Pénteken Michelle egy doboz brandy-s csokival érkezett, hogy bocsánatot kérjen. Amúgysem vagyok haragtartó, így hamar megöleltem és mondtam, hogy semmi baj. Ha a helyébe képzelem magam, akkor én is kiakadtam volna attól a képtől.

-Mesélj, mi van veled és Lewissal? - kérdeztem, miközben a paddockban üldögéltünk az egyik kis kávézó teraszán.

-Beszélgetünk, elég sokat. Daniel már ezerszer figyelmeztetett, hogy vigyázzak vele, mert nagy nőcsábász - forgatta szemeit unottan - Ne szóljon bele ebbe!

-Csak aggódik, valahol őt is meglehet érteni - mondtam mosolyogva. Bólintott - Találkoztok valamikor?

-Igen, ma estére elhívott vacsorázni!

Látszott rajta az izgatottság.

-Akkor ma ruhát választunk!

Erre nevetni kezdtünk.

-És megcsinálod a sminkemet meg a hajamat - tette hozzá kis kutyusos szemekkel.

Daniel szabadedzésen volt, így Seb is. A kis szabadidőmet pedig Michelle-el töltöttem. Két óra múlva vissza sétáltunk a boxba, Michelle a Red Bullhoz, én meg a Ferrarihoz. Szívem szerint egyből a lány után mentem volna, de ahelyett a garázs előtt megvártam Danielt.

-Hányadik lettél? - kérdeztem egy csók után mosolyogva.

-Öt - hangját tisztán hallatszott a csalódottság - Annyi mindent ki lehetne hozni ebből a autóból, de még nem jöttünk rá, hogy mivel... annyira idegesítő - lehúzta a védőruháját és leengedte a derekára. Imádtam a fehér overallját feszes testén, jól állt neki. Kezeimet a dereka köré csavartam.

-Nyugi - mosolyogva néztem fel szemeibe. Katt. Kezdődik... Nem zavartattuk magunkat a fotósok miatt - A mai úgysem volt annyira lényeges, holnap és azután teljesíts jól! Ha vasárnap a pódiumon leszel, tiéd lehet ez - itt végig mutattam magamon.

-Hm, ez aztán a motiváció - húzta félmosolyra száját. Kuncogni kezdtem.

-Sophia! - hallottam meg nevemet. A csapatomtól jött - Gyere csak kérlek! - Maurizio volt az.

-Jobb ha lépek, ha végeztem dobok egy sms-t - egy gyors puszit adtam a szájára és már futtam is Vettel garázsához.

Egy kis csapat gyűlés volt, Maurizio szólt néhány szót, különösképpen nekem mindegy lett volna ha ott vagyok vagy sem, rám nem igazán tartoztak a kocsi működéseivel kapcsolatos dolgok.
A megbeszélés után enni mentünk.

Sebnek csak két kisebb csirkemellet és egy adag párolt zöldséget hagytam enni. Persze tiltakozott, de nem hatott meg.

-Még Antti sem volt ennyire kegyetlen! - mutatott rám villájával durcásan.

-Szerintem rád fér egy kis fogyás - cukkolta Kimi Sebet, mire nevetni kezdtünk, kivéve a németet persze.

-Ennél jobban hova fogyjak? Hagyjatok már! - rázott le minket egy falat befalása után - Majd ha elmentek, kérek még egy adagot - igaz, hogy halkan mondta, de nem eléggé.

-Flora! - kiáltottam oda a kiszolgáló csajnak - Ha Vettel drága esetleg még enni szeretne valamit, az életed áran se addj neki semmit! Még ha beveti bűbájos mosolyát, akkor sem! - arcomra egy ördögi mosoly ült ki.

-Megbeszéltük - kacsintott és oké jelet mutatott a kezével.

-Neked annyi Sebastian - veregette hátba Kimi kacagva - Őszinte részvétem... Flora! - szólította a lányt - Még egy adag babot készíthetsz elő!

-Flora! Nehogy! - szólt közbe Mark Arnell, Kimi edzője. Jó ízűen nevetni kezdtünk Vettellel és Markkal együtt.

-Ezt benézted barátom, együtt éhezünk - most ő ütögette társa hátát, aki a megszokott komolyságát vette elő.

Közben Mark leült mellém. Szeretem ezt a négyesünket, jól eltudjuk tölteni az időt hülyéskedésekkel.

Az ebéd után mindenki ment a dolgára, én személyszerint Danielhez indultam, de megszólalt a telefonom. Basszus Olivia. Rég nem beszéltem barátnőimmel, és szégyelltem is magam érte.

