Kettő nap telt el amióta lefeküdtünk Sophiaval. Boldogabb nem is lehetnék, madarat lehetne velem fogatni, semmi és senki nem ronthatja el a kedvemet!

- Na szia kicsim, hogy aludtál? - kérdezem Sophiatól ahogy beszállt az autómba és egy csók után már indultunk is a suliba. Ma csak egy vizsgánk lesz hál égnek, utána szabadok vagyunk, meg már csak a jövőhetet kell kibírnunk, utána ennyi, vége a vizsgaidőszaknak... és épp ettől félek... a fiúk egyre gyakrabban kérdezgetnek Sophiaval kapcsolatban... kurvára félek... oké, amióta megtörtént köztünk az ami, az óta még nem beszéltünk erről... de örülök is neki, mert biztos vagyok benne, hogy Mark egyből levenné ha rákérdezne, hogy már megtörtént-e...

- Szia! - köszön vissza mosolyogva. - Egész jól, köszönöm, és te? - kérdez vissza a csillogó szemeivel rám figyelve, amit úgy imádok.

- Ahhoz képest, hogy már mennyi zh-n túl vagyunk, és még van hátra egy hetünk egész jól. - rántom meg a vállam, miközben le sem veszem a szemeimet az útról.

- Alig várom már, hogy vége legyen, és végre rendesen ki tudjam magam pihenni! - - mondja miközben sóhajt egy nagyot, amin felkuncogok és a kezemet rá teszem a combjára, ami őt mosolygásra készteti. Imádom ezt a lányt! Nem is tudom mi lenne velem nélküle! Már előre félek ha kiderül a fogadás... bele se akarok gondolni, hogy akár el is veszíthetem... abba belehalnék ha elhagyna...

- Ne aggódj, hamarosan túl leszünk rajta, és akkor majd együtt kiheverjük ezt a sok vizsgát! - kacsintok rá, mire felnevet, de bólint egyet. Vagyis... remélem, hogy együtt fogjuk kiheverni... - Na megjöttünk! - mondom amikor bekanyarodok a sulinak a parkolójába. Mindketten kipattanunk a kocsiból, majd kéz a kézben elindulunk a suli bejárata felé. Megálltunk az egyik terem előtt, ugyan is most nem egy teremben írjuk a vizsgát, így az ajtóban egy csókkal elköszöntünk egymástól.  - A vizsga után a parkolóban találkozunk! - mosolygok rá, mire bólint egyet, majd egy újabb csók váltása után bement a terembe, én meg elindultam az a terem felé ahol én fogom írni.

----------

- Császtok! Mi újság, hogy sikerült a vizsga? - kérdezem a srácokat amikor összefutok velük a folyosón. Amint mindegyik haverommal kezet fogtam, bele is kezdtek a mesélésbe, hogy milyen szarul sikerült, mert a tanár állandóan körbe körbe járt a padok körűl, így nem tudtak segítséget kérni. Én csak jól kinevettem őket, mivel nekem volt segítségem, mármint... khm... elég sokat segített nekem Sophia a tanulásban, így szerintem ez lesz az eddigi legjobb vizsgám.

- Tényleg, már akartam kérdezni! - fordul felém Mark. - Átmehetünk hozzátok bandázni? - kérdezi, mire megvonom a vállam, hogy felőlem. - Már rég ültünk össze. - teszi még hozzá, mire bólintok, hogy jöjjenek. Igaz, hogy a mai napot Sophiaval akartam tőlteni... de akkor jöjjenek... így is mostanában elhanyagoltam őket, igaza van, de szerintem érthető is, hogy mkért hanyagoltam el őket...

- Szia Jonathan! - köszönt egy csókkal Sophia ahogy oda érek hozzá és az autómhoz. Egyedül ő hív a teljes nevemen, és csak is neki engedem meg, senki másnak, mindenki becéz, vagy Jonnak, vagy Nathannak, egyedül Sophia hív a teljes nevemen, amit én nagyon szeretek.

- Na szerbusz kicsim! Mehetünk? - kérdezem tőle mosolyogva, mire egy széles vigyorral az arcán bólint egyet. - Viszont van egy rossz hírem! - kezdem, mikor beszállunk az autóba.

- Történt valami? - kérdezi összeráncolt szemöldökkel miközben beköti a biztonsági övét, amit én követek majd beindítom az autót.

- Jaj semmi, csak ugye az volt, hogy a mai napot együtt töltjük, csak a srácok közölték velem, hogy majd meglátogatnak! - forgatom meg a szemem, miközben kihajtok a főútra.

- Nem baj az! - legyint egyet Sophia. - Úgy is bírom őket! - mondja, mire elejtek egy halvány mosolyt... az lehet, hogy most bírod őket, de akkor is fogod amikor kiderül, hogy ők találták ki ezt az egész fogadást...? Amiről azt hittem, hogy sosem fog bekövetkezni, vagyis reméltem, hogy nem ilyen hamar... még ki akartam élvezni a vele töltött perceimet...

