+ Noah szemszöge +

Annyira rosszul érzem magam hogy így láttak a fiúk. Nem csak azért mert ott voltak a fiaim, hanem azért is mert megint csak magamra gondoltam.

-Anya jól vagy? ~ kérdezte kedvesen Kristóf.

Még mindig hihetetlen hogy itt vagy velem, és anyának hív. Hogy mennyit álmodtam már erről!

-Persze. De kik a kedves vendégeink? ~ kérdeztem mosolyogva.

Úgy érzem, végre lekerült rólam az a nagy súly mely eddig nyomott. És végre kicsit boldog lehetek én is azok nélkül a mérgek nélkül.

-William vagyok, Alex hitvese! Én meg Márk vagyok Kristóf párja. ~ mutatkoztak be kedvesen a fiúk.

Mire én csak újra  el szégyelltem magam. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? És miért pont én?

-Én... Noah vagyok. Alex és... Kristóf anyukája. ~ mondtam halkan.

-Ugyan nem kell rosszul érezned magad az előbbi miatt. ~ mondta kedvesen William.

Nagyon boldog vagyok hogy Alex őt választotta maga mellé társnak. Kedvesek, és megértőek.

Ugyan úgy Márk, is és William is. Csodás anyuka lesz belőlük. Remélem tökéletes családjuk lesz.

Jaj Liam miért kellett el menned? Miért kellett oly rút véget vetni házasságunknak? Mond miért?

De az a legnagyobb baj hogy, még mindig ugyan olyan nagy szeretettel szeretlek mint régen.

-Gondolom éhesek vagytok. Gyertek már meg is van teritve. ~ mondtam boldogan.

Majd le ültetem őket az ebédlőbe. És mentem is a levesért.

✓ Kristóf szemszöge ✓

Miután anya kiment az ebédlőból csend lett.

-Miért jöttél haza? ~ kérdezte ridegen bátyám.

-Anya mióta van ilyen, rosszul? ~ kérdeztem rögtön vissza.

-Nem tudom. Talán mióta megszületem. De most te is nagyon rosszkor jöttél Kristóf.

Hiszen pár nap múlva úgy is el mész. ~ mondta szomorúan bátyám.

-És ha én nem szeretnék elmenni? ~ kérdeztem.

-Az képtelenség! És amúgy is nem bírnád sokáig anya nagy szeretet kitöréseit. ~ mondta határozottan Alex.

-Ez nem igaz! És amúgy is ne tulajdonits ki anyát. Nekem is ugyan úgy jár a szeretetéből. ~ kiabáltam kicsit hangosabban bátyámra.

-Én csak megszeretném védeni anyát a csalódástól! ~ kiabált vissza bátyám.

-Ne ragaszkodj ennyire betegesen anyához. ~ kiabáltam.

Majd föl is álltam a székből.

-Tudod mi a beteges!? Az beteges hogy apa részegen hazajött, és félholtra verte anyát.

És az is k*rvára beteges hogy a saját anyád szemébe mondtad hogy nem ő az anyád. Na ezek k*rva beteges dolgok. ~ kiabálta bátyám.

Majd idegeségébe föl borította az asztalt.

-Miért kell folyton veszekednetek? Miért nem tudtok normális testvérek lenni? ~ kérdezte kicsit idegesen Márk.

-Miért nem kötök végre békét? Hiszen így anyukátóknak is könnyebb lenne. És Alex kicsim tudom hogy szereted anyukádat.

De hagyd hogy Kristóf is meg ismerje. ~ mondta mosolyogva William.

Mire Alex fujtatva bár de bólintott. És vissza állította az asztalt, és egyenesen oda jött hozzám.

-Bocsánat! Én szeretlek Kristóf hiszen az öcsém vagy. De kérlek ne okoz több csalódást anyának. ~ kért meg bátyám.

Majd magához húzott egy ölelésre.

° Alex szemszöge °

Tudom hogy anya figyel.  Ismerem már, és azt is tudom hogy most nagyon is boldog.

Hiszen egyszer mikor még régen beszélgetünk arra kért hogy bármi történjen ugyan úgy szeresem az öcsémet mint őt.

Anya pár perc múlva be is jött egy nagy leveses tálal a kezébe. S szeméből az öröm könnyek csak úgy folytak.

Mint a kis patak mely tavasszal újra szabadon folyhatott. Majd a tálat le téve az asztalra. Mosolyogva foglalt öcsém, és köztem helyet.

Anya újra olyan volt mint réges régen. Boldog!

^ William szemszöge ^

Nagyon jól éreztem magam a vacsora alatt. Alex anyukája nagyon kedves. Bár nagyon sajnálom szegényt, olyan sok rosszat élt már át.

Egyszerűen sehogy se fér a fejembe hogy egy olyan jó anyuka mint Noah, miért nem hiszi azt el magáról hogy, tökéletes életük van a gyerekeinek.

Már rég vacsora után jár az idő. És épp Alex szeretetet nyújtó karjai közt fekszek békésen az ágyon.

Miközbe ő csak hajamat, S tarkómat cirogatja óvatosan.

-Imádom a közelségedet. ~ mondta szerelmes hangon Alex.

Majd orrát hajamhoz dörgöli és úgy vesz pár mély levegőt.

-Most mi lesz velünk? ~ kérdeztem félénk hangon.

-Nem tudom. De az biztos hogynem foglak még egyszer elveszíteni. De anyát sem lennék képes ilyen állapotba egyedül hagyni. ~ mondta Alex.

Majd szemébe mély szomorúság villan meg.

-Csodálatra méltó dolog ahogy gondoskodsz anyukádról. De azt is jól tudod hogy már nem csak neked kell rá vigyázni. ~ mondtam.

-Tudom. Szerinted milyen lesz Kristóf hozzá állása anyához? ~ kérdezte kíváncsian szerelmem.

-Szerintem jó! ~ jelentettem ki.

Mire Alex csak jobban magára húzott és úgy csókolt ajkamra.

✓ Kristóf szemszöge ✓

Miután a többiek mentek aludni, úgy gondoltam beszélek még anyával egy kicsit.

-Márk kicsim, nem baj hogy át megyek anyához egy kicsit? ~ kérdeztem kedvesen.

-Nem baj. Addig én akkor el megyek fürdeni. Kérlek mond meg anyukádnak hogy csodálatos fia van. ~ mondta mosolyogva Márk.

Majd már el is tűnt a fürdőbe. Jaj hogy én mennyire szeretem. Már éppen kopogtam volna be anyához mikor egy elég érdekes mondat ütötte meg fülem.

-Ők nem csak a te fiaid! Sose fogom hagyni hogy elved őket tőlem. Már nem veheted őket el! ~ kiabált anya.

Vajon kivel kiabálhat? Mert..... Nem az nem lehet igaz! Biztos csak rosszat álmodik. Igen biztosan, csak egy rossz álom.

Ekkor azonban meg hallottam egy nagy recsenést és anya fájdalmas nyöszörgését.

°^° °^° °^°

Sziasztok! Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Egy újabb rész letudva!
Remélem tetszik nektek!

By. Dorcsíí~