§ Julián szemszöge §

-Kicsim...ez nagyon, zavarba ejtő. ~ mondta zavarba Adrián.

-Na de anya! ~ kiabált Louis piros arcal.

-Ugyan hagyd Lou. Szerinted hányan mondták már ezt anyának? ~ kérdezte gúnyosan William.

-Miról beszélsz? ~ kérdeztem értetlenül.

-Tudod drága Julián. Az anyánk egy nagy kurva. Mindenkivel csak baszni tud! Apát is biztos meg csalta! ~ üvöltöte William.

-Hagyd abba! Ez nem igaz! Ez hazugság! ~ rivalt rá Louis William-re.

-Miért Louis? Fáj az igazság? Az anyánk egy olcsó szajha. ~ mondta William.

-Fiam ez nem igaz. ~ mondta Adrián.

-És még tagadod is! Mivan apa nem tudja? Félsz hogy elhagy? Mondjuk egy ilyen olcsó kurvát én is elhagynák!  ~ mondta egyre agresszívabban William.

-Anya mi ez a nagy kiabálás? ~ jött le Leo az emeletről.

-Semmi... Kicsim. ~ mondta Adrián.

-Ne hazudj kérlek! Miért kellett ezt csinálnia anya? Annyira sajnálom hogy kiabáltam. Hazudtam az előbb.

Te vagy a világ legjobb anyukája! De miért nem lehet minden olyan mint régen? Mikor csak hárman voltunk.

Annyira hiányzik anya! Miért kellett elmennie? ~ kérdezte sírva William.

Majd oda vánszorgott anyukájához, és nyakába borulva sírt.

-Nem tudom kicsim. Nem tudom. De nem szabad föl adnod! Hiszen te az én kicsi fiam vagy! Nagyon szeretlek William drágám! ~ mondta Adrián boldogan.

-Anya.... Willia..- ~ mondta volna tovább Louis.

De hirtelen ki vágódott a hátsó ajtó, és Michael lépet be rajta idegesen. Egy másik fiú kíséretében.

De miután William meglátta a másik fiút, anyát el engedve rögtön sietett a fiúhoz.

És egy olyan csattanós pofont adott neki, hogy majdnem el dőlt oldalra.

-Minek jöttél vissza? Olyan sok ideig vártam rád! Miért most tolod ide a pofád? Menny innen! Süket vagy? ~ kiabált William az idegen fiúra.

-Hallgas meg! Nem volt más megoldás. Tudod hogy meg kellett találnom az öcsém! ~ mondta az idegen.

Majd William kezeiért nyúlt hogy meg fogja őket. De William nem engedte neki.

-De igen lett volna! ~ kiabált William.

-És mégis mi? ~ kiabált vissza az idegen.

-Az hogy nem hagysz itt! Miért kell mindig a saját fejed után menni? Minek jöttél vissza? Takarodj vissza ahonnan oda ahol eddig voltál! ~ mondta sírva William.

∆ Márk szemszöge ∆

Aggódva nyitottunk be a nagy házba. Nem tudom ki lehet ennyire ideges, de nem szívesen lennék most vele szembe.

Aztán ahogy egyre beljebb mentünk a nagy házba, egyre hangosabban hallottuk a vitát.

Aztán be értünk a nappaliba és meg pillantottam Juliánt meg is nyugodtam de utána a két veszekedő fiú felé néztem.

De az egyik fiú nagyon is hasonlított Kristófra. Vajon testvérek?

-Gratulálok neked! Szépen bemutatkoztál az öcséd előtt. ~ mondta az egyik fiú.

Vajon min veszhetek ennyire össze?

-Engem ne osszon ki egy ribanc! ~ kiabált rá a Kristófra hasonlító fiú a másikra.

Mire az említett behúzott neki egy jó nagyot majd el viharzot.

# Dorján szemszöge #

Soha se bírtam nagyon William-et. De azért ezt ő sem érdemelte meg. Vajon ki lehet az a másik srác?

Mindegy is, de egy biztos hogy nagyon hasonlít Kristófra. De vajon miért? Rokonok vagy valami?

-Meny most el! ~ mondta Michael bácsi.

-Nem! ~ jelentette ki az idegen.

-Túl sok fájdalmat okoztál már neki! És amúgy is most nagyon haragszik rád. ~ mondta Adrián bácsi.

Lehet hogy William egy bunkó, idegesítő ember. De attól még a rokonom, és most sajnálom szegényt.

Régen sokkal kedvesebb, és odafigyelőbb volt másokkal szemben. De történt valami amit senkinek nem mondott el.

-De látnom kell!

-Szerintem agy neki egy hetet. ~ mondta Julián.

De imádom a hangját. Már mióta nem is hallottam az én szívemet beszélni, már nagyon hiányzott nekem!

Az érintése, a haja, mindene! