Reggel korábban keltem, mint Stephanie, nem akartam, hogy kiboruljon azért, mert fogom a derekát, felkeltem és a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő. 7 óra 8 perc... majd észrevettem egy olvasatlan üzenetet, az ismeretlentől, félve nyitottam meg és kezdtem el olvasni a sorokat.

„Ismeretlen: Patricia? Az a hülye kis kurva, akihez még egy bottal sem tudnál hozzá érni?"

„Ismeretlen: Na mi az már vissza írni sem tudsz?"

Megnyugodtam, hogy nem Patricia volt az a lány, gyorsan válaszoltam neki.

„Én: Megnyugodtam, hogy nem Patricia vagy! Köszönöm! De mégis honnan tudod, hogy még egy bottal sem érnék hozzá? Azt csak a haverjaim tudják!"

Ekkor esett le...

„Én: MARK?!?!"

„Én: Te teljesen megvesztél?! Tudod te azt, hogy rám hoztad a szívbajt?!?!! Tényleg azt hittem, hogy volt valami köztünk! Ilyet még egyszer ne csinálj, mert azt kurvára meg fogod bánni!"

Miután elküldtem az üzenetet, nem érdekelt már többször, hogy mit írt, még le is tiltottam, mégis, hogy a faszomba verhetett át így?! Behunytam a szemem és vettem egy nagy mély levegőt, hogy lenyugtassam magam, majd újra a kezembe vettem a telefonom és megnéztem most mennyi az idő. 7 óra 19 perc... fel kéne kelteni Stephaniet... lassan felé fordultam, majd csak elkezdtem nézni a gyönyörű arcát... mégis mi óta vannak nekem ilyen gondolataim? Megráztam a fejem, hogy eltüntessem őket, majd a jobb kezemmel elkezdtem lassan simogatni az arcát.

- Stephanie! – szólaltam meg halkan és tovább simogattam puha bőrét. – Stephanie! – kezdtem egy kicsit hangosabban, de nem reagál semmit. Szegény jó mélyen aludhat, hogy nem tudom felkelteni... bár csodálkozok a tegnapiak után? Biztos nagyon kimerült. Lassan közelebb hajoltam hozzá és egy gyengéd lágy puszit nyomtam az arcára, amin álmában elmosolyodott. – Stephanie! Kellj fel! – rázogattam meg a vállát, mire morgott egyet, amin elmosolyodtam. – Stephanie, kérlek! – suttogtam a füleibe. – Kellj fel! Még el kell mennünk a cuccaidért suli előtt! – leheletem gondolom csikizte a bőrét, mert libabőrös lett. Tetszik, hogy ilyen reakciókat váltok ki belőle! Lassan elkezdte nyitogatni a szemeit, mire én elhajoltam tőle és onnan messzebbről néztem ahogy lassan magához tér és rám emeli barna szemeit.

- Hmm... - morogta, amin egy halvány mosoly jelent meg a z arcomon, majd lassan felült és rám nézett. – Mennyi az idő? – kérdezte miközben kitörölte az álmosságot a szemeiből.

- Fél nyolc lesz néhány perc múlva, úgyhogy készülődj, mert elviszlek hozzátok a cuccaidért, utána meg a suliba! – mondom neki, majd felkelek mellőle és elindulok az ajtó felé, de mielőtt kilépnék rajta még visszaszólok neki. – Lent leszek a konyhában, majd, ha kész vagy, akkor gyere le te is! – majd kimentem az ajtón és az utam a konyhába vettem, de rá jöttem, hogy csak egy alsó van rajtam, így visszafordultam a szobám felé, de az ajtóban meg is torpantam. Stephanie épp a melltartóját kapcsolta össze, nekem háttal, nagyot nyeltem. Csak egy vörös csipkés franciabugyi volt rajta, meg a melltartója, aminek a kapcsával szenved... lassan, hogy ne hallja meg, hogy bent vagyok, oda mentem hozzá és a kezem óvatosan a melltartója kapcsához vezettem, mire egy kicsit megugrott.

