Carolina Witte

Úristen. Nem vagyok normális. Tényleg nem. Marco üzenetét olvasva olyan hatalmas bűntudatom támad, hogy elkap a szédülés és még hányni is tudnék. Visszarobogok a nappaliba és megiszom az érintetlenül otthagyott vizemet és tehetetlenül huppanok vissza a kanapéra. Szemeimet lehunyva dőlök hátra, de csak az elmúlt percek jelenetei pörögnek az agyamban, sőt egy pillanatra olyan érzésem van, mintha Nico ajkai ismét az enyémeken lennének, mintha ismét megérintene. Eszembe jut, hogy láttam őt felsőrész nélkül pár napja és wow, micsoda felsőteste van, és hogy csókol.

Kezeimbe temetem az arcomat és lélegzek párat. Mi történt volna, ha Marco nem ír? Még mindig itt csókolóznánk? Elengedek egy frusztrált nyögést ezen a gondolaton, majd inkább magamhoz veszem a telefonom és elkezdek üzenetet írni a férjemnek.

Carolina Witte Persze, bemegyek holnap. - nem vagyok képes többet írni most neki, és bármennyire is bűntudatom van, nem fogok olvadozva a karjaiba omlani.

Vajon most megcsaltam Marco-t? - teszem fel magamnak a kérdést. Csak egy csók volt. Nyilván, ha ez valami ismeretlennel történt volna totál beállva egy buliban, akkor lehetne jó kifogás. De egyikünk sem volt részeg, én csak rohadtul szomorú voltam. Illetve vagyok. Az, hogy Nico Marco csapattársa csak ezerszer megnehezítette azt, hogy ezen agyaljak. Ezenkívül pedig 22 éves volt. Én pedig milyen rondán kidobtam innen. Remélem hazatalál. Jézusom, miket gondolok? A srác milliomos és rendel egy Teslát, ami elviszi a belvárosba az agyhalott Adeyemi-hez. Ezen a gondolaton valamiért elbőgöm magam.

Igazából nem Adeyemi miatt. Jó, vele is gonosz voltam gondolatban, de valamiért mégis azért kezd sajogni a szívem, mert kiabáltam Nico-val azok után, hogy ő mennyire rendes volt ma velem.

Továbbra is pityeregve mászok fel az emeletre, s a sírás akkor kap el csak igazán, amikor Marco ruhái között kezdek válogatni. Annyira fájt az, hogy idáig jutott a házasságunk. Sosem gondoltam volna, hogy egy másik férfi - fiú! - ennyire ki tudja használni a gyengeségemet. Vajon tényleg tetszem Nico-nak? Meg fogok őrülni.

A pakolással igazából nem töltök el sok időt, már eléggé gyakorlott vagyok ebben. Megkönnyebbült sóhajjal teszem a sporttáskát az ajtó mellé, majd úgy döntök, hogy lecserélem az ágyneműhuzatot, hiszen lehet, hogy Marco-t másnap este hazaengedik. Talán főznöm is kellene valamit. Hátha Marco attól kicsit jobb kedvre derül, hogy most a szokásostól többször ehet mindenféle kaját, nem csak szuperegészségeset.

Késő van, de mivel egyáltalán nem érzem úgy, hogy képes lennék aludni lemegyek a konyhába és elkezdem Marco kedvencét megcsinálni. Legalábbis a húst meg a lilakáposztát. Köretet majd kap holnap frissen.

A mozdulataim elég automatikusak, nem koncentrálok túlságosan a dolgokra, mégsem aggódom azon hogy elrontok valamit. De úgy tűnik mégis. Sikerül belevágnom a tenyerembe, aztán pedig még a csuklómat is megégetem, két órával később mégis elégedetten ballagok fel az emeletre és megyek egyenesen a zuhanyzóba.

Miután végzek mindennel a fürdőben, egy leheletnyivel könnyedebb szívvel vetődök ágyba. A friss ágynemű tisztasága és illata megnyugtat kissé, bár túl sok józan észt ez sem ver belém. Az összes lámpát lekapcsolom, viszont a telefonomat magamhoz veszem és ajkaimat beharapva keresek rá Nico profiljára Instagramon. Szinte csak focival kapcsolatos dolgokat posztol, így inkább gyorsan ki is lépek a profiljáról, mielőtt túlságosan elmerülnék a képei nézegetésében. Inkább azt kellene kitalálnom, hogy mit fogok neki mondani, ha ismét találkozunk, hiszen azt elég nehéz lesz elkerülni.