- Ők is bírnak téged! - mondom neki, mire egy mosoly jelenik meg az arcán, amit annyira szeretek. Imádom a mosolyát, mondtam már?
Ahogy megérkeztünk hozzám, egyből kipattantunk az autóból, és Sophia már ment is be a házba amíg én kivettem a kocsiból a cuccait, ugyan is az volt, hogy ma itt alszik, mert csütörtök van, és holnap nem kell bemenni a suliba. Ahogy bementem a lakásba, finom illatok csapták meg az orromat, így egyből a konyha felé vettem az irányt, ahol  megláttam anyát ahogy éppen kiveszi a sütőből a pizzát és Sophiat ahogy a bárszéken ül és beszélget vele. - Szia anya! - köszönök neki egy arcra puszival.

- Szia fiam! - köszön vissza mosolyogva. - Hallom Sophiatol, hogy jönnek a fiúk. - fordul felém egy pillanatra, mire bólintok.

- Igen, azt mondták, hogy már rég gyűltünk össze, így átjönnek. - rántom meg a vállam, míg leülök barátnőm mellé. - Apa? - kérdezem, mert reggel még itthon volt amikor elindultam a suliba.

- Már elment dolgozni! - mondja anya miközben lerakja elénk a pizzát.

----------

- Köszönjük szépen az ebédet! - köszöni meg a pizzát Sophia ahogy befejeztük a kajálást.

- Jaj semmiség drágám! - simít végig Sophia haján anya, majd felém fordul. - Most viszont mentem, nekem is indulnom kell dolgozni! - mondja, majd mind a kettőnktől egy egy puszival elköszön, majd már el is hadja a házat.

- Na mit szeretnél csinálni addig amíg nem jönnek az idióta haverjaim? - fordulok egyből Sophia felé egy mosollyal az arcomon.

- Először is fel szeretnék menni kipakolni a táskámból aztán bele ülni egy jó meleg kád vízbe ha nem gond. - néz rám zavartan. Imádom amikor zavarban van! Egyeeem meg!

- Dehogy gond! Miért lenne az? - nézek rá még nagyobb mosollyal az arcomon.

- Nem tudom, de akkor jó! - vonja meg a vállát, majd a nappaliból felkapja a cuccát, és elindul fel az emeletre a szobámba amit én követek. Ahogy lepakolta a cuccait, én egyből magamhoz rántottam és egyből megcsókoltam, amit azonnal viszonzott. Végre csak ketten! A kezei lassan a nyakam köré kulcsolódtak, és még közelebb húzott magához, aminek én nem is ellenkeztem, és a kezeimet levezettem a derekáról egészen a fenekéig amibe bele is markoltam. Sokkal magabiztosabb vagyok vele szemben amióta történtek köztünk dolgok és tudom, hogy ő sem ellenkezik, és ugyan úgy szeret ahogy én őt. A kis akciónkat viszont a csengő zavarta meg... pedig már pont kezdtünk belemelegedni... faszom... a srácok is jókor jönnek...

- Azt hiszem megjöttek a fiúk! - mondom neki miközben a homlokom neki támasztom az övének és úgy nézek bele gyönyörű szemeibe, amikben mindig elveszek. - Menj el nyugodtan fürödni, addig én elfoglalom a fiúkat, oké?  - kérdezem, mire bólint egyet, majd még egy csókot nyomok ajkaira mire szét válunk egymástól, és elindul a fürdőszobába, de megtorpan, és vissza jön hozzám. - Mi az? -kérdezem mosolyogva amikor a kezeit a nyakam köré kulcsolja.

- Valamit elfelejtettem! - mondja, majd lábujjhegyre áll, és most ő csókol meg. - Szeretlek! - válik el tőlem, és néz mélyen a szemembe, mire megint mardosni kezd a bűntudat... faszomat bele az egészbe! 

- Én is szeretlek! - mosolygok rá nagy nehezen... egyszerűen már nem bírok neki hazudni... muszáj beszélnem a fiúkkal. - Na nyomás fürdeni! - lökök rajta egy kicsit, mikor újra megszólal a csengő. Sophia elneveti magát, de teljesíti a kívánságom és bemegy a fürdőszobába, amit aztán maga után bezár, én meg leindulok beengedni a fiúkat. Azt hiszem tényleg muszáj lesz velük elbeszélgetnem Sophiaval kapcsolatban... valamit muszáj tennem, mert már nem bírom tovább a szemébe való hazudozást... vagyis... nem hazudtam neki... tényleg szeretem... de... még is zavar, hogy nem azért kezdtem vele lenni mert, hogy megkedveltem vagy mert érdeklődtem iránta... hanem egy kibaszott fogadás miatt... csak azt nem gondoltam volna... hogy ha én most beszélek a fiúkkal, akkor abból semmi jó nem fog kisűlni... ugyan is... egyszer minden kiderül, és a boldogságnak is annyi... csak azt nem hittem volna, hogy ilyen hamar itt lesz ez...

Sziasztok kedves olvasóim!😊 nem akarlak titeket elkeseríteni, de hamarosan eljön ennek a történetemnek is az utolsó része! Remélem nem fogtok haragudni, ha esetleg nem lesz második évad, de ez csak tőletek függ!😉
Viszont hamarosan találkozunk, addig is vigyázzatok magatokra! Jó olvasást! Sziasztok!❤