: William szemszöge :

Miért jött vissza? És miért pont most? Mért? Miért volt képes csak úgy itt hagyni? Miért olyan sok a kérdés bennem?

Mért szeretem még mindig? Valaki kopogtatott az ajtómon, de nem érdekel ki az. Egyszerre vágyók rá hogy ő kopogjon.

Másrészt meg utálom most aki kopog. Oh, istenem. Már attól hevesebben ver a szívem ha csak rá gondolok.

Majd az idegen újra kopogtat de most be is nyit mellé. Majd már csak arra leszek figyelmes hogy közvetlen mellettem besüped az ágy.

-Hiányoztál! ~ mondta Alex.

Majd óvatosan benyúlt a takaró alá és rá simitott gyengéden a hajamra. Akarva, akaratlanul is de bele simultam szeretett teli érintésébe.

Tagadni sem tudnám mennyire hiányzott már, az érintése!

-Mért vagy itt? ~ kérdeztem halkan.

-Hozzád jöttem! Tudod milyen nehezen bírtam nélküled? Minden egyes perc másodperc, és nap nélküled föl ért akár a halálal is.

Mert nem halhattam hangod, és az arcodat sem láthattam. Nem érezhetem szerelmes csókjaidat ajkaimon.

És picsiny kis karjaidat melyen kedvesen át ölelsz! Az egész lényed hiányzott! ~ mondta Alex.

De még mindig nem hagyta abba arcom simogatását.

-Mond... Miért kellett el menned? Össze törtél! De valahogy mégse tudok rád haragudni! Miért éget még mindig szerelmed lángja?

Miért kellett újra föl ébreszteni pillangóimat melyek csak érted égnek? ~ kérdeztem piros arcal s könnyes szemmel.

Mire Alex csak le hajolt hozzám, s arcomról le csókolta az összes könny csepemet mit ejtettem.

Majd vágyal a szemébe nézett ajkaimra, de inkább vissza dőlt mellém és beszélni kezdett.

-Lehet minden olyan mint régen vagy már nincs remény? Megint lehetek olyan büszke mint mikor oldaladon álltam?

Vissza lehet hozni még a régi vágyat? Mond William újra képes lennél nekem igent mondani ha gyűrűt húznák újadra? ~ kérdezte tőlem Alex.

Egyenesen a szemembe nézve.  Nem tudtam válaszolni, egyszerűen egy szó sem jutott eszembe hirtelen.

A szívem szerint rögtön rá vágtam volna hogy igen, de az eszem azt mondta hogy újra itt fog hagyni!

-Mi.. lesz ha újra itt hagysz? ~ kérdeztem.

-Nem lesz olyan! Megbántam hogy így tettem, de nem hagyhatam hogy meghaljanak. ~ mondta szomorúan Alex.

Mire nem tudtam nem gyönyörű ajkaira nézni, ami most le fele állnak. Így közelebb bújtam hozzá, és ajkaimat gyengéden az övéihez nyomtam.

Majd kidugva nyelvemet nyaltam meg alsó ajkát mire már csak annyit vettem észre hogy én vagyok alul.

És Alex nyelve az én nyelvemel játszik. De imádom ezt az érzést.

§ Julián szemszöge §

-Neked nem volt fura hogy Kristóf reagált az egészre? ~ kérdeztem kíváncsian.

-De! De ma egész nap ilyen volt. Nem lehet hogy össze vesztek Márkal? ~ kérdezte Dorján.

-Mégis min vesznének össze? ~ kérdeztem vissza.

-Nem tudom. Na de  nincs  kedved ide bújni mellém? ~ kérdezte meg mosolyogva Dorján.

Majd meg paskolta maga mellett az ágyat hogy bujak oda. Már nagyon hiányzott mindene. Így minden percet ki használok amit tudok.

Így be bújtam Dorján mellé az ágyba, és meg éreztem meleg leheletét arcomon.

-Olyan jó illatod van szívem! ~ mondta Dorján.

Majd arcát a nyakamba nyomta és így kezdett el szagolgatni. Először jót röhögtem rajta de miután valami nedveset éreztem nyakamon vörös lettem.
-D-Dorján. ~ nyögtem nevét.

Mire rám nézett ködös szemekel, és vissza dőlt mellém az ágyba.

-Sajnálom kicsim. Nem csinálom többet! ~ mondta csalódottan Dorján.

-N-Nem.... Kell ezt mondanod. J-Jó volt csak... Nagyon zavarba ejtő! ~ mondtam zavarba.

És arcomat kezdtem relytegetni a párnába.

-Hmm szóval tetszett? Akkor majd máskor is csinálom. ~ mondta egy perverz mosolyal Dorján.

-Te perverz! ~ üvöltötem zavarba.

És gyengéden meg csapkodtam a mellkasát nevetve.

∆ Márk szemszöge ∆

-Most nem is fogsz hozzám szólni? ~ kérdeztem Kristóftól.

Amióta bejöttünk hozzám se szól, de még rám se nézett. Csak csöndbe fekszik az ágyon.

-Tettem valamit? ~ kérdeztem újra.

De válaszra sem méltatt csak megrázta a fejét nemlegesen.

-Miért voltál olyan feszült mikor beszélgetünk a fiúkról? ~ kérdeztem mellé feküdve.

De Kristóf még mindig nem szólalt meg csak velem szembe fordult és nézett, pont úgy mint régen.

-Jobbat érdemelsz! ~ jelentette ki Kristóf.

Egyszer a semmiből. Mire csak nyagra kerekedett szemekkel néztem rá.

-Számomra nálad nincs jobb. ~ mondtam.

Majd közelebb csúsztam hozzá, és mellkasára hajtottam a fejem.

-Ő a bátyád igaz? ~ kérdeztem sutogva.

-Igen. ~ jött is a válasz azonnal.

-Szeretlek!

-Én is szeretlek! ~ válaszolt Kristóf.

-Babát szeretnék veled. ~ mondtam.

Kristóf épp válaszolni akart mikor meg hallottunk egy eléggé érdekes hangot.

-Ki van a mellettünk lévő szobába? ~ kérdeztem.

-Dorjánék. ~ mondta Kristóf.

Mire csak selytelmesen össze mosolyogtunk. Örülök hogy boldogok együtt.

°^° °^° °^°

Sziasztok! Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Remélem ez a rész is tetszik majd nektek!
A következő lesz a 18+ os rész!
Még ma megpróbálom kitenni!

By. Dorcsíí~