Nico Schlotterbeck

Először fogalmam sem volt, hogy mihez kellene kezdenem azután, hogy Lina szó szerint kidobott. Szerettem volna írni neki és akár még bocsánatot is kérni azért, ami történt, de nem jutottam odáig, mert Karim rohadtul hívott és számonkért, hogy mégis merre vagyok már ennyi ideig.

- Figyi, nem hiszem hogy megyek ma. - nyögöm ki, miközben lefelé sétálok a kertvárosias környék enyhén dombos utcáján egy zajosabb főút felé.

- Ne csináld már szépfiú; mi történt, hogy most is ilyen búval baszott a hangod? - von kérdőre.

- Semmi! - csattanok fel kissé. - Hol vagytok? - adom meg magam végül.

- Cocaine-ban ember, háromszor mondtam el neked ma délután. - mondja fáradtan és látom magam előtt, ahogy megforgatja a szemeit és most biztos elhiszi magáról, hogy mennyire okos.

- Jó, majd megyek. - mondom végül.

- Mikor? És egyáltalán hol vagy? - faggat tovább.

- Jaj, mit tudom én. 10 perc. - rakom rá a telefont, majd inkább rendelek egy taxit, ami szerint 25 percre vagyok a klubtól, de most ez érdekel a legkevésbé.

A taxiban ülve megnyitom a Linával folytatott chatemet, de egyszerűen nem tudok semmi értelmeset írni neki. Egy pillanatra megbánom, hogy nem voltam erőszakosabb és nem maradtam ott és nem mondtam el neki, hogy... mit is? Hogy bele vagyok bolondulva? Ez hülyeség. Végül lezárom a képernyőt és mély sóhajjal dőlök hátra. Eltervezem, hogy nem maradok ám sokáig. Beszélek kicsit a srácokkal és kész.

A VIP Lounge-ba lépve végre nem minden random ember bámul engem, így kicsivel nyugodtabban huppanok le Karim és Jude beszélgető párosához egy kanapéra.

- Hey, Schlotti. - üdvözöl Jude egy fura mosollyal, Adeyemi pedig csak megforgatja a szemeit egy ilyen "végre itt vagy pillantás" kíséretében.

- Csá. - viszonzom az üdvözlését, ami igazából most mindkettőjüknek szól. - Szarul játszottál ma. - lököm meg Adeyemit, aki csak fintorogva lök vissza.

- Miért pofázol, mikor te nem is játszottál? - kér számon.

- Mert így egész végig láthattam, hogy milyen béna vagy.

- Elég már. - szól közbe Bellingham meglepően nyugodtan. - Mi bajotok van nektek?

- Schlottinak az a baja, hogy már hónapok óta nem dugott senkivel, ezért úgy viselkedik, mint egy fasz. - indokolja meg Karim rendkívül éretten a dolgokat.

- Ez nem igaz! - kérem ki magamnak.

- Az, hogy hónapok óta nem dugtál senkivel vagy hogy úgy viselkedsz mint egy fasz? - mosolyodik el Jude mindenttudóan.

Egy nyögés kíséretében hunyom le a szemeimet és dőlök hátra.

- Ez a két dolog nem függ össze. - sóhajtok. - Nagyon jól meg vagyok anélkül is, hogy... random lányokkal mennék haza. Nekem az ilyesmi nem megy.

- Miért, már próbáltad? - szólal meg ismét Adeyemi.

- Nem, én csak... - kezdeném, de Karim megint rögtön félbeszakít.

- Baszki, Schlotti, ha nem találkoztam volna Sabrinával tavaly, el sem hinném neked hogy létezik. Bár abban még mindig kételkedem, hogy valaha dugtatok-e. - mondja hanyagul, miközben feláll a kanapéról, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy a bárhoz menjen.

- Csakhogy tudd, most is éppen egy csajnál voltam, de te itt ugráltál, hogy jöjjek! - szólok utána, ő pedig hitetlen mosollyal fordul vissza hozzám.

