- Azért, mert úgy érzem, hogy te segíthetsz rajtam, hogy jobb ember legyek, hogy túl tudjak ezen lépni, és tudjak nyitni az emberek felé, ahogy feléd is tettem! Hogy ne féljek attól, hogy esetleg elveszítelek téged, mert, hogy nekem kellesz, mindennél jobban, és nem akarlak téged is elveszíteni! Ezért nagyon remélem, hogy segítesz nekem ezen felülkerekedni, és túl lépni, hogy minden lelkiismeret és fájdalom nélkül tudjak veled lenni! Ugyan is... tudod Sophia... - lassan ráemelem tekintetem és a tekintetünk egybe kapcsolódnak, így szólalok meg, hogy végig a szemébe nézek. -  nagyon szeretlek! - Sophia meglepődött, még őszintén én is meglepődtem magamon, hogy milyen őszinte és szókimondó voltam... pedig nem szokásom. A velem szemben ülő mogyoróbarna szemű lány lassan elmosolyodik, zavartan lehajtja a fejét, majd visszaemeli rám a tekintetét.

- Én is szeretlek! - mondja végig a szemeimbe nézve. Itt esett le egy nagy kő a szívemről, és hagyta el ajkaimat egy megkönnyebbült sóhaj. Felnevettem ezen az abszurd dolgon, majd beletúrtam a hajamba, és Sophiara néztem. Rátámaszkodtam az asztalra, előrehajoltam, az egyik kezemet Sophia arcára vezettem és megcsókoltam.

--------------------

Most értünk ide hozzánk, nem akart haza menni, így azt beszéltük, hogy ittalszik. Írt a bátyjának a biztonság kedvéért, hogy nem megy haza, hogy tudja hol van, és ne várja őt.

- El mész először te zuhanyozni, vagy menjek én? - kérdezem tőle, mikor elterült az ágyamon, amit megmosolyogtam.

- Már tök kényelmesen elhelyezkedtem, úgyhogy nyugodtan mehetsz! - intett egyet a kezével, majd vissza hajtotta a fejét a párnára, mire felnevettem.

- Istenem de imádlak! - mondom, miközben közelebb megyek hozzá, és egy csókot nyomok a homlokára, mire egy széles mosoly jelenik meg az arcán. Ekkor viszont egy huncut mosoly jelent meg a képemen, eszembe jutott valami. - Esetleg nem akarsz velem zuhanyozni? - hajolok hozzá annyira közel, hogy szinte már a fülébe suttogom a szavakat.

- Nagyon szépen köszönöm az ajánlatot, de most visszautasítanám, majd legközelebb csatlakozok én is! - kacsintott egyet, mire ismét felnevettem. Milyen régen nevettem már ennyit utoljára...

- Szavadon foglak! - nyomok egy gyors csókot ajkaira, majd felemelkedek az ágyról, és bemegyek a fürdőszobámba.

- Sophia! - kiáltok ki a fürdőszobából, amikor éppen szállnék ki a kabinból, de rájöttem, hogy nem hoztam magammal törölközőt.

- Igen? - kiált vissza.

- Ki vennél egy törölközőt a szekrényem legfelső fiókjából? - kérdezem miközben sóhajtok egy nagyot... ez is az én szerencsém...

- Persze, egy perc! - válaszol vissza, majd hallom ahogy elkezd matatni. Pár perccel később kopogott az ajtón. - Bejöhetek? - kérdezi,és még így is tisztán kihallottam a hangjából, hogy nem láttam, hogy zavarban van.

- Persze, gyere! - mondom neki, majd már nyitja is az ajtót, belépett, de nem mert erre nézni. - Ide nézhetsz nyugodtan, a kabin mögött vagyok, ami meg direkt homályosan van megcsinálva, hogy ne lehessen belátni! - mondom neki mosolyogva

- Tudom, hogy milyen a fürdőkabinotok, fürödtem már nálatok! - válaszolja még mindig zavartan, de most már rám nézett. A kezemet nyújtom felé, hogy adja a törölközőmet a kezembe, amikor pedig nyújtaná, nem az anyagot fogom meg, hanem a csuklóját,és behúzom magamhoz. A törölközőt elejtette, és egy kis piros árnyalatot vett fel az arca.

- Csak nem zavarban vagyunk? - kezdek incselkedni vele. Az arca még pirososabb árnyalatot kezdett felvenni.

- Olyan szemét vagy...! - mondja halkan, a tekintetem kerülve. Imádom ezt a lányt!

- De a te szemeted! - mondom én is halkan, mert az orrunk összeért, és féltem ha hangosabban beszélek, hakkor megtöröm ezt a pillanatot közöttünk. Sophia az egyik kezét felemelte, majd a vizes hajtincseimet kisöpörte a szememből. - Így jobb? - kérdezem felhúzott szemöldökkel.

