Istenem... mégis hogy a szarba került erre a részre?! Mit keresett itt?

- Ezt most nagyon meg fogja bánni a kis ribanc, hogy ellenszegült! – mondta az a férfi, aki meglökte őt, majd elkezdte kigombolni a nadrágját, mire egyből cselekedtem.

- Héj! – kiáltottam oda. Mind felém kapták a fejüket. – Hagyjátok békén a lányt! – szűrtem ki a fogaim között. A férfiak csak elnevették magukat.

- Miért különben mi lesz kispöcs? – röhögtek tovább, mire cselekedtem. Megindultam feléjük és bevertem annak, aki beszólt, mire összeesett és elkezdte törölgetni az orrát, aminek közben eleredt a vére. – Csak ennyit tudsz? – kérdezte gúnyosan mire még egyet behúztam neki. A másik két férfi elrohant... beszarik! Addig ütöttem a férfit, míg nem eszméletét vesztette. Még egy darabig álltam felette, de aztán észbe kaptam és oda szaladtam Stephaniehoz.

- Stephanie! – kezdtem ébrezdgetni, de semmi nem mozdult... a feje alá nyúltam, de egyből el is vettem onnan a kezem, mikor valami nedveset éreztem... baszki! Felkaptam a kezembe és elindultam vele hozzánk, nem akartam mentőket hívni hozzá, mert akkor biztos, hogy kihallgattak volna, hogy mitörtént vele, meg csak el tudom látni a sérülését... nem voltunk olyan messze tőlünk, így hamar odaértem vele a kezemben. Ahogy beléptem a házba elmentem a nappaliba és lefektettem a kanapéra. – Anya! – kiabáltam el magam, hátha itthon van még és nem ment el dolgozni éjszakára.

- Mi az fiam, már is haza értél? – jelent meg a lépcső tetején. De amint meglátta, hogy valaki fekszik a kanapén leszaladt és hozzánk lépett. – Úr isten! Mi történt vele?! – kérdezte ijedten, mikor meglátta, hogy véres a pólóm és a kezem is.

- Megtámadták! – válaszoltam egyszerűen.

- Mibe keveredtél már megint?! – kérdezte, de gyorsan elment a fürdőszoba felé, vagyis az elsősegély dobozért. Ahogy visszajött, egyből válaszoltam neki.

- Ismerem anya, nem hagyhattam ott, hogy megerőszakolják! – mondom.

- Jól van fiam, most ne ezzel foglalkozz! Inkább segíts elállítani a vérzést! – mondta, majd egy kendőt nyomott a kezembe, amit egyből Stephanie feje alá tettem. - Hogy hívják? – kérdezte hírtelen anya.

- Stephanie! – mondtam az egyik nevét a sok közül... tényleg... miért is van annyi neve mint egy hercegnőnek?

- Szép neve van! – mondja, majd elmegy a konyhába és néhány perc múlva egy pohár vízzel tér vissza a kezébe. – Ha felébrett, akkor ezt itasd vele meg mind, nekem indulnom kell a munkába, holnap délután találkozunk! És azért ne késsetek el reggel a suliból! – mondta, majd adott egy puszit a fejemre, aztán elment... apa már nincs itthon, ő is éjszakás, de ő mindig anya előtt megy el egy kicsivel. Leültem a kanapé mellé és onnan néztem Stephaniet. Csak néztem őt... az arcát, amin semmi nem volt, makulátlan volt és még smink sem volt rajta, ahogy a szemüvege sem... azt vajon összetörték, vagy nem is volt rajta? Egyáltalán, hogy került oda? Hogy került arra a részre? Mit keresett ő ott? És mégis miért segítettem neki? Azt hittem már rég elüttette magát azok után, hogy elrántottam az autó elől.

- Mmm... - egyből feleszméltem, ahogy meghallottam Stephanie hangját. A kezét a fejére rakta, majd úgy nyitotta ki a szemeit. Fölé hajoltam, hogy én legyek az első, akit meglát. - Hol vagyok? – kérdezte kábán.

- Nálam vagy! – válaszolom neki miközben segítek neki felülni.

- Miért vagyok itt és miért fáj ennyire a fejem? – kérdezi miközben körbe néz, majd visszavezeti rám a tekintetét.