Bellingham csak szórakozva figyeli ezt az egészet.

- Nos, ez vagy kamu, vagy pedig annyira nem volt jó a csajjal, hogy inkább ide jöttél. - kacsint rám, majd ezúttal tényleg egyedül hagy az angollal.

- Baszki, kikészít ez az ember. - dőlök hátra és kicsit lejjebb is csúszok, miközben az angolra nézek.

Meg kellett volna kérnem azt a gyökér Adeyemi-t hogy nekem is hozzon inni.

- Linával voltál, ugye? - kérdezi Jude mindenttudóan, én pedig abban a pillanatban örülök, hogy nem iszok semmit, mert így is úgy érzem, hogy menten megfulladok a kérdés hallatán. - Wow, man. Úgy nézel ki, mint aki mindjárt meghal. Nem emlékszel, hogy megkérdezted, hogy nem láttam-e egy gyűrűt valahol az öltözőben?

- Oh... - lehelem értetlenül. - Ja, odaadtam Linának és tényleg nála voltam, csak muszáj voltam ezt mondani Karimnak. - magyarázkodom és jelenleg fogalmam sincs, hogy ezzel rontok-e a helyzetemen.

- Hmmm. - bólint óvatosan. - Valahogy sejtettem, hogy nem Marco sérülése zaklatott fel ennyire.

- Ahh... - dőlök hátra ismét, miközben kissé összeszedem a gondolataim. - Lina eléggé kivolt emiatt, kicsit beszélgettem vele. - vonok vállat.

- Jah, szegény csaj... - kezdi mély sóhajjal, de Karim időközben megérkezik és legnagyobb meglepetésemre az én kezembe is belenyom egy pohár italt.

- Menjünk le. - vigyorodik el elégedetten, miközben fejével a normál parti részleg felé bök a földszinten.

- Hova? Oda? - kérdezem meg rendkívül értelmesen.

- Ott legalább van esélyed, hogy egy normális csajjal akadj össze és ne instamodellekkel. - oktat ki.

- Ne légy álszent, Adeyemi. Csak félsz, hogy az instamodelleknek nem kellenél, mert csúnya vagy. - szól közbe Bellingham.

- Szopj le. - közli nyugodtan, majd minden további nélkül elindul a VIP részleg kijárata felé, amit két hatalmas kidobó őriz, hogy még csak véletlenül se kerülhessen ide senki olyan, aki nem ide való.

Végignézek az itt lévő nőkön és lányokon meg más tagokon és hirtelen nekem sincs kedvem már itt maradni.

- Menjünk le. - mondom Bellinghamnek, aki beleegyezően emelkedik fel.

Nem igazán foglalkozva vele, hogy Adeyemi mit hozott, gyorsan megiszom a pohár tartalmát, majd lassan elindulok az angol után. Talán mégsem gondoltam ezt át alaposan. Alighogy leérünk, érzem a csodálkozó szempárokat magunkon, s pár percnyi nézelődés után meglátom Adeyemit két csajjal egyszerre táncolni. Remek. Jude-hoz is odalépnek páran, de nagyon úgy néz ki, hogy csak közös fotót akarnak tőle. Engem meg igazából csak bámulnak, de nem jön oda senki, így legjobb megoldásként átverekedem magam a tömegen és kilépek a teraszra, ahol most szerencsére nem vág fejbe a dohányfüst, tekintve, hogy alig vannak itt kint páran.

Persze ők is végigmérnek meg valószínűleg fel is ismernek, de próbálok nem ezzel foglalkozni. Veszek egy mély levegőt. Ez egy rohadt kellemes késő nyári este is lehetne, de most, hogy egyedül maradtam a gondolataimmal, ismét Linára kell gondolnom. Ezzel a lendülettel elő is veszem a telefonomat; igazából reálisan nem reménykedem abban, hogy írt volna nekem, de a szívem mélyén mégis erre vágyom, így rohadtul csalódottá tesz, hogy semmilyen értesítés nem fogad tőle. Megnyitom a beszélgetésünket és azon gondolkodom, hogy mit kellene írnom neki.

