-Ō csókolt meg téged? - kezdett bele meglepōdötten Hobi, mintha csak egy pletykás kislány lenne. Valójában...az is volt a lány részt leszámítva.
-Ne olyan hangosan! - csitította Taehyung az angyalt - Igen, pedig már közel voltam ahhoz hogy megtegyem. - mondta büszkén, mégis elpirulva.

Hoseok nem hitt a fülének. Kim Taehyung, az ō gyerekkori barátja végre felnōtt és egy igazi férfi vált belōle. Büszke volt rá és teljes szívébōl támogatta a tökfej barátját.
-Gratulálok! - pacsizott le vele mosolyogva, majd mikor kiértek az iskola épületébōl, leültek egy padra, hogy ott várjanak a legidōsebbikre, aki megígérte hogy ott lesz.

Yoongi próbálta leküzdeni a gyönyörū fájdalmat magában.
Mi a franc van vele?
Épphogy megkapta azt amire vágyott, s most mintha ismét feje tetejére fordult volna a világa. Figyelmetlenül szelte az utcákat, s szinte részegesen dülöngélt néha egyet-egyet.

Pedig még csak rá sem nézett semmilyen alkoholra egész életében. Sosem volt rá szüksége, fōleg nem azután hogy végre megcsókolhatta Taehyungot. Teljesnek érezte magát, mégis ott volt az a kínzó érzés a mellkasában, mintha a szíve minden pillanatban újra és újra darabokra esne és összeállna. Fizikális fájdalomról szó sem volt, sokkal inkább a lelke miatt aggódott.

Van egyáltalán nekem olyanom? - fintorodott el az egykori démon ahogy visszagondolt régi tetteire. Teljes szívébōl utálta és megvetette az akkori énjét, s egyszerūen képtelen volt túllépni a gyūlöleten amit a "lelketlen" önmaga iránt érzett.

Min Yoongi ismét változásokon ment keresztül, s mivel alig telt el egy kis idō az elsō óta, a teste megviselt volt.
Fáradttá és szédültté vált. Fogalma sem volt mi zajlik le benne, csakúgy mint a körülötte sétáló embereknek sem. Ránéztek és elkönyvelték részegnek az idōnkénti megszédüléseinek köszönhetōen. Segítségre volt szüksége, de ezt még ō maga sem ismerte be.

Megígérte Taehyungnak, hogy az iskolánál lesz, mire ō végez. Be akarta tartani az ígéretét, hiszen Tae volt az egyetlen fontos személy az életében. Tetszett neki a gyerekes mégis törōdō énje, a kedvessége, a mély hangja és a puha ajkai. Nem akarta elveszíteni mindezt csak azért mert éppen rosszul érzi magát. Legkevésbé aggódott a saját egészségéért, mikor lehetne nagyobb baja is.
Mi van, ha Taehyung megharagszik rá? - gondolta.

Yoongi tíz perccel késōbb végre ugyan instabilan, de útját már a pad felé vette amelyen Jung Hoseok és Kim Taehyung bele voltak merülve a róla szóló pletykájukba.
Az idōsebb fiú elmosolyodott ahogy megpillantotta kiszemeltje vigyorát. Milyen gyönyörū! - harapott bele ajkaiba, s visszaemlékezett a minap történtekre. A csókra és a kínos, mégis varázslatos délutánra.
Mivel érdemelhette ki a szeretetét?

-Yoongi! - Taehyung mosolya még szélesebb lett - ha ez lehetséges - mikor meglátta a feléjük közeledō fiút, de aztán rögtön le is fagyott arcáról ahogy észrevette testének ide-oda dülöngélését.
-J-jól vagy? - szája remegni kezdett.
Mi történhetett Yoongival?
A fiú végszóra összeesett, már másodjára a fiatalabbik szeme láttára és elterült a nap által felmelegített füvön.

A történelem ismétli magát.

Hoseok felugorva az ülōhelyrōl szabadjára engedte hatalmas erōmezejét, majd megragadta mindkét fiú kezét és egy pillanat múlva mindannyian Taehyung lakásában voltak.

Az angyal azonnal cselekedett. Minden erejét felhasználva próbálta erōsíteni a testet. Kisebb sokkolásokkal próbálta felkelteni Yoongit, fénnyel táplálta, lélekerōt adott neki, s minden egyéb dolgot kipróbált miközben elmormolt néhány imát és varázslatokat hajtott rajta végre. Nem hagyhatja, hogy a legjobb barátja elveszítsen egy számára fontos személyt! Akkor milyen angyal lenne?

-Hopi hyung csinálj valamit! - könyörgött Taehyung könnyeivel küszködve. Minden kezdett egyenesbe jönni, s most meg ez.
-Azon vagyok.
Még sosem kellett felhasználnia ennyi erōt egyetlen ember miatt sem. Tudta, ha így folytatja ō maga is ájultan végzi.

Megállt egy pillanatra a tevékenysége közben. Még meg sem nézte, hogy vannak-e életjelei.

Taehyung kíváncsian követte Jung Hoseok minden mozdulatát. Végignézte, ahogy a fiú két ujját a Yoongi nyakán lévō gyengéd bōrre tette és reménykedett.
Kérlek Istenem! Bármit megteszek! - sírta el magát Taehyung a nagy stressz közepette. Csakis az angyali arcra volt képes fókuszálni. Milyen kár hogy démonnak született. Mintha az élet egy csúf és szarkasztikus játékot játszana velük.

-Tae. - kezdett bele Hoseok, mire a fiatal rákapta tekintetét.
Kérlek mondd hogy csak ki kell pihennie magát, mint a múltkor. - a szavakat csak a fejében volt képes kiejteni. Ajkai remegtek és gyengének érezte magát, de próbálta visszafogni magát és felnōttként viselkedni, úgy mint még soha.
-Nincs szívverése. - folytatta az angyal kétségbe esve - Én...nem tudom mit tegyek. Azt hiszem meghalt.