- Azért vagy itt, mert megtámadtak! Mikor az egyik férfi ellökött, beverted a fejed, elájultál, ezért ide hoztalak, mielőtt megerőszakoltak volna! – mosolygok rá halványan. Ekkor ugrott be, hogy még nem néztem meg, hogy mit válaszolt az üzenetemre az, aki írta az SMS-t. Stephanie a kezét a fejére tette, majd elvette onnan és megnézte, ami véres volt. – Szerintem jobban járunk, hogyha most megmutatom neked a fürdőt és lezuhanyzol, meg hajat mosol, hogy ami vér rászáradt a hajadra, az lejöjjön! – majd elvettem a poharat a dohányzóasztalról és Stephanienek nyújtottam. – De anya azt mondta, ahogy felkelsz ezt itassam meg veled, mert sok vért vesztettél és ezzel egy kicsit jobb lesz! – ő nem mondott semmit és nem is kérdezett semmit, csak szót fogadott elvette a poharat és megitta a benne lévő vizet.

- Köszönöm! – mondja, majd vissza nyújtja a már üres poharat, amit én visszateszek a dohányzóasztalra. – De ha nem gond, akkor inkább nem maradnék itt és nem mennék el zuhanyozni sem! – mondja, mire közbe szólnék, de folytatta. – Haza megyek, nem sülne ki semmi jó abból, ha még később mennék haza! – mondja a padlót nézve.

- Már ne haragudj, nem szeretném letörni a kedved, de már így is elmúlt 9 óra, úgyhogy szerintem te ma nem fogsz haza menni! – mondom a szemébe nézve, mert időközben felemelte a fejét a padlóról.

- Oké, rendben, köszönöm! – mondja nagyot sóhajtva. – Akkor... megmutatnád hol a fürdő? – kérdezi zavartan.

- Persze, gyere! – felállok, mert eddig a kanapé mellett ültem, ugye. Stephanie is felállt, csak ő a kanapéról, de megszédült és még épp időben fogtam meg a derekát, hogy nehogy összeessen. Olyan közel kerültünk hírtelen egymáshoz, hogy egy hajszál is alig fért volna el közöttünk... a tekintetem levezettem ajkaira, nagyot nyeltem... - Jól vagy? – szólalok meg, de a tekintetem még mindig nem tudom levenni ajkairól.

- Igen, köszi. – mondja Stephanie és eltol magától, mire megszűnik a szemkontaktusom az ajkaival és újra a szemeibe tudok nézni.

- Akkor gyere! – mondom neki, majd a kezem a hátára teszem és így vezetem őt a lenti fürdő irányába. Miután mindent megmutattam neki, hogy mit hol talál, épp mentem volna ki, mikor utánam szólt.

- Esetleg tudnál nekem kölcsön adni egy pólót? – kérdezte félénken. Ilyennek se láttam még! Nem csak hogy kedves velem, nem bunkózik, de még zavarban is van!

- Persze, egy pillanat és jövök! – mondom neki, majd gyors felmentem a szobámba és a szekrényemből elő vettem az egyik régi pólómat, ami Stephaniera biztos, hogy óriási lesz! Ahogy visszamentem és oda adtam neki a pólómat, magára hagytam és elindultam a nappaliba, hogy a kanapéról eltüntessem a vért és a kendőt meg kidobjam. Már egy ideje próbáltam kiszedni a kanapéból a vért, mikor meghallottam, hogy nyílik a fürdőszoba ajtaja, egyből oda kaptam a tekintetem, de kár volt... megint nyeltem egy nagyot... Stephanien az a póló volt, amit adtam neki és gondolom a fehérneműje... a pólómon nem tévedtem tényleg hosszú volt neki, a combja közepéig ért, olyan volt rajta mint egy ruha... többször is végig mértem tetőtől talpig, a haja vizesen omlott a vállára, a lábait most nem takarta semmi, azokat is jól megnéztem... szép hosszúak és vékonyak, de látszik rajtuk, hogy izmosak, biztos sportol/sportolt valamit... a gondolatmenetemből Stephanie krákogása szakasztott ki.

- Befejeznéd a bámulásom? – kérdezte szemöldök felhúzva gúnyosan... és~ úgy tűnik kedves Stephanie eltűnt, és visszatért a bunkó Stephanie... - Ja és egyébként a vér nem fog kijönni a kanapéból, ha csak súrolod meg sikálod! – mondja, majd közelebb jön és kiveszi a kezemből a súroló kefét, majd felegyenesedett és onnan nézett le rám. – Van itthon nálatok szalmiákszesz? – kérdezte.