- Mondd, hogy te vagy Adeyemi felvigyázója. - szólal meg mellettem egy kellemes női hang, én pedig rögtön oda is fordulok, hiszen biztos vagyok benne, hogy az előbbi mondatot nekem címezték.

Egy meglepően szép, világosbarna hajú lány méreget kék szemeivel, ajkain szórakozott mosoly csücsül.

- Ehm... - nevetek fel zavartan. - A felvigyázója nem vagyok, de remélem nem csinált semmi rosszat. Alig két perce még tökéletesen jól elvolt két csajjal.

- Igen. - forgatja meg szemei játékosan. - A két lakótársammal. Szerettem volna hazamenni, erre tessék. Most megvan az esélye, hogy hajnalban majd összefutok vele a fürdőszobánkban, ahhoz pedig semmi kedvem.

- Ilyen korán szerettél volna hazamenni? - kérdezem csodálkozva és megeresztek felé egy mosolyt.

- Ja, ennyire gáz vagyok. - nevet fel. - Egyébként Dana. - nyújtja felém a kezét.

- Nico. - fogadom el.

- Tudom. - mosolyodik el mindenttudóan. - Te hogy-hogy nem vagy odabent a többiekkel? - kérdezi.

Egy pillanatig szeretném azt mondani neki, hogy ehhez nem sok köze van, de igazából tök normálisnak tűnik, és nem akarok bunkó lenni, így zsebre vágom a telefont és teljes testemmel felé fordulok. Ki kell zárnom Linát az elmémből legalább 1-2 órára.

- Igazából én sem terveztem idejönni és sokáig maradni ma este. De így alakult. - rántok vállat.

- Meglep, hogy nem az érinthetetlen VIP Lounge-ban nyomultok. - jegyzi meg.

- Ott csak sznobok vannak. - jelentem ki, mire Dana szívből elneveti magát. - Nem iszunk valamit? - ajánlom hirtelen.

Láthatóan meglepődik ezt hallva és kissé szégyenlősen pillant oldalra.

- Oh, én... - kezdi zavartan, én pedig rögtön félbe is szakítom.

- Meghívlak, gyere. - mondom könnyedén, miközben a tenyeremet a hátára csúsztatom ő pedig beleegyezően bólint.

Ez az egész manőver végtelenül hosszú ideig tart, de végül sikeresen megkapjuk az innivalóinkat. Ezután inkább ismét kimegyünk, mert odabent lehetetlen lenne értelmesen beszélni a zenétől. Dana elmondja, hogy elég ritkán iszik alkoholt, és egyáltalán nem az a bulizós típus. Általában ez történik vele ha mégis beleegyezik egy ilyen kalandba: kínosan egyedül marad.

- Nem szoktam ám random leszólítani embereket. - mondja szégyenlős mosollyal. - De nagyon örültem neki, mikor kiderült, hogy itt fogsz majd játszani, szóval... -

- Nem gond. Megmentetted az estémet. Megpróbálok azon lenni, hogy én is ezt tegyem a tiéddel. - kacsintok rá, amitől láthatóan elpirul. - Na és mesélj valamit. Tanulsz még?

Simán eldumálunk egy óra hosszát, és hirtelen még jól is kezdem érezni magam, amiért tényleg nem Lina körül forog minden második gondolatom. Dana tényleg jó fej és szép, szóval úgy döntök, hogy megpróbálom kicsit tényleg jobb élménnyé tenni számára ezt a bulizós estét és egy rövid ideig táncolunk is egymással odabent. Karim azóta már megszabadult Dana lakótársaitól, mert a két csaj megtalál minket és faggatni kezdik a velem lévő lányt, hogy akkor mennek-e haza.

- Aludhatsz nálam. - szalad ki a számon gondolkodás nélkül, mire mind a 3 lány sokkolva fordul felém.

Nagyon nem volt helyes ez a kijelentés. Főleg, hogy tényleg nem szoktam ilyesmit csinálni, és nem mellesleg azért sem, mert pár órával ezelőtt még egy férjes asszonnyal csókolóztam, és... és akkor mi van? Lina és köztem soha nem lesz semmi valódi.

Dana barátnői jelentőségteljes pillantást váltanak egymással és a mellettem álló lánnyal is.

