∆ Márk szemszöge ∆

Miről szeretnétek beszélni? ~ kérdeztem úgy öt perc néma csend után.

-Figyeljetek... Lehet hogy először nektek ez sokoló, és hihetetlen lesz de kérlek higyetek nekünk. Minden igaz amiket mondunk majd nektek! ~ mondta kedvesen az idegen fiú.

Mire mi csak össze néztünk Juliánnal. Vajon mit akarnak nekünk mondani? Olyan sok kérdés, és érzelem kavarog bennem, és most még ez is!?

-Engem Dorjánnak hívnak, de Kristófót már ismeritek. ~ kezdett bele akadozva ezek szerint Dorján.

-Már lassan majdnem három éve vagyunk része az életeteknek, mégse tudjátok miért, és hogyan. Igaz? ~ kérdezte tőlünk.

Mire mi csak megráztük egyszerre fejünket hogy nem tudjuk miért, vagy hogy.

-Egy átok miatt! ~ mondta Kristóf pár perc hallgatás után.

Mire mi csak döbbenten néztünk rájuk Juliánnal. Mintha nem is értenénk mit mondtak, vagy mondanak nekünk.

-El mesélek nektek egy legendád mely átokal végződik! Ez átok szól egy csúf szörnyről kire még a világ legkedvesebb lénye sem volt képes ránézni. De volt egy fiú ki nem a szörnyet látta benne. Szereték egymást! De a fiút sajnos mások is meg szereték volna kapni.

Így egy nap mikor az ifjú rájött hogy gyermeket vár szíve alatt. A szörny jobban védte mindentől, mint eddig. Óva szerete de aztán az emberek megtudták hogy a fiú várandós a szörnytől. Féltek, rettegtek. Így a szegény fiú ellen fordultak a szörny ezt nem nézte jó szemmel.

Így tükörbe zárta hogy semmi baja ne esen. Majd mikor a szörny úgy vélte senki sem fogja bántani az ő kincseit egy átkot mondott hogy még véletlen se bennük kárt tenni. Majd így szólt!

"Sajnálom szerelmem de csak így óvhatlak meg titeket!
Ez átkom szálljon reátok:
Eme tükör rabságából úgy tudsz csak majd szabadulni.
Ha egyszer én ki gyermekel áldotta meg méhed, visszatér majd hozzád.
Ígérem egyszer vissza jövök hozzátok!
De ha megcsalnál az átkom vissza út és kínkeservesen hálnátok meg!
De ígérem csak egy holdfogyatkozást kell várnod, addigra kincsünk is eleven lesz!"

Mondta a szörny! Majd tényleg egy holdfogyatkozás után visszatért gyermeke anyjához. Minden olyan volt mint az előtt, és még az átok is megszűnt. De volt egy másik szörny ki csúfabb, és gonoszabb volt magánál az ördögnél is. Ő is szemet vetett az ártatlan fiúra.

Bár irigység, és haraggal a szívébe de elfogadta hogy neki már van egy boldog családja. Így telt múlt aztán az idő míg egy nyárhoz képest viharos napon. Mikor a habok csak úgy zugtak, a felhők sírtak bánatukban, és matrózok imádságát vitte a szél hogy ne őket nyelje el a háborgó tenger.

Aztán a szörny kit csak úgy hívnak az emberek hogy:
Rút Isten, sátánál is rosszabb, maga a megtestesült fertő. Ha igazi neve is volt azt már a homály fedi. Majd megpillantott egy csodaszép teremtést kinek arcát csúnya könny fátyol borította.

Arcán és egyéb testrészén a szörny zúzódásokat vélt felfedezni. Vett pár nagyobb levegőt hiszen szíve zakatolt, és belsejébe új érzés furakodot. Melyet az emberek úgy neveznek:
Izgalom, zavartság, és szerelem. Majd habozva de megszólalt.

-Ki bántott téged te angyali teremtés? ~ halata végre meg a nagy behemod a hangját.

Mire látta hogy a kicsiny kisfiúcska megrezen és félve emeli fel tekintetét a szörnyre.

