# Dorján szemszöge #

-Mi!? ~ adtam hangot a tudatlanságomnak.

-Jaj kicsim! Nagyon sajnálom hogy nem mondtam még el nektek... De Adrián a testvérem. ~ mondta anya lehajtott fejjel.

-Azt hittem sose mondod már el kincsem! ~ mondta boldogan apa.

Majd anyát át ölelve mosolygott le rá.

-Akkor.. ez azt jelenti hogy családi vacsora!!! ~ üvöltötem el magam.

-Bocsi Dorján de nekem most nincs kedvem ehhez. ~ mondta kedvesen Kristóf.

Azóta ilyen mióta el indultunk.

-Biztos? ~ kérdezte kedvesen Julián.

-Aha. De ha most nem baj, mi mennénk is egy kicsit beszélgetni kettesbe! ~ mondta Kristóf.

Majd pár másodperc múlva már itt sem voltak.

-Mi a baja Kristófnak? ~ kérdezte kíváncsian Julián.

-Nem tudom kicsim! Szerinted Márk? ~ kérdeztem a szótlan fiútól.

∆ Márk szemszöge ∆

-Nem tudom. ~ hazudtam a barátaimnak.

Hiszen teljesen tisztába vagyok vele miért ilyen Kristóf. Mert vissza utasítottam, a közeledését.

Mondjuk miért is csodálkozom? Én is így viselkednék ha az az ember akit mindennél jobban szeretek vissza utasít.

De miért ment el Kristóf azzal a fiúval? Tudom nem kellene, de mégis... Féltékeny vagyok arra a fiúra.

Hiszen lehet azért ment vele Kristóf, mert ő megtudja neki adni amit én el szúrtam. Nem ez hülyeség!

Kristóf még az életénél is jobban szeret engem és én is őt. Az képtelenség lenne hogy Kristóf utál!

-Nekem így jó Márk? ~ kérdezte Benjamin.

-M-Mi? ~ kérdeztem vissza.

-Nagyon esik az eső így nem tudunk haza indulni. És Adrián meg engedte hogy a ma estét itt töltsük. ~ mondta kedvesen Benjamin.

-Oh, oké! ~ mondtam.

✓ Kristóf szemszöge ✓

-Mit keresel te itt? ~ kérdeztem, kicsikét sem kedvesen.

-Mi van? Már nem is örülsz nekem? ~ kérdezet vissza rögtön.

-Neked? Soha! Na de mond el, hogy mégis mi volt az a jelenet az előbb! ~ mondtam egyre dühösebben.

-Semmi! Csak jöttem a szerelmemhez. Már ahhoz is engedély kell? ~ mondta egyszerűen bátyám.

-Undoritó alak vagy! De ahogy láttam William kicsikét sem kíváncsi rád! Remélem egyedül pukadsz meg! ~ ordítottam le szegény bátyám fejét.

-Hát képzeld kedves öcsém még ezen a héten elveszem William-et! És szerintem át kellene gondolnod ki lesz egyedül. ~ jelentette ki Alex mosolyogva.

-Te beteg vagy! William sose menne hozzád! ~ jelentettem ki.

-Nem Kristóf! Neked csak az a bajod hogy vissza utasított a szerelmed! Miért nem tudsz néha normális testvér lenni? ~ mondta bátyám.

-Még hogy én nem tudok normális testvér lenni? És akkor te miért nem tudsz a bátyám lenni? ~ üvöltötem bátyám képe.

Mégis mit képzel magáról? Csak így felbukkan és minden olyan lesz mint régen? Ez nem egy francos tündér mese!

Utálom! Minek jött vissza a szemét? És még Márkal jön hogy nem szeret. Hazugság!

Meg untam a bátyám idióta dumáját így vissza, trapoltam idegesen a nevetgélő társasághoz.

° Alex szemszöge °

Lehet hogy most egy utolsó szemét, gerinctelen állatnak gondol Kristóf de mindent csak érte teszem!

Szemét dolog volt felhozni neki hogy vissza utasították. De biztos hogy csak megijedt hogy Kristóf gyereket szeretne.

De nem hazudtam Kristófnak. Tényleg el szeretném venni William-et. Hiszen őrülten szerelmes vagyok belé!

Így én is vissza mentem a többiekhez. Tudom most én vagyok az utolsó ember akit látnának.