- Csak ha szeretnél. Nem kötelező, és nem haragszom meg. - mondom finoman.

Nem is kell szexelnünk. Bár azért tényleg jó lenne. Eléggé hiányzik már.

- Szívesen elmennék veled. - mondja végül csendesen, én pedig elengedek egy apró megkönnyebbült sóhajt ezen.

A valóság igazán csak akkor vág fejbe, amikor megérkezünk a lakás ajtaja elé és kinyitom azt. Nem beszéltünk túl sokat hazaúton, a taxiban sem estünk egymásnak, mint a filmekben, és többnyire csendesen és békésen sétáltunk most ide fel az utcáról. Ezért is nem tudom, hogy mit kellene most tennem. Nem akarom letámadni a csajt, azt sem tudom, hogyan kell ezt, az első és egyetlen lány akivel életem során voltam, 14 éves koromtól kezdve ismert, ez pedig túl gyors volt ahhoz képest, hogy abban a kapcsolatban egy éven keresztül csak egymás kezét fogtuk.

- Jézusom, ne haragudj, de én még sosem csináltam ilyet. - fordul felém kissé idegesen Dana, miután megszabadult a cipőitől.

Elengedek ezen a kétségbeesett mondaton egy mosolyt. Két lépéssel közelebb sétálok hozzá és megfogom a kezeit.

- Nem ezt várnád egy Bundesliga játékostól, de én sem csináltam még hasonlót. Szóval nincs okod idegeskedni. Ha nem szeretnél... - kezdem mély sóhajjal, nagylelkűen, és szándékozom neki elmondani, hogy eszemben sincs semmit rákényszeríteni, Dana azonban lábujjhegyre szökkenve csókol meg és hallgattat el.

Egy pillanatra megdöbbenek ezen, de utána gyorsan észbe kapok és viszonzom a csókját, derekánál fogva óvatosan közelebb húzva magamhoz. A szívverésem hasonlóan felgyorsul, mint minden alkalommal, amikor megcsókol valaki, ugyanakkor a csalódottság is végigsöpör rajtam, mert ez a mostani szinte alig mozgat meg bennem valamit, ellentétben a Linával történt csókkal.

Lina megbaszhatja.

Elszakadok Danától, és kezét megfogva húzom a hálóba. Legalább ráértem ma és megágyaztam. Próbálok nem durva lenni, mikor lenyomom az ágyra, de egyre inkább türelmetlenné válok. El akarom felejteni Linát és azt, ami ma történt köztünk. Legalábbis egy időre muszáj elfelejtenem.

Általában figyelmes és odaadó vagyok a lányokkal - vagyis Sabrinával mindig az voltam, más meg nem volt az életemben - most azonban fél órával később egy fáradt sóhajjal hajtom a fejem Dana nyakához és adok rá pár sietős puszit, miközben elhúzódom tőle odalent. Bármennyire is úgy éreztem, hogy szükségem volt a szexre, most mégsem érzem magam megkönnyebbülve, azért sem, mert az alattam sebesen lélegző lány rohadtul nem ment el.

- Ne haragudj. - lehelem és egy pillanatra lehunyom a szemeim. - Nem szerettem volna ennyire sietni, csak...

- Nem gond. - rázza meg a fejét pirulva és kicsit fészkelődni kezd.

- De az. - simítok végig a derekán. - Szívesen kiny...

- Ne! - szól közbe kétségbeesetten. - Inkább elmennék a fürdőbe.

Na hát ez elég határozott visszautasítása volt az orális szexnek. Majd megosztom Linával. Blehhh.

- Itt van a szemközti ajtó. - térek magamhoz és kiengedem Dana-t az ágyból.

Elgondolkodva nézek végig rajta, amint távozik. Nagyon csinos és tényleg nagyon zavarni kezd, hogy nem tudtam neki olyan élményt nyújtani, amilyet megérdemelt volna.

Amíg ő a fürdőben van kidobom a használt óvszert és magamra veszem az alsónadrágomat.

- Figyi... - támadom le rögtön, amint visszajön.

Tekintetét rám emeli, azonban hirtelen nem is tudom folytatni, nincs semmi értelmes gondolatom. Dana lassan magára veszi a fehérneműit, majd egy sóhajjal leül az ágyra.