- Fogalmam sincs, de mindjárt megnézem! – mondtam neki, majd felálltam a kanapé mellől és elindultam a konyhába. Keresgéltem egy jó ideje már mikor rá akadtam arra amit Stephanie mondott. – És ezzel még is mit csináljak? – kérdeztem miközben mentem visszafelé.

- 1 liter meleg vízbe keverj bele három evőkanál szalmiákszeszt, utána bele kell dörzsölni a vérrel érintett felületre, majd lemosni! – mondja újra kedvesen... hangulat ingadozásai vannak, vagy mi? Jézusom... hogy fogom én ezt kibírni? Én csak homlok ráncolva bólintottam, majd visszamentem a konyhába és miután megcsináltam azt, amit Stephanie mondott vissza mentem hozzá. Nem szóltam semmit, csak leguggoltam a kanapé mellé és elkezdtem bele dörzsölni a meleg vízben áztatott szalmiákszeszt a kanapéba. Miután úgy gondoltam jó ez így már, lemostam és nagy meglepetésemre semmi nem maradt ott...

- Ezt honnan tudtad? – kérdeztem tőle meglepetten.

- Tudod... elég sokszor kellett nekem is ezt alkalmazni... - vakarja meg a fejét.

- Úgy érzem rossz helyre tapintottam, igaz? – kérdezem a szám elhúzva, mire csak lehajtott fejjel bólintott. Ekkor eszembe jutott valami, amivel előrébb juthatok a fogadásban. – Figyelj, tudom, hogy nem szívlelsz, de ha szeretnéd, akkor meghallgatlak nagyon szívesen! – nézek bele mélyen a szemébe, hogy nyomatékosítsam azt, amit mondok... pedig igazából csak be akarok férkőzni a bizalmába... ha már bele mentem a fogadásba... akkor valahogy muszáj lesz, hogy megszerettesem magam vele...

- Köszönöm, de igazad van, nem szívlellek és nem is kedvellek! – rázta meg a fejét, majd mikor abba hagyta rám nézett. – De azért köszönöm azt a sok mindent, amit most értem teszel! – jelent meg egy halvány mosoly a szája sarkában. Én csak bólintottam, majd feláltam a guggoló helyzetemből, mindent ott hagyva megfogtam Stephanie kezét és elkezdtem húzni az emelet felé.

- Hé! Áj meg! Mégis hova viszel? – kérdezte miközben rángatta a kezét, hogy kiszabadítsa az én kezeim közül, de már megtanultam, hogy milyen erős ezért én is erősen tartottam őt. Felmentem vele az emeletre, majd behúztam magam után a szobámba. Ahogy bezártam magunk mögött az ajtót, egyből megszólalt. – Most minek rángattál fel? Egyedül is feltudtam volna jönni! – tette karba kezeit a mellkasa előtt. Nem válaszoltam neki, csak odamentem a szekrényemhez, kivettem belőle egy alsónadrágot, majd miután becsuktam a szekrényem, Stephanie felé fordultam.

- Elmegyek zuhanyozni, addig foglald el magad! – mondtam neki, majd válaszát meg sem várva bementem a saját fürdőmbe, ami a szobámból nyílik. Már egy ideje áztattam magamat, mikor úgy gondoltam, hogy most már ki kéne menni és megnézni, hogy Stephanie még mindig él-e és nem szökött-e meg. Igaz, bezártam az ajtót, de akkor is... ki nézem belőle, hogy valahogy megoldja, kinyitja és már itt sincs. Kiléptem a kabinból és miután megtörölköztem egy törölközővel, felvettem a boxerem, majd bementem a szobámba, ahol az a látvány fogadott, hogy Stephanie az ágyamban alszik... elmosolyodtam. Lekapcsoltam a lámpámat, majd lassan befeküdtem mellé, átkaroltam a derekát, nem érdekelve őt, hogy lehet nem fog neki tetszeni reggel. Jó szorosan magamhoz húztam és az arcom beletemettem a nyakába és nem bírtam megállni, hogy ne adjak neki oda egy lágy puszit, közvetlen a fületövébe, mire észrevettem, hogy libabőrös lett azon a területen... megmosolyogtam a reakcióját... egy darabig még hallgattam szuszogását, majd egy idő után engem is elnyomott az álom...