✓ Kristóf szemszöge ✓

Láttom Márkon hogy habozik félek hogy tényleg semmit sem váltók ki belőle!

-Én... ~ mondta sírós hangon.

Sajnálom de nekem ez már túl sok! Így szó nélkül föl állva hagytam ott a többieket, hallottam még ahogy Dorján utánam kiabál de most ez kicsikét sem érdekel.

Szörnyű érzés hogy tényleg ennyire közömbös vagyok Márknak. Azt hittem legalább egy kicsit csak egy ici picit is számít hogy tisztára bele bolondultam

De már láttom! Lehet Márk nem szeret... De nekem most nem szabadna ezért szomorú lenni! De egyszerűen fáj, mintha... Kitéptek volna belőlem egy darabot.

Érzem ahogy szememből távozik fájdalmam jelei. Nem érdekel ki látt meg vagy ki nem, egyszerűen most ki kell adnom magamból a fájdalmat.

∆ Márk szemszöge ∆

Ahogy Kristóf föl pattan a székről bennem valami meg mozdult és akarva, akaratlanul de kétségbeesetten nyúltam a tükör felé.

-Hé hallod ne meny el! Kristófff! ~ kiabáltam utána kétségbeesetten, de már nem hallotta meg.

Mit tettem? Hiszen én SZERETEM! Kérlek, kérlek, kérlek mond azt hogy csak szomjas volt mond azt!

-Dorján meny már utána! ~ üvöltötem zokogva.

Mire Julián rögtön ott termett mellettem és elkezdett nyugtatni. Láttom ahogy Dorján föl áll és elindul arra amerre Kristóf is ment.

-Shh.. nyugodj meg Márk! Nincs semmi baj, mindjárt visszajönnek! ~ nyugtatót Julián.

Mi kicsit segített, de addig nem tudok teljesen megnyugodni míg Kristóf nincs itt mellettem.

-Én.. mit rontottam e-elh? ~ kérdeztem Juliántól sírva.

Mire barátom csak rosszallóan megrázta fejét majd csak annyit mondott.

-Te semmit! Csak most azt hiszi közömbös neked. ~ mondta Julián majd elkezdte lassan simogatni hajam.

✓ Kristóf szemszöge ✓

-Te tényleg ennyire idióta vagy? ~ hallottam meg Dorján üvöltő hangját magam mögül.

-Én aztán mégis miért? NEM SZERET ENGEM! Felfogta Dorján, nem szeret! Nem erőltetek rá semmit, sem. ~ üvöltötem magamból kikelve.

Sírásom ez miatt sokkal intenzívebb lett. Láttom barátom megdöbbent tekintetét, de nem fordítók rá nagy figyelmet.

Csak egyszerűen fogom magam és mérgembe, és idegeségem miatt legugolok és úgy sírok tovább.

Mit nem lehet azon érteni hogy Márk nem szeret engem? Ez miért olyan nehéz neki?

-Hé figyelj Kris... Lehet úgy érzed most Márk nem érez irántad semmit... De ez nem igaz most is ő küldött sírva utánad hogy vigyelek neki vissza! Mind a ketten tudjuk hogy ezt most mindenkinek nehéz de kérlek! Eddig erős voltál ne most roppany össze mikor a legnagyobb szükség van rád! ~ mondta biztatóan Dorján.

Majd ő is legugolt mellém, és a hátamat kezdte körkörösen simogatni. Mire kicsit megnyugodtam.

-A-akkor Márk... Mégis szeret engem? ~ kérdeztem Dorjántól miután nagyjából meg nyugodtam.

-Igen! Sőt szerintem most ő is valahogy így nézhet ki mint te. Gyere menjünk vissza hozzájuk! ~ mondta kedvesen Dorján.

Meg se tudtam szólalni mert Dorján egy egyszerű mozdulattal kezdett maga után vonszolni vissza fele a fiúkhoz.

