✓ Kristóf szemszöge ✓

Nagyon megdöbbentem az előző szituáción. Dorján ezeket a dolgokat miért nem mondta el nekem?

A fiúk újra vissza ültek a tükör elé mintha semmi sem történt volna. Majd pár perc kellemes csönd után Julián megszólalt.

-Márk elmegyünk a parkba? ~ kérdezte kedvesen a kisebb fiú.

Majd Márk válaszra sem méltatta, csak meg ragadta egyik kezét és már húzta is ki a szobából.

Így én csak érdeklődve furdultam Dorján felé aki lehajtott fejjel hallgatót.

-Mi a fészkes fene volt ez az előbbi? Hallgatlak! ~ mondtam mérgesen Dorjánnak.

-Figyelj Kristóf én tegnap megcsókoltam Juliánt... És szeretem! Igen én tiszta szívemből szeretem őt! És nem érdekel ez a hülye átok ami ide köt engem. ~ mondta ingerülten Dorján.

Majd hirtelen indulatól vezérelve fel pattantam és magamal rántottam az értetlen fiút.

-Beszéltél Juliánnak az átokról Dorján? ~ kérdeztem mosolyogva.

Magam sem értem honnan jött ez a nagy boldogság hullám. Mégis boldog vagyok hogy Dorján végre boldog.

-Hát még nem tudtam de el szeretném neki mondani. ~ mondta kicsit zavartan Dorján.

-Mit szólnál hozzá ha együtt mondanánk el? Tudod már régóta tervezem hogy elmondom Márknak mi folyik itt. ~ mondtam boldogan Dorjánnak.

Ki csak vissza mosolygott rám, és vissza ereszkedett székére.

-Szerinted nagyon megfognak lepődni Kristóf? ~ kérdezte barátom pár másodperc múlva.

-Ez nem is kérdés. Nagyon nehéz lesz majd szegényeknek most. ~ mondtam gond terhelten.

Majd én is helyett foglaltam Dorján mellett.

-De mi történt tegnap azzal a fiúval? ~ kérdeztem kíváncsian Dorjántól.

-Hát.. Tegnap miután Julián hazaért a suliból utána nemsokal rá be állított Bence és olyanokat kezdett mondani hogy "ők igenis járni fognak, meg hogy Juliánnak ebbe nincsen beleszólása." És hát nagyon idegesített így tettem elenne és egy kicsit rá ijesztetem. Majd utána elment és Julián kidőlt pihenni így oda mentem és megcsókoltam, és mégse aludt teljesen így vissza csókolt meg minden. ~ hadarta el Dorján zavartan a mondandóját.

Kicsit irigy voltam Dorjánra hogy ő bátrabb volt ezen a téren mint én.

-Ez jó! Örülök Dorján hogy boldog vagy, de ugye tudod hogy még nagyon sok bajod lesz azzal a Bence gyerekel. ~ mondtam Dorjánnak.

Mire ő csak bólintott egyet, így csak egy biztató mosolyt küldtem neki hogy minden rendben lesz.

-Félek. ~ mondta Dorján rám nézve.

-Én is! ~ jelentettem ki.

-Szerinted mikor jönnek végre vissza? ~ tette fel az újabb kérdését Dorján.

-Nem tudom, nem tudom. ~ mondtam sóhajtva.

Majd hátra dőltem az öreg rozoga bársony széken. Csodálkozom hogy még elbír. Aggódom hogy Márk nagyon kifog akadni és majd látni sem akar utána

-Mi van akkor ha utána már nem is lesznek majd ránk kíváncsiak? ~ kérdezte kétségbeesetten Dorján.

-Figyelj Dorján Márk, és Julián nem olyan fiúk! És ha mégis akkor is itt vagyunk egymás számára. ~ mondtam kedvesen Dorjánnak.

Mire Dorján csak mosolyogva rám borult. Ezt a nagy baráti pillanatott az ajtó nyitódása, és egy angyali nevetés szakította félbe.

Így Dorjánnal el engedtük egymást, és vissza ültünk az eredeti helyükre és csöndben maradtunk.

Aztán a fiúk is helyet foglaltak a tükör mellett. Így csak hallani tudtuk őket, de most kivételesen nem is bánom hogy nem láttom Márkot.

Majd el is kezdtek egymás fülébe sutogni valamit, aztán egy kis idő eltelte után nagy kacagásba törtek ki mind a ketten.

Mire láttom hogy Dorjánnak nagy akarat kell ahhoz hogy ne fusson oda szerelméhez.

Mondjuk tényleg rossz érzés lehet neki, hogy nem láthatja még csak egy pillanatra sem csak mikor alszik.

Én nem bírnám ki épp ésszel. De sajnos nem tudtam tovább gondolkozni mert Márk megzavart benne.

-Olyan fura vagy Kristóf jól vagy? ~ kérdezte meg Márk kedves, de aggódó hangon.

Mire csak egy igent bólintottam fejemel. Majd oldalra pillantottam Dorjánra és jeleztem neki hogy forduljon meg.

-Mégis mi- ~ állt meg a mondat közben Julián.

Majd egyenesen Dorjánra pillantott. De Dorján szemét még mindig le sütve tartotta.

Így én csak oldalba bőktem Dorjánt és egy "Nézz rá." Után csöndbe figyeltem mi lesz itt.

Dorján nagy nehezen föl emelte fejét és egyenesen Julián szemébe nézett. És mind a ketten fülig vörösödtek majd egyszerre kapták el a tekintetünket.

-Most csak én nem értem mi történik ma? ~ hallatta csodás hangját Márk.

Mire mind a két fiú rá kapta tekintetét.

-Mégis mi lenne? ~ kérdezte értetlenül Julián.

Majd le ült Márk mellé, és csöndben kezdtük egymást fürkészni.

-Beszélnünk kell! ~ mondtam határozottan.

Mire Márk csak döbbenten nézett rám, ahogy Julián is.

-Akkor beszéljünk. ~ mondta mosolyogva Julián.

Bár a beszélgetés végére is ilyen boldogok lennétek majd.

°^° °^° °^°

Végre ez a rész is kész lett!
Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim
Remélem tetszik majd nektek.

By. Dorcsíí~