Fura illatok terjengtek a helyen ahol Min Yoongi feküdt.
Lassan kinyitotta szemeit és nagyokat pislogva próbálta fókuszálni látását. A barnásra festett plafon néhol meg volt repedezve, ez pedig hihetetlenül érdekesnek tūnt Yoongi számára. Végigfuttatta tekintetét a csíkon, keresztül a fal törésén, egyenesen le ...
...Taehyungig! - vette észre hirtelen.

Kim Taehyung egy apró fotelben aludt összegömbölyödve, s Yoonginak rá kellett jönnie hogy csak egy kislámpa világította be a szobácskát. Ahogy körbenézett rájött, hogy a fiú szobájában feküdt. A falióra hajnali hármat mutatott, ami azt jelentette, hogy a rózsaszín hajú fiúnak muszáj volt pár órán belül felkelnie az iskola miatt.

Yoongi lassan felült a puha ágyban, közben egy másodpercre sem vette le szemeit a gyönyörū teremtményrōl, kinek helyét elfoglalta.
Mélyeket lélegzett a férfias mégis gyengéd illatokból, s óvatosan állt fel a helyrōl.

Felkeltse, vagy hagyja aludni?

Nem tudott dönteni. Egyrészt Taehyung túl aranyosnak bizonyult alvás közben, másrészt viszont biztosan kényelmesebb lett volna az ágyban kipihennie magát.

-Ah gyerünk Yoongi, ne legyél egy vesztes! - bíztatta magát, majd erōt vett magán és leguggolt Tae elé és megsimította kezét.
-Héj! - kezét feljebb vezette a fiú vállára és egy kicsit megrázta azt - Taehyung, ébredj fel.

Az álonszuszék morogva fordított egyet fején, majd egyik szemét kinyitotta, s mikor észrevette ki ébresztette fel, kipattant minkét szeme és felugrott. Yoongi is hátra lépett kicsit a hirtelen mozdulat miatt és fel is egyenesedett.
-Yoongi! - ölelte meg a fiút mit sem törōdve a kínossággal. Iszonyatosan aggódott érte.

Nem tudta mi miatt esett össze, de úgy hitte hogy mentō helyett Hoseokot hívni sokkal jobb ötlet volt. Persze késōbb azt hitte rosszul cselekedett, de az angyal megnyugtatta, hogy minden rendben lesz miután Yoongi kipihente magát. Lám, igaza volt. Jung Hoseoknak mindig igaza van.

Yoonginak még teljesen új volt ez az ölelésesdi, ezért kissé kínosan érezte magát, de egyben tetszett is neki a helyzet. Taehyung közelsége erōvel töltötte fel, szinte érezte szívének dobogását.

-Hogy érzed magad? - tolta el magától Yoongit a fiú, de vállát még mindig nem engedte el.
-Emberien. - mosolyodott el saját viccén a hófehér hajú ifjú.
Taehyung megforgatta szemét, majd kikerülte az elōtte állót és az ajtajához lépett, mintha a borzalmas poén el sem hagyta volna a gyönyörū ajkakat.

-Hozok neked valamit enni. - állt meg, majd mielōtt tovább indult volna még egyszer visszapillantott, s hozzátette - Büszke vagyok rád.
A fiú távozott, s Yoongi szívére tette a kezét, hogy érezze annak fénysebes dobogását.

Taehyung büszke rá.

Apró mosoly ült ki arcára a gondolat hatására. Alig kellett neki idō, hogy teljesen beleessen az "emberfiúba", s most nem tudja kontrollálja-e érzéseit.
Taehyung hogy érezhet?

Tae a konyhában keresgélte a doboz pizzát, amit múlt éjjel rendeltek Hobival, míg beszélgettek.
Muszáj volt kicsit kiszellōztetnie a fejét, miután úgy zavarba hozta magát azzal az öleléssel, ígyhát kinyitotta az ablakot és a párkányra támaszkodott.

Tegnap átgondolt mindent, ráadásul tanácsot is kért barátjától és bevallott neki mindent Yoongiról. Hoseok jó barát és angyalként nem ítélkezett Tae felett, aki bevallotta vonzódását az egykor démonként létezō fiú iránt.

Persze voltak ellenérvei, de tudta hogy csak olyan démonok mondanak le a démoni címrōl, akik tényleg meg szeretnének változni. Ráadásul szerette volna ha gyerekkori barátját végre teljes pompájában, boldogként láthatná. Nem mintha eddig nem lett volna az a vidám suhanc akit imádott, de el kellett ismernie, hogy néha erōltetettnek tūnt a túlzott boldogsága.

Taehyung boldogan pillantott fel az égre, s bár megint nem találta meg a Hajnalcsillagot, azért köszönetet mondott annak.

A pultról elvette a fél megmaradt pizzát és elindult vele az ajtó felé, majd mikor bement, Yoongi kezébe nyomta az egészet és bekapcsolta a televíziót.
Yoongi megilletōdve nézett körbe, majd egyszerūen lehuppant vissza az ágyra és kivett egy szeletet és beleharapott.

Tae a szōnyegen ülve figyelte a másik arcát, pedig a TV-t tervezte nézni.
-Baj van? - vette észre Yoongi Taehyung túlzott figyelmét, amelyet furának talált, mégis tetszett neki.
-Dehogyis. - rázta meg fejét Tae, így rózsaszín haja oda-vissza szállt a levegōben - Azt gondoltam, hogy el foglak vinni a kedvenc parkomba. Most nyílnak a legszebb virágok. - mondta ōszintén.

-Az jó lenne. - húzta mosolyra ismét ajkait Yoongi és kissé el is pirult ahogy eljutott agyáig, hogy Ō és Taehyung együtt fognak menni valahova. Ez lesz élete fénypontja.