✓ Kristóf szemszöge ✓

Már vagy húsz perce sétálunk egymás mellett hárman de még mindig nem szólalt meg senki.

-Akkor.. most végre elmondjátok mi folyik itt? ~ kérdezte Márk idegesen.

Pont ettől a kérdéstől tartottam a legjobban de ahogy láttom Dorján is valami ilyesmit érezhet.

-Szerintem jobb ha most még nem tudsz róla! ~ jelentette ki Dorján.

És bármennyire nem akartam, mégis egyet kell Dorjánnal értenem. Ha Julián tényleg náluk van akkor biztosan Márkot is akarját.

-Nem érdekel hogy szerintetek mi a jó nekem! Most mondjátok meg hova megyünk, és hogy hol van Julián! ~ emelte meg Márk a hangját.

Ami nagyon meglepett. Még sose láttam ennyire idegenek mint most.

-Miért kell neked mindig csak magadra gondolni? Szerinted nekem nem hiányzik Julián? De tud meg, iszonyatosan hiányzik! Mert épp hogy csak megkaptam, még szeretni sem tudtam rendesen mert elveték tőlem! Szóval nekem te ne hisztizél mert még mindig melletted van akit mindennél jobban szeretsz! És ha most meg bocsátasz megyek a szerelmemhez! ~ üvöltött magából kikelve Dorján.

Majd már viharzot is el. Most nem is tudom melyiket vigasztaljam meg először.

Hiszen én mind  a ketejüket meg értem. Hiszen Márkot a legjobb barátjától, míg Dorjánt a szerelmétől fosztották meg ki tudja mennyi időre.

-Dorján! Nem éri meg! ~ kiabáltam  Dorján után.

Ki erre megtorpant majd újra útnak indult.

-Nem érdekel! ~ mondta Dorján.

Majd folytatta a sétát. Túl makacs.

-Márk.. jól vagy? ~ kérdeztem szerelmemtől majd közelebb mentem hozzá.

-Thénylegh i-igaza vah Dorjánnak. ~ sírta el magát Márk.

Ahj olyan makacsok mind a ketten. Sajnálom Dorján de igaza van Márknak meg kell neki is tudnia egyszer.

-Dorján most csak azért mondta neked ezeket mert fél! Nem veled van baja Márk csak most sok érzelem kavarog benne. ~ mondtam Márknak.

-Tudom hogy biztos nehéz most neki. De nekem is nagyon hiányzik Julián. ~ mondta sírósan Márk.

-Huh Márk figyelj elmondom miért viselkedik ilyen furán Dorján, de ez sokkal bonyolultabb mint az átkos dolog. ~ mondtam kedvesen.

Majd le ültünk a földre. Tudom hogy Dorján a közelbe van és mindent hall.

-Emlékszel még mivel kezdődött a történet? ~ kérdeztem kíváncsian Márktól

-Igen. A szörny kire senki sem mert ránézni, és a fiú ki szült neki egy gyermeket. ~ mondta Márk majd kíváncsian figyelt mit mondok.

-Engem, és Dorjánt ugyan az a házas pár nevelt fel mind a ketten szüleink ként tekintetünk rájuk. De.. Dorján igazi szülei Benjamin, és Felix.  Akikről az előbb beszéltél. És a másik szörny ő Dorján apukájának a fivére. És elvileg az ő fiainál van Julián. ~ mondtam lehajtott fejjel.

Már így is túl sokat mondtam neked szerelmem. Sajnálom de többet nem mondhatok.

# Dorján szemszöge #

Nem hiszem el Kristóf képes volt el mondani  Márknak hogy kik az igazi szüleim.

De ő is jól tudja hogy a fiúknál van Julián! Jaj isten fent ha létezel kérlek óvd meg most egy kis ideig helyetem is Juliánt!

Minél előbb érte kell mennem nehogy még valami hülyeséget csináljanak vele az ikrek. Oh Juliánom légy egy kis ideig még erős.

Nemsokára újra egymás karjaiba lehetünk. De előbb el kell látogatnom apámhoz, és anyámhoz.

∆ Márk szemszöge ∆

Nem hiszek a fülemnek. Dorján tényleg az a fiú aki abból a fura, de csodálatos szerelemből lett.

És akkor Julián most veszélybe van? Miért nem ezzel kezdték? Ha tudtam volna nem is csináltam volna olyan felelőtlen dolgokat.

-Kristóf. Keressük meg Dorjánt és menjünk Juliánért! ~ mondtam határozottan.

Majd már futottam is Kristófal együtt abba az irányba amelybe Dorján ment. Már nem kell sokáig félned Julián megyünk már érted.

✓ Kristóf szemszöge ✓

El se tudom hinni hogy Márk ilyen jól fogadta ezt az egészet. Most épp Dorjánt keresük.

Remélem nem csinált még semmit az a bolond. Most biztos hogy az apjához fog menni. Ismerem már annyira hogy tudjam mit akar most tenni.

-Nézd ott van! Gyere menjünk oda Kristóf. ~ fogott kezemre Márk.

Így kézen fogva sétáltunk oda a gondolkozó fiúhoz.

-Dorján! Remélem nem csináltál semmi hülyeséget. ~ szóltam barátomnak.

Ki csak ijedten kapta ránk szemeit. Majd csak egy nemet intett fejével hogy még nem csinált semmit.

Ilyenkor mindig is kíváncsi voltam hogy mit gondol Dorján.

-Most miért állunk csak itt banbám? Julián vár ránk! Menjünk érte. ~ mondta felpörögve Márk.

Ami valljuk be nagyon cuki, mert közbe kis kezeit oldalához szorítja, és úgy ugrál egyik lábáról a másikra.

-Igazad van! És bocsánat Márk hogy olyanokat mondtam neked nemrég. ~ kért bocsánatot Dorján Márktól.

Ki csak mosolyogva odament hozzá és megölelte.

-Örülök hogy kibékültetek de indulni kellene. ~ mondtam mosolyogva az épp ölelkezö fiúknak.

-Igen menjünk. ~ mondta Dorján majd újra útra indultunk hárman.

°^° °^° °^°

Bocsánat hogy tegnap nem hoztam az ígért részt csak be aludtam! T.T
Amúgy csak én vagyok olyan csodás ember hogy évekig keresek pár nevet?
De attól eltekintve remélem ez a rész már tetszik nektek.
Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!

By. Dorcsíí~