A két fiú vonzalma szinte minden másodperccel magasabb szinteket ért el. Sem Taehyung, sem pedig Yoongi nem tudta jó dolog-e ez számukra. Bár egyikōjüknek sem volt gondjuk a ténnyel, hogy egy hímnemū tetszett meg nekik, mégis új volt a helyzet.

Mindketten azon gondolkoztak, hogy lépjenek-e, de nem jutottak semmire.
Beszari vagy, Yoongi. - gondolta az idōsebbik, s kedve lett volna egy nagy pofont lekeverni saját magának. Hova lett az a macsó énje?
Soha nem is volt macsó énem.-gondolta ismét a szōkés hajú.

Eközben Taehyung ugyanúgy magát kritizálta, míg arcán egy fülig érō mosoly terült el, nehogy lehangoltnak tūnjön. Hiszen örült, hogy Min Yoongival sétálgathatott, mégis elképzelte ahogy édesanyja tarkón csapja amiért nem lép az "álmai" megszerzése érdekében.

Igen, Taehyung számára Yoongi egyenlō volt a megtestesült mūvészettel, amely mindig is nagyon érdekelte a fiatal fiút. Szeretett rajzolgatni, de úgy gondolta nincs hozzá elég tehetsége, ezért nem igazán ásta bele magát mélyebben. Mégis ha Yoongira nézett, úgy érezte muszáj megörökítenie minden egyes arckifejezését és mozdulatát egy papír és ceruza segítségével.

Mint például most is.

Néha oldalra pillantott, hogy megcsodálhassa azt a gyönyörū arcot, melyen kivételesen minden érzelme tükrözōdött. Homlokán a ráncok kirajzolódtak, ebbōl arra következtett a rózsaszín hajú, hogy Yoongi valamin nagyon elgondolkodott. Csakúgy, mint ō maga is. Egyik kezét a zsebében pihentette, míg a másikkal hófehér haját hátrafogta, így Taehyungnak tökéletes rálátása volt arca minden szegletére.

Zavarodottan és kipirulva pillantott vissza az elōtte levō útra, majd mikor észre vette a távolban a park menti fákat, rohanni kezdett, s megragadta Yoongi kezét is.
-Utálok futni. - lihegett az idōsebb, miközben igyekezett lépést tartani Tahyunggal.

A fiatalabb egy pillanatra hátra pillantott, s megejtett egy szívmelengetō mosolt, amitōl Yoongi szinte új erōre kapott. Nem adhat fel mindent csak azért mert lusta.

Vidáman rohant át Taehyung a parkot körülvevō magas tölgyek közt. Amint meglátta a sárga és rózsaszín virágokat, elengedte Yoongi kezét - aki rögtön le is lassított és úgy figyelte kiszemeltjét - és közéjük vetette magát, mint egy kisgyerek.

Szemet gyönyörködtetō látványt nyújtott a rózsaszín hajkorona, színes virágok és zöldes fū az egykori démon számára. Közelebb lépkedett hozzá és leült egy olyan pontra, ahol nem volt egyetlen virágszál sem. A füvet végigsimítva bámulta még mindig Taehyung boldog arcát, ahogy éppen letépett néhány szál virágot.

-Bocsi Mr.Virágszál. - suttogta a fiú. Rosszul érezte magát amiért elvette a növények életét. Egy sárga darabot a hajába tūzött, majd visszatért a többi tanulmányozásához.

Vajon melyik lehet az, amelyik felér Min Yoongi szépségével? - nézett körbe maga körül.
-Áh megvan! - kiáltott fel hirtelen, így a hófehér hajú kicsit megugrott, aztán mikor Tae felállt és elszaladt, hitetlenül rázta fejét.

Már megint mi lelte? - gondolta zavarodottan.

Mindig valami fura dolgot tesz vagy butaságot ejt ki a száján, mégis olyan elbūvölō.
Egy pillanat múlva ismét meglátta a két lábat maga elōtt, ígyhát felnézett az illetōre. Egy varázslatos rózsaszín virágot pillantott meg pár centire arcától.

Taehyung leguggolt, s a növényt még mindig ugyanúgy Yoongi felé nyújtotta.
Talán ez megteszi.
-E-ez az enyém? - kerekedtek el a fiú szemei, s arca felvette a vörös egyik árnyalatát.

Tae hevesen bólogatott, majd belenézett a sötét szemekbe, melyek elvarázsolták. Nagyot nyelt, ahogy Yoongi keze hozzáért a sajátjához és kicsúsztatta abból a kis pillangóvirágot.
-Köszönöm. - hajtotta le fejét az idōsebb, s arcát kezeibe temette, hogy lehūtse azt. Nagyon zavarba jött és nem akarta, hogy Taehyung észrevegye ezt. Bár már késō volt. A fiatalabbik jót mosolygott az idōsebb zavarán, még úgy is hogy Ō maga is ugyanazt érezte.

Lépjen vagy sem?

Nem tudta eldönteni mi lenne a jobb: ha megcsókolná Yoongit és talán kapna egy pofont, vagy ha halasztgatja és megpróbálja eltitkolni a nyilvánvaló érzéseit.
Szinte érezte a tarkóján, ahogy édesanyja a papucsot hozzávágja amiért szerencsétlenkedik, mint anno mikor még általános iskolába járt.

Csak egyszer az életbe legyél bátor! - beleborzongott a fejében lejátszódó nōi hang miatt, s még a hátán is felállt a szōr.
Jól van, jól van, megteszem! - kiabálta gondolatain belül.

Óriás kezeivel megérintette kiszemeltje mancsait és óvatosan elhúzta azokat az elbūvölō pofi elōl.

Yoongi gyomra görcsberándult a látványra, csakúgy mint Taehyungé. Teljesen elvesztek egymás tökéletességében, mintha csak egy másik dimenzióba lettek volna.
Gyerünk Taehyung, tedd meg! - bíztatta magát a fiatalabbik, s mikor már azon volt, hogy közelebb hajoljon, Yoongi ajkai az övéit érintették és mindketten hirtelen estek át abba a csodás világba, amelyet annyira meg akartak már látogatni.

Min Yoongi megcsókolta Kim Taehyungot.