De a szerelem nagy úr! ÉsWilliam-hez. még nagyobb ha ápolják. Nem tehetek róla de még mindig ugyan olyan szerelmes vagyok William-be mint első látásra.

-Asszonyom meg engedi, hogy beszéljek a fiával? ~ kérdeztem Adrián bácsitól.

Vonakodva bár de rá bólintott. Így Michael bácsival az oldalamon ballagunk William-hez.

Aztán mikor már majdnem ott vagyunk az ajtóba, Michael bácsi meg állít és a falhoz vág kicsikét sem gyengén.

-Most jól figyelj rám Alex! Ha még egyszer meg mered bántani a fiam, a két kezemmel ásslak el élve!  És remélem nem terveztél semmit! ~ mondta idegesen Michael bácsi.

De a szemei csak úgy izzotak a dühtöl. Rossz érzés volt hogy miattam ilyen ideges.

-Szeretem a fiát! És amúgy is ha valami mocskosat akarnák vele tenni már rég megtettem volna! ~ mondtam.

Majd kiszabúlva a szorításból sétáltam tovább. Néha... Fáj hogy egy kegyetlen szörnynek néznek!

^ Adrián szemszöge ^

-Szerintem nem volt olyan jó ötlet egyedül hagyni őket kicsim! ~ mondta Michael.

-Tudom. De ezt nekik kell lerendezni drágám. ~ mondtam.

-Amúgy.... Most csak én nem értem hogy mi folyik itt? ~ kérdezte Leo.

-Jaj kicsim! Ezt nem nekünk kellene elmondani, hanem a bátyátoknak! ~ mondtam.

-Nem anya! William semmit nem mond el nekünk! Egy bunkó, idióta a bátyánk! És ráadásul mindig keresztbe tesz nekünk! Utálom! ~ üvöltötte Louis.

-Most hagyd abba Louis! ~ csapott az asztalra Michael.

-A bátyádnak meg van az oka hogy miért lett ilyen! És attól még ugyan úgy a bátyád! ~ kiabált Michael mire mindenki csöndbe maradt.

Majd föl állt az asztaltól és mérgesen föl ment a lépcsőn.

-Bocsástok meg neki! Mélyen érinti ez a téma. ~ mondtam.

✓ Kristóf szemszöge ✓

-Akkor most végre el mondja valaki hogy mi van? ~ kérdezte Dorján.

Mire Adrián bácsi csak sóhajtott egy nagyot és bele kezdett a beszélésbe.

-William, és Alex már gyerekkörük óta barátok. De Alex-ot az apukája sokszor bántotta így sokszor volt nálunk.

Így aztán mikor már nagyobbak lettek Alex meg kérte William kezét de az apja nem engedte. Pont az esküvő napja volt.

Már csak a csók hiányzott mikor, Alex anyukája jött be hogy el kell mennie mert ő már nem bír így élni. És félti az öccsét.

Így Alex-nek egy nagy áldozatot kellett hoznia és I hagyta William-et az esküvőn. Hogy el bujtasa anyát, és az öccsét.

William azóta ilyen. Magát, és Alex tesóját okolja hogy miattuk hagyta őt itt Alex. Azóta mindenkit el zár maga körül.

És ezt annyira szörnyű látni az anyaként! ~ mondta szomorúan Adrián bácsi.

-Ez.... Nem igaz! ~ mondtam.

Ez nem lehet igaz!

-Sajnálom Kristóf de igaz! Na de menjünk mostmár aludni! Ja és csak francia ágyas szobáinak vannak így együtt alszotok! ~ mondta mosolyogva Adrián bácsi.

Majd már föl is ment az emeletre. Így mi is el köszöntünk egymástól és mentünk is aludni.

# Dorján szemszöge #

-Már nagyon álmos vagyok! ~ mondta Julián

Miután be csuktok az ajtót.

-Én még éhes vagyok! Nincs kedved velem enni drágám? ~ kérdeztem mosolyogva Juliántól.

-Szóval csak ezért hiányoztam? ~ kérdezte Julián.

-Nem! ~ jelentettem ki.

°^° °^° °^°

Sziasztok! Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Amúgy csak én vagyok olyan csuda teknős hogy már előre megírom a részeket de lusta vagyok be másolni?
Na igen és NAGYON FONTOS!!!
Legyen a következő rész +18-os vagy ne?
Csak ennyit akartam volna.

By. Dorcsíí~