10. Rész
Ajkaim az övére nyomtam.
Mind a két kezem az arcára tettem és még közelebb húztam magamhoz, mármint, ha még ennél is jobban lehet. Ajkaink lassan szinkronban mozogtak, ráharaptam alsó ajkára, mire meglepődött, és egy nyögés hagyta el száját. Bele mosolyogtam a csókunkba, ami kezdett egyre szenvedélyesebb lenni, már alig kaptunk levegőt, de nem akartunk egymástól elválni. Stephanie a karjait lassan a nyakam köré fonta, és az egyik kezével bele túrt a hajamba, mire én az egyik kezem visszavezettem a derekára, és magamhoz szorítottam. A levegő benne ragatt, érezhette, hogy már nem épp vagyok ott lent nyugodt állapotban... ekkor viszont az emeletről meghallottam a telefonomat csörögni, mire lassan szét váltunk egymástól. A homlokom az övének döntöttem és úgy néztem bele barna szemeibe, amik csillogtak a vágytól, ahogy az enyémek is. Elmosolyodtam az előbbi kis akciónkra, amit ő viszonzott, és megajándékozott a világ leggyönyörűbb mosolyával. Nem foglalkoztam a fent csörgő telefonommal, vele akartam lenni. Annyira felizgatott az előbbi kis jelenet köztünk, féltem ettől az érzéstől, mert eddig nem volt ilyen, senki iránt nem éreztem így, nem jelentkeztek ezek az érzések, eddig csak is iránta. Nem akarom megszeretni, nem akarok érzéseket táplálni iránta, félek, ha megszeretem akkor elveszítem úgy, mint a nővéremet... meg... tegyük hozzá, hogy ott a fogadás is... ha azt megtudja, ha kiderül, akkor vége, mindennek...
- Mindjárt jövök! Felmegyek megnézem ki hívott! Lehet anyám az! – mondom neki halkan, hogy ne zavarjam meg a köztünk lévő nyugalmat és csendet. Stephanie csak bólint. Lassan eltávolodik tőlem, én meg egy utolsó pillantást még vetek rá, majd elindulok fel az emeletre, azon belül is a szobámba. Ahogy felértem a telefonom már nem csörgött, így lekaptam az éjjeliszekrényről és feloldottam. Mark neve állt a kijelzőn. Hát ez meg mit akar? Rákattintottam a visszahív gombra, majd a fülemhez emeltem a készüléket.
- Csá haver! Örülök, hogy felvetted! - Szól bele haverom kettő csörgés után.
- Neked is szia! - köszöntem, miközben megforgattam a szemem. - Bocs, el voltam foglalva! - mondom, közben meg eszembe jut Stephanieval az előbbi kis jelenetünk, és egy nagy mosoly jelenik meg az arcomon, amit Mark nem láthat.
- Képzeld drága barátom, nagyon jól tudom! - mondja sejtelmes hangon, mire elfog a rossz érzés.
- Ezt hogy érted? - kérdezem összeráncolt szemöldökkel.
- Úgy, hogy elmentünk hozzád, be is mentünk, de annyira elvoltatok foglalva egymással, hogy nem vettetek észre minket! - mondja, mire magamban elkezdek káromkodni. Fasza, mondhatom... most majd figyeljétek meg, hogy ki fog kérdezni, hogy mi van velünk...
- Szólhattatok volna, hogy jöttök baszki! Eddig mindig szóltatok! - morgom neki. Kibaszott ideges vagyok! Mit képzelnek magukról, hogy csak úgy bejönnek a házba és végig nézik, hogy mit csinálok Stephanieval?!
- Ne kapd fel ennyire a vizet haver! - szólal meg Henry. De fasza... ki vagyok hangosítva.
- Bocs, hogy nem szóltunk, jó? - kér bocsánatot Gerard.
- Jah... nem haragszom... - forgatom meg a szemem szarkasztikusan.
- Na de mesélj csak! Mit csináltatok még amiről nem tudunk? - kezdi a kérdezősködést Mark.
- Mit keresett nálad? - következő kérdés Joetől jött.
- Maradjatok már! - szólalok meg idegesen.
- Bocs, igazad van, egyszerre csak egy kérdés! - nem így értettem Gerard, de mindegy...
- Miért volt nálad? - teszi fel ismét a kérdését Joe.
- Mert át hívtam, hogy egy kicsit megismerjük egymást. - rántom meg a vállam. Biztos, hogy nem fogom nekik elmondani az igazi okát.
- Aha... - kezdi Henry. - És akkor, hogy kerültetek abba a szituációba? - kérdezi, és a szemeim előtt látom, ahogy fel le húzogassa a szemöldökét.
- Az mindegy, nem fogom elmondani! - válaszolom neki.
- Há! Dehogynem! Köteles vagy elmondani! - mondja Mark. - Bele mentél a fogadásba! - a kurva életbe!
- Csak... - mi a szart mondjak nekik?
- Csak? - kérdez vissza Joe.