-Szia csajszi!

-Szia, hogy vagy? - kérdeztem érdeklődve.

-Jól! De te is biztos, a lényeget mondom - nevetett izgatottan - Holnap érkezünk meg Spanyolországba! - szinte már kiáltotta.

-Ne már! - sikongattam boldogan - De jó! Hánykor?

-Talán úgy reggel kilenc fele, Hannah-val a tegnap találtuk ki... csak van egy bibi - komolyodott le - Minden hotel foglalt.

-Legkisebb probléma - legyintettem, mintha előttem állt volna barátnőm - Hozatunk két pótágyat a szobámba és kész.

-Remek, ajánlom is - fenyegetett kacagva - Most lerakom, mert közbe dolgozom, puszillak!

-Puszi puszi! - kinyomtam. Teljesen feldobta a hangulatomat ez a hír. Legalább be tudom mutatni Danielnek, hogy milyen két hülye is a barátnőm.

-Tiszta maszat vagy - nyúltam át az asztal fölött nevetve. Kezemben egy szalvéta volt, mivel Daniel úgy nézett ki, mint aki malacot szopott - Na így - vigyorodtam el, miután megtisztítottam.
Végre nyugodtan eltudtunk jönni egy étterembe. Spagettit ettünk, Danielnek pedig kicsit nehezebben ment.

-Honnan ez a jó kedv? - kérdezte mosolyogva.

-Holnap érkezik két barátnőm, csak úgy felhívtak és közölték - egy újabb adag tésztát tekertem a villámra. Nagyon finom volt.

-Várom, hogy megismerjem őket! Remélem lesz időm rájuk is - kortyolt egyet a pezsgőjéből - Kedden anyámnak születésnapja, eltudsz jönni? - kérdezte félve. Sosem tudja, hogy mikor mondok nemet, mindig én sem vagyok szabad.

-Megoldom mindenképpen! - válaszoltam. Arca ellágyult, jobban fogadta az ilyesfajta válaszokat.

Néhány percig csak némán néztük egymást és mosolyogtunk. Barna szemeitől mindig kirázott a hideg, oda voltam értük. Tekintetem a hajára tévedt. Azok a fürtöcskék!

-Annyira gyönyörű vagy! - törte meg a csendet, egyik kezét az enyémre helyezte.

Természetesen elpirosodtam, egyből, ezt ő pedig élvezte, szerinte nagyon aranyos. Szerintem meg nem annyira.

-Erre most azt kellene mondanom, hogy te is Daniel! Mint egy félisten! - motyogtam nevetve zavaromban.

-Félisten? - kérdezett vissza - Ki kérem magamnak, én egészisten vagyok! Egy igazi Adonisz - kihúzta magát és bevágott egy pózt, mintha épp egy csodálatra méltó szobor lenne. Próbáltam vissza tartani a nevetésemet, de nem sikerült.

-Azért annyira ne szállj el a valóságtól - komolyodtam le egyik szemöldökömet felvonva.

-Na na na! Fogja vissza magát kérem! - mutogatott rám ujjával figyelmeztetően. Újabb nevetés következett.

-Elég, mert kiraknak! - lecsitítottam magunkat.

-Amúgy mesélj, milyen a csapat? Szereted?

Elgondolkodtam a válaszomon kissé.

-Szeretem, de még mindig új mindenki. Leginkább Kimivel, az edzőjével és Sebastiannal jövök ki. A többiekkel is elvagyok, de az felszínesebb. Idő kell ahhoz, míg egymáshoz szokunk, de tetszik nagyon - mondtam el hirtelen - Ennyi pirosat még sosem viseltem - tettem még hozzá kacagva az egyenruhánkra utalva.

-De az a piros szoknyácska nekem nagyon bejön - ismét az a féloldalas mosoly. Megöl vele.

-Szinte gondoltam - az ördögi mosoly megjelent az arcomon - Játsszunk egyet?

Kérdőn nézett, miközben az ételét rágta. Nem szóval, hanem tettel válaszoltam. Az asztal alatt kiléptem a cipőmből és lassan Daniel ágyéka felé haladtam. Nem kell mondanom, hogy hirtelen kikerekedtek szemei és fészkelődni kezdett. Adjunk hálát a hosszú asztalterítőnek.

-Hozhatok még esetleg pezsgőt vagy valami mást? - jelent meg hirtelen a pincér egy kedves mosollyal. Daniel a villát szorongatta és próbált normális fejet vágni... kisebb nagyobb sikerrel.