- Mit csinálsz? – kérdezte halkan, lehelete egyenletlen volt. Lassan bekapcsoltam a melltartóját, de a kezeim nem vettem el onnan, végig húztam puha bőrén az ujjaim és mikor a kezeim a nyakához értek, teljesen hozzá simultam. Teljesen hozzá nyomtam magam... a haját előre tűrtem és közelebb hajoltam hozzá, a bőre libabőrös lett a leheletemtől, mire elmosolyodtam, végül egy puszit nyomtam oda neki, egy sóhaj hagyta el az ajkait, mire a kezét egyből a szája elé kapta. Az egyik kezemet a hasára raktam, míg a másikkal elvettem a kezét a szája elől.

- Ne tartsd vissza, tetszik, hogy ilyeneket váltok ki belőled! – suttogom fülébe. Már mind két kezem a hasán volt és már épp ment volna lejjebb, mikor Stephanie megállította a kezeimet.

- N-nem azt mondtad, hogy haza viszel, mielőtt... – kezdte, de félbe szakítottam azzal, hogy egy újabb csókot leheltem a bőrére, mire szaggatottan fújta ki a levegőt. Annyira puha a bőre és sima, hogy nem bírok magammal, nekem ennél több kell belőle! Annyira finom, hogy nem akarom, hogy rajtam kívül még más is hozzá érjen! Azt akarom, hogy ez a finom puha és sima bőr, amihez egy gyönyörű test, alak és arc tartozik, az enyém legyen! Úr isten, mi ütött belém?! Még soha nem csináltam ilyet! Nagyon sok lánynak van ugyan ilyen szép és puha bőre, akkor most mi is a különbség? Lehet az a bajom, hogy már rég voltam együtt lánnyal? Az... múlthéten volt... igen, valószínűleg ez a bajom... túl rég voltam már lánnyal együtt... de az a baj... hogy most egy darabig nem is lehetek... Stephanie levette a kezeimet a hasáról, majd lassan ellépett előlem, hogy ne érjen össze a testünk, majd megszólalt úgy, hogy hátra sem nézett. - Kérlek menj ki! – kezdte. - Át szeretnék öltözni! – mondta, mire sóhajtottam egyet. Mi baja lett most meg hirtelen? Hisz élvezte, tudom jól! Ha nem élvezte volna akkor a teste nem így reagált volna rá! Akkor most meg mi lett hirtelen?! Nem válaszoltam neki, csak gyorsan megfogtam a ruháimat, majd kimentem a szobámból és bementem a fürdőszobába átöltözni.

Épp a reggelivel lettem kész, mikor Stephanie jött le a lépcsőn. Azok a ruhák voltak rajta, amikben tegnap rátaláltam.

- Ülj le az asztalhoz! – mondtam neki, mire teljesítette azt, amit mondtam. Letettem elé egy szendvicset, meg egy pohár vizet, majd én is leültem mellé reggelizni. Csendben fogyasztottuk el az adagunkat, majd mikor mind a ketten befejeztük, elraktam a tányérokat meg a poharakat a mosogatóba, majd Stephanie felé fordultam. – Felmegyek a cuccaimért meg a kocsikulcsomért, addig vedd fel a cipődet! – mondom, mire csak bólintott egyet, én meg felszaladtam a szobámba és összeszedtem a dolgaimat, majd már szaladtam is vissza le a lépcsőn Stephaniehoz. Ott ált az előszobában és engem várt, én is gyorsan felkaptam a csukámat, majd már mentünk is ki az ajtón, beszálltunk a felhajtón álló fekete audiba, majd már indultunk is Stephanieékhoz. Mondta merre kell menni, pedig nagyon jól megjegyeztem, hogy hol lakik... ahogy meg álltam a házuk előtt, ki is pattant a kocsiból. – Siess! – kiáltottam utána.

