy habozott, de végül elhagyta a termet. Ez tisztára hülye! Nagyon felhúzott!

Nem telt el sok idő, Daniel máris hívott.

-Szia, Soph, azt akarom megkérdezni, hogy szerdán este van programod? - tért egyből a lényegre derűsen.

Gondolatban gyorsan átfuttattam az órarendemet, majd nemet mondtam.

-Oké! Egy haver meghívott magához, közel lakik a kanadai pályához, leszünk páran. Van egy kis telke. Dézsázni is fogunk, úgyhogy a fürdőruha kötelező - csilingelő hangja jobb kedvre derített - Másképp jól vagy?

-Jól... - azzal elmeséltem neki a mai napomat, beleértve Jeremy-t is - Épp kia... - hirtelen elhallgattam, szerintem jobb, ha kihagyom azt a részt, amikor békülni szeretett volna - Megszokom majd, hogy velünk fog dolgozni... De remélem nem sokáig kell megtűrnöm. Christiant kérdezted az üresedésről?

-Sajnos nincs hely, de Christian azon van, hogy valahová beszerezzen téged ide, hátha sikerül neki... Le kell tennem, szerdán találkozunk. Szeretlek! - köszönt el Daniel aranyos hangon.

-Én is, szia - bontottam a vonalat. Fogtam a telefont és csak mosolyogtam. Mégis ki lenne az az idióta, aki Danielt le akarná cserélni Jeremy-re? Hát nem én!

Feltápászkodtam a székemről és az előtérben beszélgető Sebhez indultam.

-Edzés tíz perc múlva - szóltam oda emlékeztetőül.

-Tudooom, nyugi - nevetett a német rám nézve szép kék szemeivel. Elköszönt a vele szemben álló férfitől és mellém sietett.

-Beszéltem Jeremy-vel...

-És? - kérdezte azonnal kíváncsi tekintettel.

Annyira jó volt, hogy itt volt nekem ez a férfi és tudtunk pletykálni, hülyeskedni, lelkizni vagy csak simán beszélgetni dolgokról.

-Ki akart békülni - hangosan vihorászni kezdtem, Sebastian is csatlakozott.

-Szerintem, lehet hogy már rég nem volt senkivel intim kapcsolata, és gondolta, te úgyis itt vagy. De szokott a másik opció is lenni, hogy megbánják tettüket vagy a szakítást. Látja rajtad, hogy boldog vagy, be jött neked az élet, és kíváncsi rád, hogy milyen lettél az elmúlt hónapok alatt. Hülyeség egy exszel kibékülni.

Teljesen egyetértettem vele. Remélem ezt Jeremy is megérti és nem fog a továbbiakban bármi féle hülyeséget tenni, ha majd megtudja azt, hogy ki is a barátom.