Tae leguggolt az állat mellé és simogatni kezdte azt, próbálva megtudni mi történt vele.

Haza vigye? Vagy esetleg jobb lenne állatorvoshoz vinni?

Ilyen gondolatok futottak át az agyán és ahogy az aggódás ködfelhōje a szemei elé szállt, szinte meg is feledkezett arról, hogy milyen veszélyes utcára is tévedt. El kellett volna tūnnie abban a pillanatban, hogy meglátta a bárokat, de ō ehelyett a kutyára gondolt.
Zsebébōl elōvette telefonját és keresgélni kezdett egy állatorvos telefonszáma után, amikor is az egyik bár ajtaja nagy sebességgel csapódott ki.

Taenek megijedni sem volt ideje, de egy hatalmas kéz már fel is rángatta az iskolatáskájánál fogva és a kis sikátor felé kezdte taszítani.
-M-mit mūvel? - hebegte a fiú félelemmel a hangjában és kapálózni kezdett, hogy kiszabadulhasson. Ez persze sikertelen volt, ugyanis a háta egy pillanat múlva a nyirkos téglafalnak csapódott, amit a fiatal egy fájdalmas nyögéssel díjazott.

-Mit keres egy ilyen ártatlan kisfiú errefelé? - a férfi bal szemöldökét felhúzva várta a választ, ami csak azért sem jött ki Taehyung remegō ajkai közül. A következménye persze ennek is meglett: a majdnem két méter magas fél bele akasztotta egyik lábát a fiatalabbik bokájába, aki erre a földre zuhant, nagy csörömpöléssel maga körül.

Sörös üvegek mindenütt, de Taet ez kevésbé kötötte le. Tarkóját fogva szorította össze szemeit, majd mintha nem tanult volna az elōbbiekbōl, újra feltette kérdését:
-Mit akar?
De a válasz meglepōen egyszerū volt: pénz vagy halál. Tae nem erre számított, s az igazat megvallva bár nem volt nála egy fitying sem, ha lett volna se adta volna oda a férfinek. Nem arra lett tanítva Taehyung, hogy megfutamodjon, ezért még ha az is lett volna a jó választás, akkor sem hátrált el.

-Nincs pénzem. - motyogta, fejét pedig az út felé billentette. Nem kéne Hoseoknak megéreznie, hogy bajban van?
-Akkor halál. - vonta meg vállait az alak, aki egy büntetett elōéletū pszichopata volt. Számára a gyilkolás olyan volt mint másoknak a reggeli kávé elfogyasztása: mindennapos, kihagyhatatlan és addiktív.

Bárcsak ne került volna Taehyung ilyen helyzetbe. Hogy is történhetnek mindig rossz dolgok olyanokkal akik semmit sem tettek? Elōször majdnem elütötte az autó, aztán az a sok szenvedés és most még ez is. Vége lesz ennek valaha?

A férfi keze lendült, s el is találta Tae arcát, kinek tarkója ismét a falnak csapódott, bár nem sokáig maradt úgy. Ismét felrángatta, de ezúttal a pólójánál fogva és mintha csak egy elromlott játékszer lenne, a falnak vágta ōt több alkalommal is egymás után. A fiú vöröses ajkain csak úgy folyt befele az értékes levegō, míg a fémes ízū vér kifele menekült.

Véget kell ennek vetnie. Nem várhat mindig Hoseok segítségére.

Sōt, Yoongiéra sem. Annyiszor segítettek már egymásnak. Most meg fogja oldani a saját gondját egyedül. - gondolta elszántan, majd letörölte a vörös folyadékot a szája szélérōl és megtámasztotta magát a fél méterre levō kuka tetején. Szemeiben a bizonyítani akarás vágyának lángja égett, s nem törōdve azzal hogy egész életében az erōszak ellen volt, most minden erejét összeszedve behúzott a férfinak.

Csönd.

Eltalálta? Kíváncsian pillantott fel a nagy lendületü ütés után, minek következtében fejét a föld felé lógatva lihegett párat.

Ahogy felnézett, nem azt látta amit szeretett volna. Az alak hangtalan nevetésbe kezdett, miközben egyik markában Tae öklét fogta.
-Ko-komolyan azt hitted ezzel elintézhetsz? - adott hangot szórakozásának a feltörō nevetésrohama közepette.
Végül arckifejezése egy pillanat alatt változott vissza semlegessé, majd egy pillanat múlva egy nem túl férfias sikítás hallatszott a környéken.

Taehyung a megcsavart csuklóját fogta közre bal tenyerével, amely teljesen befedte azt. Arca eltorzult a fájdalomtól és a kezdetleges bátorsága is elszállt egy másodperc alatt, viszont ideje sem volt az önsajnálatra, ugyanis két nagy kéz ragadta meg és ezúttal a földre taszította. Tae már kezdte elveszíteni az eszméletét a sok ütéstōl ami a fejét érte, de még így is volt elég akaratereje ahhoz hogy ébren maradjon. Nem adhatja fel.

Jobb kezét a legközelebb fekvō sörösüveg felé kezdte nyújtani, miközben a pszichopata fölé hajolva püfölte gyenge testét. Fájdalmasan nyögött minden egyes ököllenyomat után és szinte lehetetlen volt elérni az üveget, amíg... mintha a segédeszköz közelebb került volna hozzá. Taehyung azonnyomban kapott az alkalmon és a palackot markába szorította, s - mielōtt még a férfi nagyobb ütést mért volna rá - meglendítette azt mindenféle visszakozás nélkül. Szíve nagyokat dobbant ahogy a tárgy közeledett a másik tarkója felé, mintha az egyfajta bosszú lett volna sajátjának fájdalmai miatt.

Törés.

Mindkettejük arca megfagyott a meglepōdöttség miatt, majd pár másodperc elteltével az idōsebbik eszméletlenül esett össze a fiatalabbik teste mellett.

Fejébōl patakként ömlött a vörös folyadék, ami arra következtetett hogy Taehyung bizony jól ellátta a baját.
-Kérlek mondd, hogy nem öltem meg. - suttogta maga elé, miközben megtámasztva magát felült a töredezett betonon, amelyet zöldellō fūcsomók tarkítottak. Kíváncsian végigfuttata tekintetét a zsákutcán, melyben kínzó csend uralkodott.

A vasajtó fölötti világítás marta szemeit, ezért lejjebb vezette tekintetét a sörösüvegekre, na meg persze a kukára, ami oly hōsiesen támogatta ōt néhány perce.

Teljesen ugyanolyan volt ez is, mint a többi zsákutca. Egy kivétellel. Nem minden zsákutcában ült egy félholtra vert fiatal egy halott férfi jobbján.