- Mondott valamit, amiről a nővérem jutott eszembe. - válaszolom végül.
- De ettől, hogy kerültetek ebbe a helyzetbe? - kérdezi Joe értetlenül.
- Hát... - meg vakarom a tarkómat. - Mivel ideges lettem, lejöttem a konyhába, hogy lenyugodjak, ő meg utánam jött... de... igazából... fogalmam sincs, hogy utána hogyan kerültünk abba a szituációba. - válaszolom végül egy kis gondolkodás után.
- Jól van, akkor hagyunk titeket, majd ha fog még valami történni, akkor hívj vagy írj a csoportba! - mondja végül Mark, majd a válaszomat meg sem várva leteszi. Jaj de fasza! Legközelebb óvatosabb leszek! Vagyis... inkább szeretném, ha legközelebb is megtörténik akkor inkább már tudná az igazságot... és... nem kellene beszámolnom a fiúknak mindenről... a telefont ledobom az ágymara, majd idegesen a hajamba túrok és élesen beszívom a levegőt.
- Minden rendben? - szólal meg egy lágy hang a hátam mögül, mire megfordulok a tengelyem körül, és tekintetem a lány gyönyörű barna szemeibe vezetem. Kérdésére csak fújtatok egyet. Stephanie ajkain egy halvány mosoly jelenik meg, ami engem is mosolygásra késztet. Gyors léptekkel elé megyek, a kezeimet a dereka köré vezetem és közelebb húzom magamhoz, annyira, hogy ajkaink összeérjenek. Lágyan csókolom, amit ő késségesen viszonoz.
- Igen, most már minden rendben! - mosolygok rá halványan mikor szét válunk. A jobba kezemet a fejére teszem és rá hajtom a mellkasomra. Stephanie a kis kezeivel átöleli a derekam én meg a vállát. Bele puszilok a hajába, majd sóhajtok egyet. - Most már minden rendben...
--------------------
Csütörtököt írunk, ma suli után megint edzésem lesz, csak most 3 órás nem a szokásos kettő. Épp a tesi terem felé tartok, mikor meglátom Stephaniet Briennel beszélgetni. Elmosolyodom. Amióta történt köztünk az a kis csók csata a konyhában, az óta valami megváltozott közöttünk, közelebb kerültünk egymáshoz, több időt töltünk egymással és mindig mindenhol a másikat keressük. A lány mintha megérezte volna, hogy őt figyelem felém fordult és egy nagy mosollyal intett nekem, amit viszonoztam. Brien felém fordult, biccentett egyet amit én leutánoztam. Stephanie mesélt egy-két dolgot barátjáról, hogy hogy ismerkedtek meg, mikor találkoztak először meg hasonlók... még azt is elmesélte, hogy Brien mondta neki, hogy nem bízik bennem és, hogy fél hogy én csak átverem őt, kihasználom... de Stephanie megvédett... ő azt mondta, hogy hisz bennem és abban, hogy nem bántanám őt, nem használnám ki. Be akarom én ezt neki bizonyítani, mert oké, hogy Brien is elfogadta ezt, de akkor is szemmel tart, még mindig nem bízik bennem, amit meg is értek... semmi sem igaz abból amit teszek, mondok és csinálok... nem vagyok szerelmes, csak... nem akarok megbánatni és összetörni egy gyönyörű és szeretetre éhes lányt, nem akarom, hogy miattam valami baja legyen, nem akarom tönkre tenni...
- Csá haver! - jelent meg mellettem Mark, Joe, Henry és Gerard.
- Nem is beszéltünk nagyon az óta mióta elkaptunk titeket! - mosolyog rám sunyin Henry. - És az előbbi kis mutatványotokat is láttuk! - teszi hozzá.
- Csak nem szerelmes a nagy Jonathan Clark? - kérdezi egy nagy vigyorral az arcán Mark. Erre a kérdésére felröhögök.
- Nem vagyok szerelmes, ne aggódj! - Mosolyodok el. - Csak... - nem tudom, hogy elmondjam-e nekik, hogy megkedveltem... végül is... mit árthatnak vele? A haverjaim. - Azt hiszem megkedveltem... - mondom halkan. - Borzasztóan jó fej lány! Nagyon lelkiismeretes, tiszta, jó szívű és még sorolhatnám! - mondom ki végül azt amit érzek.
- Azta! - szólal meg elsőként Henry.
- Biztos, hogy nem vagy szerelmes haver? - kérdezi óvatosan Joe, amire a többiek bólogatnak. Már épp válaszolnék, hogy nem, biztos nem vagyok szerelmes, amikor is megjelent Patricia és a csatlósai nevén nevezve őket; Kelly, Cheryl és Pamela. Egyik csaj se különb a másiknál. Talán Cheryl az a lány akit nem tudok, hogy hogyan került ebbe a társaságba, egyáltalán nem illik ide, jobban el tudnám képzelni Stephanie mellett mint mellettük. A többi három lányon látszik, hogy egy vérbeli kurva.
