Flower és a költészet
Egyszer volt, hol nem volt
Zsíros hajú Piton volt
Görbe orrát fent hordta
Gőgösen jól magasba
Sápadt arca téged néz
Ha mardekáros vagy, olyan mint a méz
De ha vörös griffendéles
Akkor sértések tárháza nagyon is széles
Pontot pont után von le
Te pedig sosem szabadulsz tőle
Keserű fintor torzítja arcát
S ilyen fejjel főzetedbe mártja kanalát
Bele se néz, de máris szid
Elítél, csinálhatsz te akármit
Hacsak nem vagy görény, felnyalt hajjal
Vagy hűséges gorilla hatalmas karokkal
Akkor bizony jaj neked
A denevér máris kinézett téged
Fred: Bravó! Bravó! Bravorisszimó!
George: egész jó ahhoz képest hogy elsősként írtad
Flo: Ugye? Kicsit csiszolok a rímeken és utána elő is adhatnám Piton ablaka alá állva.
Fred: anti-romantikus szerenád, mi?
Flo: valahogy úgy. Kísérhetnétek.
George: jó-jó adom az ütemet. A bűzbombának nagyon jó ritmusa van ha jól vágod az ablakhoz.
Fred: brilliáns ötlet. Én hozok csillagszórót meg csiki-gázt.
Flo: pompás koncert lesz. Remélem Piton értékeli majd hogy ő a sztárvendég.
George: szerintem imádni fogja. Főleg hogy írtál róla egy dalt.
Fred: pontosan. Szerintem cserébe azonnal kitűnő RAVASZ vizsgákkal zár le bájitaltanból.
Flo: Hahh... milyen álomszép elképzelés.... szerintem én lennék az első diákja akit ilyen eredménnyel enged át.
Fred: valószínűleg az utolsó is.
George: hát igen. Ilyen megható, általa ihletett dallal az életében csak egyszer találkozik az ember...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top