Yuri pénteken reggeltől egészen utolsó óra végéig kérlelt, hogy menjek el velük ma este iszogatni egy kicsit. Semmi kedvem nem volt, főleg mert tegnap és ma is ötször hánytam egymás után. Jungkook folyton a közelemben akar lenni, egyszerűen nem esik le neki, hogy kerülöm. Persze sosem fogom elküldeni őt, mert azért valamilyen szinten örülök neki, hogy vágyik a társaságomra, csak egyáltalán nincs a szervezetemre jó hatással. Egész nap gyomorgörcseim vannak, és attól rettegek, hogy mikor leszek ismét rosszul, és szenvedhetek hosszú perceket, miközben a vécé szélét szorítom teljes erőmből.

Viszont úgy döntöttem, hogy talán jót tesz nekem egy kis kikapcsolódás, mert az elmúlt napokban sokkal feszültebb voltam, mint szoktam lenni. Nem tett jót a Jungkookkal lezajlott beszélgetés a lakásomban. De Yuri azt mondta, hogy Jungkook nem ér rá, így én nyugodtan mehetek velük inni. Mivel amúgy sem Yurival, sem Rowoonnal és még Dawonnal sincsen gondom, ezért belementem abba, hogy iszogatok velük egy kicsit. Végre nem kell majd azon görcsölnöm, hogy mikor rohanhatok a mosdóba Jungkook miatt. Ha nem gondolok rá, és nem hozzák fel témának, akkor nem lesz baj.

- Sziasztok – mosolyodtam el, amikor odaértem a többiekhez, akik már javában iszogattak az egyik sarokban lévő asztalnál.

- Jimiiiin – pattant fel azonnal Yuri, majd odajött hozzám és megölelgetett.

- Haver, hát te? – kérdezte Dawon, mire a még mindig rajtam kapaszkodó lányra mutattam.

- Yuri vett rá, hogy jöjjek el, nekem pedig nem volt más dolgom, ezért itt vagyok – vontam meg a vállaimat.

- Király – villantotta ki a fogait Rowoon. – Örülök, hogy végre itt vagy.

- Én is – értett Yuri és Dawon is egyet vele.

- Tessék, rendeltem neked whiskyt, mert tudom, hogy szereted – tolta elém Yuri az említett italt, mire megköszöntem neki, és már le is húztam az egészet.

- Sajnálom tényleg, hogy ilyen kevés időt töltök veletek – sóhajtottam fel. – Csak... csak mostanában sok minden összejött, és teljesen el vagyok havazva.

- Nem baj, a lényeg, hogy most itt vagy. Ne beszéljünk erről, hanem inkább vitassuk meg azt, hogy milyen színű hajjal tudnátok a legjobban elképzelni? – kérdezte társaságunk egyetlen női tagja.

- Én lilával simán el tudlak képzelni – mondta Rowoon.

- Szerintem a zöld sem állna rosszul, illetve a kék sem.

- Ezek túl erős színek, először kicsit szolidabb színre gondoltam – mondta Yuri, mire mindhárman agyalni kezdtünk azon, hogy vajon milyen visszafogottabb hajszínnel tudnánk elképzelni a lányt.

- Ilyen halvány rózsaszínre nem gondoltál? – kérdeztem tőle, miután egy újabb kör whiskyt megittam.

- Mos, hogy mondod – tűnődött el a lány maga elé bámulva. – Szerintem nem is néznék ki olyan rosszul vele.

- Szerintem jól állna – mondta Rowoon, majd Dawon is bólogatva helyeselte az ötletet. – Akkor ezt eldöntöttük.

- Gyorsabban ment, mint gondoltam volna – vigyorgott Yuri elégedetten.

Mosolya viszont egy másodperc alatt lehervadt arcáról, amikor is megpillantott valakit belépni a bár bejáratán. Mivel én háttal ültem az ajtónak, így hátrafordultam, ahogy Dawon és Rowoon is. Jungkook jött be az ajtón, miközben oldalról ketten támogatták. Ahogy elnéztem részeg lehetett, mert egyedül szerintem nemhogy egyenesen, de még járni sem lett volna képes. Felénk mutatott, a mellette lévő két srác pedig megindult felénk.