- Sziasztok fiúk! Miről beszélgettek? - rebegtette me szempilláit Patricia.
- Jaj húzz már innen Patricia a csatlósaiddal együtt, nem vagyunk rátok kíváncsiak! - szól be nekik egyből Gerard.
- Nem akarlak titeket zavarni, csak az egyik barátnőmnek szeretnék segíteni! - mondatában a barátnőm szót megnyomta.
- Patricia kérlek ne! - szólal meg félénken Cheryl. Na erről beszélek! Ez a lány egyáltalán nem illik közéjük.
- Jaj Cheryl fog be, csak segíteni akar! Nem akar neked rosszat! - szól rá indulatosan Pamela.
- Na szóval! - húzza ki magát Patricia. - Ahogy már említettem, azért jöttem ide, hogy segítsek barátnőmnek! - a barátnőm szót ismét megnyomta. - Gerard! - fordult az említett személy felé.
- Kérlek ne! - szólal meg ismét halkan Cheryl.
- Fogd már be, csak segíteni akar! - szól rá ez úttal Kelly.
- Cheryl totál beléd van zúgva! - húzza ki még jobban magát Patricia. Azt a kurva! Ez még büszke is magára, hogy elmondta Cheryl titkát, hogy szerelmes Gerardba. Ekkora egy görény embert még életemben nem láttam! Az említett lány, akinek kiderült a féltve őrzött titka, sírva fakadt és elrohant abba az irányba, ahonnan az előbb jöttek.
- Milyen egy undorító ember vagy! - szól oda neki Joe.
- Hagyjuk már! - szól közbe Henry. - Egy olyan aki elmond egy ilyet az nem ember hanem egy görény! - szól be Patricianak, majd megfordul és folytatja útját a tesi terembe. Gerard egy szót nem szólt, Cheryl hült helyét nézi az óta mióta Patrica elmondta, hogy bejön neki. Nekem itt valami nagyon furcsa... vokt már köztük valami... biztos vagyok benne...
- Srácok mindjárt jövök! - Fordulok Gerard és Joe felé. - Mondjátok meg az edzőnek is, kezdjétek el nélkülem az edzést, de el kell intéznem valamit! - A fiúk csak bólintottak, majd elindúltak ők is a feldúlt Henry után. Patricia felé fordultam. - Undorító vagy a barátnőiddel együtt! Remélem tudod! - mondom neki undorral az arcomon, majd kikerülöm és elindulok Stephaniet felkeresni.
--------------------
- Héj! - szólítom meg Stephaniet ahogy megtaláltam.
- Szia! - fordul felém a csillogó szemeivel. Mondtam már, hogy imádom a szemeit? Nem? Akkor most mondom!
- Megkérhetlek valamire? - kérdezem tőle, miközben arrébb állunk a terem ajtaja elől, hogy akik akarnak be tudjanak menni.
- Persze, mi lenne az? - kérdezi kívábcsian.
- Tudom, hogy nem szívleled őket! - kezdem mire összeráncolja a szemöldökét.
- Ajjajj... kiről, vagyis kikről van szó? - kérdezi félve. Megköszörülöm a torkom.
- Vannak azok a lányok, akik... khm... - hogy mondjam, hogy ne bántsam meg?
- Akik...? - húzza fel kérdőn a szemöldökét.
- Akik bántottak téged... - mondom halkan. Stephanie sóhajt egyet.
- Mi van velük? - kérdezi végül. Úgy látszik nem túlzottan örül nekik... bár mondjuk nem csodálkozom...
- 4-en vannak ugye... az egyik lány közülük Cheryl szerelmes Gererdba! - ezen a mondaton Stephanie meglepődött, de aztán értetlenül összeráncolta a szemöldökét. - Patricia nem rég oda jött hozzánk és Cheryl szeme és füle láttára elmondta nekünk! Gerard is a körünkben volt. A végén Cheryl sírva elrohant... - fejezem be a mondandómat.
- Szóval ezzel azt akarod mondani, hogy keressem meg, legyek mellette és támogassam! - vázolja fel a helyzetet a Stephanie.
- Igen... és... tudom, hogy nem szívesen teszed, mert bántott...
- Ő nem bántott engem! - szól közbe. - Segíteni akart nekem... - mondja az értetlen arckifejezésemet látva.
- Akkor... - köszörülöm meg a torkom. - Utána mész? - kérdezem félénken, mire elmosolyodik és lábújjhegyre állva nyom egy puszit az arcomra.
- Megyek megkeresem! - mondja, majd lassan eltávolodik tőlem. - Utána elviszem őt az edzésetekre! - kacsint egyet majd hátat fordít nekem és elindul, de még a keze után kapok. Visszarántom, a kezeim az arcára teszem és egy hosszú csókot nyomok az ajkaira.
- Na most már mehetsz! - mosolygok rá halványan, amit viszonoz, majd véglek elindul Cheryl keresésére, amit én követek, csak nem a lány keresésére indulok, hanem a tesi terem felé veszem az irányt, az edzésre.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top