- Oké! – kiáltotta vissza, majd be is szaladt a házba. 5 perccel később már jött is, a táskájával a kezében és teljesen átöltözve. Ahogy beszállt mellém a táskáját hátra rakta a hátsó ülésre, bekötötte magát, majd rám nézett. – Indulhatunk! – mondta, de én meg sem moccantam, csak őt figyeltem. – Most mi van? – kérdezte mikor még mindig őt néztem.

- Semmi-semmi! – mondtam megrázva a fejem, majd már be is indítottam a kocsit. Hogy miért is fagytam le? Azért, mert amikor beült a kocsiba, akkor láttam meg a gyönyórű arcát... kent fel magára egy kis szemhéjpúdert, a szempillája és a szemöldöke meg ki volt húzva, nagyon jól állt neki, nagyon jól nézett ki... a fekete szempillaspirál és a vöröses szemhéjpúder kiemelte barna szemeit, a haja kicsit kócos volt, de neki jól állt, nem foglalkozott vele, a ruhája egy egyszerű fekete farmer nadrág volt, egy fekete pólóval és egy bordó bőrdzsekivel... nagyon jól nézett ki... baszki! Tényleg rég voltam már lánnyal... de most nem is lehetek... meg kell fektetnem őt... majd utána... utána annyival lehetek amennyivel csak akarok! Csak legyünk már ezen túl, mert nem fogom bírni!

Körülbelül 10 percet kocsikáztunk, mikor megérkeztünk a suli elé. Már épp szálltam volna ki, mikor észrevettem, hogy Stephanie nem mozdul. - Mi a baj? – kérdeztem.

- Az, hogy veled jöttem... - már épp kérdeztem volna, hogy az miért baj, mikor folytatta és választ kaptam a még fel nem tett kérdésemre. – Ami azt jelenti, hogy mindenki azt a következtetést fogja levonni, hogy nálad aludtam, ami végül is igaz, de ők nem így fogják majd fel, hanem hogy történt is valami köztünk... - én csak kikerekedett szemekkel hallgattam. – Ja és a nap végére biztos vagyok benne, hogy engem meg ki fognak végezni ezért... - fejezte be, majd egy szomorú mosollyal fordult felém, mert eddig nem nézett rám.

- Hékás! – szólalok meg. – Örülnöd kéne, hogy a mai nap rólunk fog szólni! – nézek rá egy perverz mosollyal. – És nekem tetszik, hogy azt fogják hinni, hogy lefeküdtünk! – mondom még mindig perverz mosollyal a képemen.

- De nekem nem! – akadt ki. – Nem akarok felkerülni a listádra!

- Mégis milyen listára? – Nézek rá értetlenül.

- Arra amelyiken minden olyan lány neve rajta van, akit sikerült! Igaz, hogy köztünk nem történt semmi, de akkor sem szeretném, hogy azt higgyék! – mondta, majd a kezét a kilincsre tette, de nem nyomta le. – Istenem add, hogy a nap végére még egyben legyek! – mondta, majd egy nagy levegő után kinyitotta a kocsit én meg követtem. Mégis mi történhetne vele? Ki bántaná? Mindenki minket kezdett nézni, ahogy meglátták, hogy egy kocsiból szálunk ki. – Látod? – kérdezte Stephanie rám sem nézve.

- Csak néznek minket, az még nem jelent semmit! – mondtam, aztán miután lezártam a kocsit, elindultunk be a suliba. Ahogy beléptünk ketten az ajtón, aki lent volt az alsó szinten mindenki ránk nézett és éreztem, hogy Stephanie erősen szívja be a levegőt. – Ne aggódj már annyira, nem lesz semmi! Négis mi történne? – mondtam neki a vállam megrántva... ekkor még nem tudtam, hogy mibe is kevertem bele Stephaniet, azzal, hogy elhoztam és többen is láttak minket együtt...