- Sziasztok – köszönt a szőke hajú. – Azt mondta, hogy hozzuk őt ide, mert beszélni szeretne veletek.

- Köszi, csak tegyétek le arra a székre – mutatott a mellettem lévőre Yuri, a két számomra ismeretlen srác, pedig lepakolta mellém Jungkookot, aki csoda, hogy eszméleténél volt.

- Ennyire sokat ivott? – kérdezte Dawon, mire két határozott bólintás volt a válasz.

- Mi most megyünk, mert nálam még házibuli van, csak senki más nem volt hajlandó elcipelni ide a részeg seggét – köszönt el tőlünk a két srác, majd amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak is.

- Jungkook, veled meg mi van? Sosem szoktad ennyire kiütni magad. – kérdezte Yuri a mellettem ülőtől, aki konkrétan csak engem bámult, mióta megérkezett.

- Nincsen semmi – mondta nehezen forgó nyelvekkel. – Csak szarul esett, hogy engem nem hívtatok ma inni.

Hogy mi? Nekem Yuri azt mondta, hogy Jungkook nem ér rá, ezért nem jön ma. Ezek szerint nem is hívták, azért nem jött? De miért nem hívták? Ő is ugyanúgy a társaságunk tagja, mint például Dawon vagy Rowoon. Esetleg miattam? Ennyire nyilvánvaló lenne, hogy kerülöm Jungkookot?

- Mi csak szerettünk volna Jiminnel lenni egy kicsit – mondta Yuri. – De, ha te itt vagy, akkor ő nem jön.

- Nem akartunk hazudni neked, ezért inkább nem hívtunk el. Sajnáljuk, haver. – mondta Dawon.

- Én is szeretnék Jiminnel lenni egy kicsit – szólalt meg Jungkook, aki még mindig nem vette le rólam a szemeit, hiába beszéltek azóta már ketten is hozzá.

Nem szóltam egy szót sem, mert nem igazán tudtam, mit kellene mondanom. Ezek szerint tényleg egyértelmű, hogy Jungkookot kerülöm. De nem mondhatom el nekik, hogy mégis miért. Nem szabad senkinek sem tudnia a betegségemről, mert akkor megsajnálnak, én pedig nagyon nem akarom ezt. Egyedül is meg tudom oldani ezt, nem kell senkinek sem támogatnia. Tudom, hogy mit akarok, szóval még csak tanácsra sincsen szükségem.

- Történt valami kettőtök között, amiért kerülitek egymást? – kérdezte Dawon, mire Jungkook egy kis fáziskéséssel, de válaszolt, hogy ő nem tud semmiről sem, és egyáltalán nem kerül engem. – Akkor? Jimin? Miért kerülöd Jungkookot?

- Nem kerülöm – hazudtam.

- A hülyének is leesett már, hogy kerülöd, ne hazudj – förmedt rám Yuri. – De miért? Összekaptatok valamin?

- Nem történt tényleg semmi, nem kellene paranoiásnak lennetek – mondtam, miközben igyekeztem úgy tenni, mintha semmi bajom nem lenne, miközben belülről pánikoltam, nehogy lebukjak.

- Akkor jó! Most pedig megyek és rendelek mindenkinek még egy kört, mert végre együtt vagyunk mind az öten! – mondta Yuri, azzal szólt a mellette ülő Rowoonnak, hogy menjen neki segíteni.

- Én meg addig elszaladok mosdóba, mert már kilyukad a húgyhólyagom – pattant fel Dawon Jungkook mellől, aztán a másik két jómadárral elhagyták az asztalt.

- Jimin – szólalt meg Jungkook, mire végre összeszedtem elég bátorságot ahhoz, hogy rápillantsak. Eddig kerültem a tekintetét, mert nem akartam, hogy megint égni kezdjen a gyomrom, és fenyegetni kezdjenek a virágszirmok. – Miért kerülsz engem? Mit tettem?

- Nem tettél semmit sem, Jungkook –  motyogtam. – Sajnálom, nem akarlak kerülni, de nem tehetek mást.

- Miért nem? – kérdezte azonnal.

- Az egészségem érdekében nem lehetek a közeledben.

