✓ Kristóf szemszöge ✓

Kristóf a teremtő hivat téged! ~ hallottam meg gyermekkori barátom hangját.

Utálom ezt a helyet, utálok itt mindenkit. Ez még a pokolnál is rosszabb. Megszökni sem lehet.

Próbáltam már, és egy darabig most nem is fogok. Biztos a fülébe jutott az öregnek mit akartam.

-Na végre Kristóf. Hallottam pár pletykát miszerint érintkezni akartál az alanyal. Ugye tudod hogy szigorúan tilos érintkezni, vagy akár beszélni vele! Neked csak be kell csalnod őt a csapdába. ~ mondta undorító hangon az öreg majd már meg is fordult hogy háttal legyen nekem.

-Tudod drága gyermekem miért nem hagytam hogy meghalj a szüleidel? Mert ha majd én nem leszek te veszed át a helyem. Fiamként neveltelek titeket Dorjánal. De te idősebb vagy így majd rád marad az örökség. ~ mondta el az unalmas kis beszédjét az öreg.

Már most késő lenne ha meghalna. Ő ölte meg a szüleimet, és Dorjánét is. De valahogy sohasem fűtőt a bosszú vágy.

-Csak ennyit akartál? ~ kérdeztem rezenéstelen arccal.

Majd meg keresve Dorjánt mentünk a közös szobánkba beszélgetni.

-Mit csináltál már megint Kristóf? ~ kérdezte aggódva barátom.

-Meg akartam érinteni. ~ mondtam Dorjának egyedül csak neki beszélhetek erről.

-És meg tetted? ~ kérdezte kíváncsian Dorján.

-Nem. De jaj Dorján annyira szeretem. Még a neve is tökéletes Márk. ~ áradóztam barátomnak, perceken keresztül.

Da sajnos mind a kettőnknek vissza kellett menni a tükör mögé. Utálok itt lenne. Egyszerűen nem érem el Márkot.

Láttom hogy bántják de nem tudok elenne tenni semmit. És ez ki készít. Ha jól tudom azzal a Julián gyerekel volt.

Szerencsés neki Dorján a "meg figyelője". De egyszerűen ki annyira aljas hogy árva gyerekeket fogad be hogy utána rá kényszerítse őket kukolásra?

Mert itt aztán ez megy. Nem beszélve a lopás, hazugság, sikasztás, gyilkolásról. Szinte terolba tart minket a "teremtő".

Bár én már azóta nem félek tőle mióta találkoztam Márkal.

-Szia. Képzeld el arra gondoltam hogy... Jobban meg szeretnélek ismerni így ki találom hogy hívnak! ~ jött be mosolyogva a szobába Márk.

Egyszerűen imádom a mosolyát, annyira el szeretném neki mondani. Meg még sok más dolgot mint például hogy őrülten szeretem.

-Na szóval kezdjük... Hmm.. mondjuk a neved kezdő betűje S? ~ kérdezte kíváncsian majd jó közel helyet foglalt a tükör előtt.

Beszéd híján így csak egy fejrázásal adtam tudtára hogy nem.

-Akkor L, M, S? ~ kérdezgetek össze vissza.

Mire csak egy újabb fejrázásal válaszoltam neki.

-K mint Kristóf. ~ mondta mosolyogva majd szőke már már fehér hajába túrt kis kezeivel.

Bólintottam egyet. Így mosolya arcán még szélesebb lett.

-Szép név Kristóf. Illik hozzád. ~ mondta kedvesen Márk.

Nagyon aranyos arcot vágott miközbe mondta a nevem. Így azon voltam hogy ne piruljak el, és ne csókoljam meg rögtön.

-Hoztam neked is csokit. Leteszem neked ide remélem szereted. ~ nevetett fel halkan Márk.

Majd a nagy tábla csokit le is tette nekem a tükör elé. Láttam rajta hogy fáradt, de a csúnya sebe sem kerülte el szemem.

Bal gyönyörű szeme alatt egy hatalmas monokli díszeleg. Vajon megint az a bitang állat csinálta aki folyton bántja?

Ha nem lennék ide bezárva meg mutatnán neki hogy Márk csak az enyim.

-Kristóf nem baj ha most kicsit aludnák mielőtt át jön Julián? ~ kérdezte barátságos hangon.

Mire csak bólintottam hogy dehogy, baj. Majd már pár perc múlva már mélyen aludt. Így ki tudtam jönni börtönökből és meg tudtam érinteni.

Lassan el simitottam szeme elől haját majd egy arcra puszinál sajna többet nem tehettem. Már nagyon nehéz vissza fognom magam mellette.

Majd szépen lassan meg etem a tábla csokimat is majd egy kis cetlire kezdtem írni amit utána föl is tettem a tüköre.

A cetlin csak annyi ált:

Köszönöm a csokit!
Finom volt pont a kedvencem.

By. K mint Kristóf! (:

Majd egy utolsó érintés, és csók után vissza tértem a pokolba. Ahova még maga a sátán se menne be szívesen.

-Légy erős kérlek Márk. Nem sokára boldogok lehetünk együtt ígérem szerelmem! ~ mondtam.

Majd végleg vissza tértem az otthonomnak nevezett helyre majd csak néztem.

Néztem azt a gyönyörű teremtést akinek olyan sok rosszat kell meg élnie. Szívem szakad bele hogy érzelem mentesnek kell mutatnom magam előtte.

Csak egy kicsi kell már csak és nemsokára együtt leszünk szerelmem! Majd vissza sétálva szobámba én is álomra hajtottam fejem.

°^° °^° °^°

Na sziasztok. Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim
Remélem izgi, és élmény dús rész lett! ><
Hibákért bocsánat kicsit késő van!
Legyen tökéletes napotok.

By. Dorcsíí~