-Danny drágám, kérsz valamit? - húztam az agyát, de az ördögi mosoly nem tűnt el. Eddig már lehet szarvam nőtt.

-Öhm - mély levegőt vett, kifújta és újból megpróbálkozott - Szeret-nénk kér... ni a szá... a számlát - szegénynek eléggé nehezen megy a kommunikáció.

-Mindem rendben van, uram? - kérdezte aggódó tekintetekkel a pincér. Szinte elnevettem magam. Lábam egy percre sem állt le a masszírozó mozgással.

Daniel csak bólintani tudott, ezért a férfi elment. Belőlem pedig azonnal kitört a hangos vihogás. Abba hagytam Dan agyának a húzását. Szenvedett eleget.

-Normális vagy? - suttogta közelebb hajolva - Itt helyben letudnám tépni rólad ezt a rongyot - bökött fejével a ruhámra.

-Rongyot? - pöffentettem - Ezt te csak szépen lassan cipzároznád le, majd óvatosan kibujtatnál belőle, mivel drága darab - szóltam le.

-Elképesztő vagy - csóválta meg fejét - Hozzák már a számlát! - kezével dobolni kezdett az asztalon.

-Hová sietsz? - nagyon is tudtam, hogy hová.

-Na vajon? Szeretnélek "kibújtatni" a ruhádból a szobámban - idézett engem türelmetlenül.

-Valamit elfelejtettél... csak akkor bújok ki a ruhámból, ha vasárnap a pódium valamelyik fokán fogsz állni, ami - most gonosz leszek - nem lesz egyszerű...

-Hogy mi? Egy szóval sem említetted, hogy mától érvényes ez az alku! - károgott megijedve.

-Hupsz - kezemet a szám elé helyezve játszodtam meg magam.

-Kikészítesz, ezt még vissza kapod! - hátra dőlt a székében és bedurcizott. Szegény. Kuncognom kellett, arra a pincér is megérkezett a számlával.

A taxiban Daniel végig nem szólt egy szót sem. Még a szobában sem.
Michelle jelenleg az enyémben van, de Daniellel akartam ma lenni.

Csendben átöltöztünk és lefeküdtünk. Hátat fordított nekem, így kis kifli nagy kifli pózba hozzá bújtam.

-Ne légy már ilyeeen - mondtam, miközben a nyakát puszilgattam.

-Kegyetlen vagy!

Ez a második, hogy ennek hívnak. Pedig nem is vagyok az... hm.

-Naaaa - próbáltam aranyos hangon mondani, de azt hiszem bejött, mert Dan megfordult és csak nézett.

-Jajj te nőszemély! - elvigyorodott és megcsókolt - Na gyere ide - azzal magához szorított.

Reggel a telefonomra ébredtem, de nem az ébresztőre, Maurizio volt az, én meg bepánikoltam, hogy elaludtam .

-Sebastiannak hasmenése van, ott a szobájában és kellene vigyél neki tablettát! - hadarta el.

-Rendben, rohanok - azzal kinyomtam és gyorsan összeszedtem magam.

-Hová mész? - kérdezte egy álmos hang.

-Vettelnek hasmenése van - tudattam vele.

-De miért téged hívnak?

-Szerintem más előtt szégyelli - kuncogtam. Mielőtt kiléptem volna az ajtón, oda futtam Danielhez és megcsókoltam - Mossál fogat - azzal az ajtó felé vettem az irányt.

-Mossál fogat! - próbálta utánozni a hangomat szemeit forgatva, mire nevetni kezdtem és becsaptam az ajtót.

Lerohantam a recepcióra és kértem hasmenés elleni gyógyert és egy doboz sós kekszet majd vissza Sebastianhoz.

-Seeeb, én vagyok - kiáltottam, hogy engedjen már be. Eltelt pár percbe.

-Végre! - nyitott ajtót félpucéran - Mit kell bevegyek? - nézett egyből a kezemre. Kikapta a gyógyert és el is tűnt.

-Edd meg ezt is - a kezébe nyomtam a kekszet. Amint bevette a gyógyert, már indult is a mosdóba. Szégyelltem magam, de muszáj volt nevetnem. Vicces volt ez az egész helyzet, amint alsógatyában rohangászott, kapkodott.

-Egy hangot se! - hallatszott tompa hangja a csukott ajtó mögül.
Azt hiszem hosszú nap áll előttünk.