- Mi a fasz? Mi vagyok én, valami méreg? – fordult felém teljes testével, és még közelebb is hajolt hozzám egy kicsit, bár lehet csak azért, mert annyira részeg volt, hogy egyenesen ülni sem volt képes.

- Nem, dehogy is.

- Akkor meg? – emelte fel a hangját. – Jimin, nekem ez kurva szar. Kurva szar, hogy elkerülsz, pedig nem csináltam semmit. Nem szólsz hozzám, még csak rám sem nézel. Aztán most benyögöd, hogy az egészséged érdekében nem lehetsz a közelemben? Amikor eddig minden napunkat együtt töltöttük. Mi változott meg ilyen kevés idő alatt?

Hogy mi változott? Beléd szerettem, te idióta. Beléd szerettem, de ha a közeledben vagyok, akkor attól kell rettegnem, hogy mikor leszek rosszul. Ha a közeledben vagyok, akkor virágszirmokat és vért hányok, amik óriási fájdalommal járnak. Nem lehetek a közeledben Jungkook, ezt meg kell értened.

- Szerintem én inkább megnézem Yuriékat – keltem fel az asztaltól, viszont Jungkook volt olyan gyors, hogy megragadta a csuklómat és egy határozott mozdulattal visszahúzott magához.

Egyáltalán nem számítottam erre, szóval sikeresen elveszítettem az egyensúlyomat, és Jungkook ölében kötöttem ki. Természetesen azonnal bepánikoltam és azon voltam, hogy minél messzebb kerüljek tőle, de Jungkook ekkor szorosan átölelt és odahúzott magához. Most már egy az egyben az ölében ültem, ahonnan nem bírtam szabadulni, mert úgy ragaszkodott hozzám.

- Kérlek, ne kerülj tovább, Jimin. Nagyon fontos vagy nekem, és nem akarom, hogy kiszállj az életemből. Szeretlek, nem akarlak elveszíteni. Ha továbbra is kerülni fogsz, akkor abba beleőrülök. – mondta, én pedig teljesen kővé dermedtem a szavaitól.

Nagyokat pislogva bámultam magam elé, miközben éreztem, hogy szemeim megtelnek könnyekkel. Miért nem szerethet úgy, ahogy én szeretem őt? Miért csak egy jó barátot lát bennem, akit nem akar elveszíteni? Miért? Miért?

Hátrapillantottam a vállam felett, mert csak így tudtam Jungkook szemeibe nézni. Tekintetem ajkaira tévedt, és óriási késztetést éreztem arra, hogy most azonnal megcsókoljam. Most valamiért nem lettem rosszul, talán ki kellene használnom, ahogyan Jungkook részegségét is. Ha most megcsókolom, akkor úgy sem fog emlékezni rá, én pedig soha senkinek nem fogom elmondani, hogy mit tettem. Kifújtam egy jó nagy adag levegőt, és megragadtam Jungkook állát.

- Erre úgy sem fogsz holnap emlékezni – mondtam egyfajta végszóként, azzal fogtam magam és Jungkook ajkaira tapadtam.

Igaz, csak egy puszinak indult az egész, viszont nem bírtam leállni ennyinél. Életemben talán most az egyszer van ilyen alkalmam, így ki kell használnom, hogy valóban megcsókolhatom Jungkookot. Könnyeim azonnal utat törtek maguknak, miután Jungkook megmozdította ajkait és határozottan visszacsókolt. Nem kapkodtunk, nem nyeltük le egymást, ugyanakkor egy ártatlan csóknak sem nevezném. Minden teljesen rendben ment egészen addig, amíg gyomromban meg nem éreztem a már jól megszokott égető érzést. Azonnal elhajoltam Jungkooktól és megindultam a mosdó felé, úgy, hogy könnyeim még mindig patakokban folytak. Életem egyik legcsodásabb egy percén vagyok most túl, amiért végre megcsókolhattam Jungkookot. Most pedig jöhet a jól megérdemelt büntetés, amiért nem bírtam magam távol tartani tőle. Viszont egyáltalán nem bántam meg, amit tettem. Sőt, büszke vagyok magamra, amiért végre mertem lépni, még ha erre holnap Jungkook nagy valószínűséggel nem is fog emlékezni.