-Én... Tudja maga... Mármint az arca. ~ hebeget zavarába az idegen fiú.

Amit a szörny először aranyosnak talált. De utána jutott csak el tudatáig hogy bizony ez az angyali teremtés is visszataszítónak találja.

-Bocsáss meg! ~ mondta a szörny.

Majd hátat fordítva az értetlen fiúnak magára vette maszkját  mely igazi külsejét takarta el. Majd vissza fordult a kicsi fiúhoz.

-Ne! Kérlek ne! Miattam nem kell hogy más legyél! Kérlek vedd le! ~ mondta kedvesen a fiú.

Ami a szörny szívét meg melengette, de a fiú kérésére eleget téve levette maszkját mi csúnya külsejét takarta el. Ám amikor a szörnyeteg újra rá pillantott az idegenre nagyon megdöbbent.

A fiú csak boldogsággal a szemébe mosolygott rá a szörnyre.

-Ugye tudod én ki vagyok? Mégse félsz tőlem igaz! ~ kérdezte a szörnyeteg.

-Tudom ám én ki vagy te! De mond miért kellene tőled félnem? Kedves vagy ám te! ~ mondta kedvesen a fiú.

Mire a szörny szíve egy nagyot dobbant. Onnantól kezdve egy egész esztendőn át minden nap rendületlenül találkoztak. Míg egyszer mikor a szörny elég bátorságot vélt szerezni, elvete a fiút.

Ki nem egy, hanem három gyönyörű fiú gyermekel áldotta meg a szörnyet. De mint mindenkinek nekik is voltak utalóik, és rosszakaróik. Míg aztán egy csodás téli napon a három gyermek kiment játszani a kastély kertjébe. De egy ember ki volt oly bátor kardot rántott és épp lesújtott volna szegény gyermekekre.

De a szörny épp akkor ért ki és el üvöltöte magát!

" Átok súlytson téged mert családom ellen mertél
fordulni te hitvány semmirekellő!
Az átok mely örök életedre pecsétet tesz így szól:
Mert oly rút vagy hogy szolgáim közé sem venélek!
Így örök életedre másokat kell majd csodálnod.
Tükörbe költözék-e rút lélek, és majd mikor talál magának társat ki rút létére szeretni tudja és elhozza elém.
Átkomat megtöröm! "

Mondta a szörny, embereket megfélemlítő hangon. Majd nem is kellett oda csoda a rút lelket tényleg tükörbe zárták! 

A legenda így szól tovább:

"Nem tudhatod vajon te mikor látsz majd meg valakit a tükrön keresztül!
De egyet jól jegyez meg minden legenda igazságon alapul!
Ha szeretsz egy tükörbe zárt lelket, a nagy erdőtől északra húzódik a Rút Isten kastélya!
Látogas el nap-este és ha figyelsz élve mész el!
Ott majd tudni fogod hogy idézd meg!" ~ fejezte be a mesélést Dorján.

Mire közénk megint beállt a csönd, csak fürkészve néztük egymást.

-Figyeljetek lehet én most szokatlan dolgot fogok mondani. De én.... Kedvelek Dorján így én képes vagyok elmenni neked abba az erdőbe... ~mondta Julián percekkel később mire én még döbbentebb lettem.

-És biztos vagyok benne hogy Márk is benne van csak még nagyon a történet hatása alatt van! ~ mondta mosolyogva barátom.

Mire nekem még döbbentebb lehetett az arcom mire Kristóf rögtön rá is kérdezett.

-Márk ha nem szeretnéd nem kell megtened. De akkor te is benne vagy? ~ kérdezte kíváncsian Kristóf.

Mire csak még jobban össze zavarodtam. Nem tudom mit tegyek! Olyan sok érzelem kavarog bennem így is.

-Én... Én...

°^° °^° °^°

Bocsánat hogy kicsit csúsztam a részel! ><
De remélem megérte rá várni, na meg rá áldozni a fizikai összefoglaló órát!
És eddig ez lett a leghosszabb rész! 1025 szó
Remélem tetszik majd nektek!

By. Dorcsíí~