∆ Márk szemszöge ∆

Ahogy megláttam hogy Kristófék jönnek vissza fele egyszerűen olyan boldog voltam hogy örömömbe kezdtem el sírni.

-Fi-.. ~ kezdett volna bele a beszédbe Kristóf de közbe szóltam.

-Megyek! Menjünk! Igen most rögtön! SZERETLEK! ~ mondtam össze vissza ami eszembe jutott.

És mosolyogtam boldog voltam végre ki tudtam mondani azokat a szavakat amelyek régóta nyomták a szívem.

✓ Kristóf szemszöge ✓

El sem hiszem amiket az előbb mondott nekem Márk. Ezek szerint... Mégiscsak szeret!

Már hogyne szeretne? Hiszen ez előbb mondta ki " szeretlek" olyan csodás volt eme gyönyörű szót az ő szájából hallani.

És ami még jobb nem másnak mondta hanem NEKEM. Boldog vagyok szavak sincsenek mit érzek most.

-K-komolyan mondod? ~ kérdeztem vissza félve.

Hiszen.. lehet ez is csak egy csodás álom melyet elmém szőtt. Lehet megint mikor föl ébredek nem lesz mellettem és megint arra a fájó érzésre kellek.

Majd ami mindig belém hasít mikor tudatosul bennem hogy Márk nincs mellettem.

-Enél komolyabb már nem is lehetnék. ~ mondta Márk boldogan.

Majd közelebb lépett először nem értettem mit szeretne de aztán rájöttem mikor két kezét rá tette az üvegre.

Majd mosolyogva engem kezdett vizslatni. Várta mit fogok majd tenni. Nem is váratam sokat szegény fiút.

Így pár lépéssel már ott is álltam vele szembe a tükör előtt majd én is kezeimet rátettem az üveg lapra.

És onnan mosolyogtunk egymásra. Annyira bánom hogy most Márk nem alszik így nem bírok kimenni hozzá.

-Úgy megérintenélek! ~ mondtam vágyakozó hangon.

De ahogy láttom Márk is valami hasonlóra gondolhatott mert arca vörösbe vegyült át hirtelen.

-Én is híd el én is! ~ mondta sóhajtva Márk.

Majd még mindig egymást vizslatuk a nagy üveg lapon keresztül. Míg Julián meg nem törte ezt a csodás pillanatott.

-És most mégis mihez kezdünk? ~ kérdezte érdeklődve a törpe majd ő is Márk mellé pattant a tükörhöz.

-Először is el kell mennünk pár fontos személyhez! Onnantól kezdve már sima lesz az út a Rút Isten kastélyáig! ~ mondta mosolyogva Dorján.

Bár én nem szívesen gondolok arra a helyre de ha vissza megyek oda és az az isten verte szörnyeteg föl oldja az átkát.

És még ráadásul Márkkal is együtt lehetünk utána. Megéri ő érte bármi megéri!

-Rendben. És mikor indulunk? ~ kíváncsiskodót tovább Julián.

-Hé törpim nyugi! Hamar ott leszünk, ha semmi bonyodalom nem lesz akkor maximum egy hét. ~ mondta Dorján majd egy egyszerű kacsintásal zárta a mondatot.

Mit Julián csak piros arcal és valami habogás felével díjazta. Aranyosak együtt. Juliánnál jobb társat nem is tudnák Dorján mellé képzelni sem.

-Hát... Akkor most mégis mire várunk? ~ kérdezte meg Márk halkan.

Mire mindenki rákaptak tekintetét.

-Hát arra hogy végre magatok mellé parancsoljatok minket, másképp nem is tudnánk elindulni. ~ mondtam mosolyogva.

Mire csak két értetlen arcot kaptam. De kis aranyosak!

°^° °^° °^°

Remélem ez a rész is tetszik majd nektek!
Igyekeztem sietni vele!
Hibákat kérem el nézni. ><
Jó szórakozást!

By. Dorcsíí~