- Nico, ne érezd emiatt rosszul magad. Ez... talán nem életem legjobb szexe volt, de... elég kellemes volt. - enged el felém egy gyenge mosolyt, én pedig úgy érzem, hogy csak ront a helyzeten.

- De hát... - kezdem értetlenül.

- Lehet, hogy nem ehhez vagy szokva, de... nekem ez nem megy csak így csettintésre. - magyarázza szomorú mosollyal. - Tudtad, hogy a pszichológusok szerint az, hogy ha képes vagy szex közben elmenni, az az jelenti, hogy az egyik legnagyobb védelmed engeded le a partnered előtt?

Erre most mégis mi a fenét mondjak?

- Dana, én... sajnálom, tényleg, ha esetleg rossz tapasztalatod volt valakivel ezelőtt. - nyögöm ki végül.

Ő nem mond semmit, csupán finoman megrázza a fejét, miközben tovább öltözködik. Baszki. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz ez az ismerkedés. Tényleg olyan bénán érzem magam, mint 14-15 évesen.

- Ugye nem akarsz még elmenni? - kérdezem csendesen.

Gratula, Nico, ettől jobb kérdést nem is tehettél volna fel, kifejezetten választékos szóhasználattal.

- Az lesz most a legjobb. - néz rám a lány, nem tűnik dühösnek vagy csalódottnak, nem tudom megmondani, hogy milyennek tűnik.

- A számodat elkérhetem azért? Szívesen találkoznék még veled... persze csak ha te is akarod. És engedd meg, hogy legalább egy taxit hívjak neked.

Dana fáradt mosollyal pillant fel rám.

- Most bűntudatod van, ugye? Ha ennyire szeretnél hívhatsz taxit, úgysem jegyeztem meg a címed. Ezenkívül pedig én is szívesen találkozom még veled. De talán... lassítsunk egy kicsit és ismerjük meg egymást rendesen, mielőtt ismét komoly dolgokba bonyolódnánk? - mosolyodik el ezúttal őszintén.

- Ez nagyon jól hangzik.

Magamra szedek egy melegítőt meg egy pólót, hogy kikísérhessem Dana-t, miután megrendeltem és kifizettem a taxiját. Az ajtóban egy rövid öleléssel puszi vagy csók nélkül búcsúzunk, ami egyébként rendben is van az új megállapodásunk alapján.

Ezután egyenesen visszamegyek a hálóba és bevágódom az ágyba. Szeretném a mai nap elkövetett faszságaimat valakire rázúdítani és azt hallani, hogy azért ez nem annyira tragikus. Rohadt késő van, szóval nem akarom a bátyámat felhívni, meg igazából senkit nem akarok zaklatni.

Adeyemi-nek dobok egy üzit, hogy remélem nem keveredett semmilyen gebaszba vagy édeshármasba, de válasz tőle sem érkezik. Legjobb megoldásként benyomom a Netflixet és elindítok valami sorozatgyilkosos dokut, ami még képes is lekötni a figyelmemet.

Mielőtt elkezdene világosodni, elmászok zuhanyozni és tényleg lefekszem aludni. Majdnem öt óra van, mikor a telefonomért nyúlok azzal a céllal, hogy mégis csak állítsak be ébresztőt, hogy ne aludjam végig a fél napot, mikor felugrik egy új üzenet. Lina.

Carolina Witte Sajnálom, hogy kiabáltam veled, ne haragudj rám kérlek. Butaságot csináltunk.

********

Sziasztok!

Szerencsére ebben a történetben Jude még mindig a BVB-ben játszik, és remélem hogy nektek is annyira jól fog esni Dortmundban látni őt, mint nekem, mert a hiánya mostanában eléggé elszomorított a csapat játékát látva. Na de nem is ez a lényeg.

Hanem, innen is kellemes ünnepeket kívánok nektek; ezenkívül nagyon kíváncsi vagyok mit gondoltok Nico ebben a részben történt merész húzásáról.

Félig-meddig off-topic infóként pedig: ha szeretnétek valami újdonságot olvasni tőlem, nézzetek be a Boys of La Masia c. új történetemhez.

Puszii.