- Sokkal! - válaszolja, mire egyből megcsókolom, amit ő lassan viszonoz. Neki toltam a vizes csempének, így az egyik kezemmel megtámaszkodtam a feje mellett, a másikkal meg az oldalát kezdtem simogatni. Sophia a kezeit a nyakam köré kulcsolta, az egyikkel a tarkómat simogatta, és néha-néha a hajamba túrt. Zavart, hogy annyi ruha van rajta, míg rajtam semmi nem volt, így a pólója alá nyúltam és lassan elkezdtem lehúzni róla a ruhaneműt, amit én nagyon feleslegesnek találtam. Ahogy áthúztam a fején az anyagot, kintről meghallottuk csörögni a telefonomat.

- Hát ezt nem hiszem el! - túrok bele idegesen a még vizes tincseimbe. Egy gyors csókot nyomok Sophia ajkaira, majd kilépek a kabinból, a derekam köré csavarom a törölközőt. - Mindjárt jövök! - kacsintok Sophiara, majd kihátrálok a fürdőszobából, egészen az éjjeliszekrényemig, ahol a mobilom megállás nélkül csak szólt. Ahogy felvettem a készüléket és megláttam rajta haverom nevét, egyből eszembe jutott a ma este. Bassza meg! Kurvára ki ment a fejemből, hogy jönnek!

- Na cső! - szólt bele egyből Mark ahogy felvettem.

- Cső! Mikor jöttök? - kérdezem egyből.

- Ezt akartam mondani, körülbelül fél óra és ott vagyunk! - aztán hirtelen felnevet. - Gobdoltam szólok, mielőtt még úgy mennénk oda, hogy éppen faljátok egymást Stephanieval. - kezdett kuncogni a vonal végén. Megköszörültem a torkom, mire abba hagyja a nevetést, és hitetlenül megszólal. - Nem mondod komolyan, hogy ott van? - kérdezi, és tisztán ki lehet hallani a hangjából, hogy meglepődött.

- De igen, itt van! - zavartan negvakartam a tarkómat. - Elfelejtettem, hogy jöttök. - hallottam ahogy Mark sóhajt egyet.

- Nem tudom, hogy mit csináltok, de fél órátok van befejezni, utána viszont majd szeretném ha mesélnél nekünk! - na azt lesheti! Kurvára nem fogok semmi sem mesélni!

- Oké! - válaszolom, majd egy köszönés után leteszem, visszateszem az éjjeliszekrényemre a telefont, majd visszaballagok Sophiahoz, de az ajtóban megtorpanok. Egy szál törölköző volt köré csavarva. Megköszörülte a torkát.

- Mivel vizesek lettek a ruháim, így gondoltam leveszem őket, csak... nem akartam egyedül zuhanyozni... - miközben beszélt az arca egyre vörösesebb árnyalatot vett fel. Elmosolyodtam. Az ajtóhoz nyúltam, becsuktam magam után, és ráfordítottam a kilincset, hogy senki ne zavarjon minket.

- Van fél óránk, mert elfelejtettem, hogy jönnek a haverjaim! Majd bemutatlak nekik, és jobban megismerheted őket! - reménykedtem benne, ha megismerik Sophiat, hogy milyen jó fej, és ártatlan, akkor talán nem kell tovább csinálnom ezt a szar fogadást, és bűntudat nélkül velelehetek... reménykedni szabad, nem?

- Nem lesz baj, hogy én is itt leszek? - kérdezi úgy, hogy nem néz a szemeimbe.

- Dehogy is! Miért lenne? - megyek hozzá közelebb, majd az állánál felemelem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni. - Imádni fognak, ahogy én is téged! - zavartan elmosolyodik, de bólint.

- Szeretlek! - mondja halkan, mire nagyon dobban a szívem... azt hiszem lelkiismeretfurrdalásom van... nem is kicsit... bűntudatom van, hogy csak kihasználom... de... ha szeretem... akkor az nem kihasználás... ugye? Ugye...?

- Én is szeretlek! - mondom, majd megcsókolm. A törölköző leesett róla, mert a kezeit amivel összefogta a nyakam köré kulcsolta. Az egyik kezemmel megfogtam Sophia derekát, a másik kezemmel meg levettem magamról az én törölközőmet, majd a lányt lassan behúztam a zuhanyalá a derekánál fogva, közben ajkaink tovább falták egymást. Ahogy megnyitottam a zuhanyt, és a langyos víz hozzá ért bőrünkhöz, elvesztünk egymás testének a felfedezésében...

Sziasztok kedves olvasóim! Bocsánat, hogy egy nappal később hozom a részt, csak tegnap annyira fáradt voltam, hogy elaludtam a telefonommal a kezemben, és arra keltem, hogy valami nyomja a gerincem...😅 úgyhogy bocsánat, hogy elcsúsztam egy napot, de remélem kárpótollak titeket ezzel a résszel! Jó olvasást!❤ jövőhéten pénteken találkozunk❤ sziasztok!💕💕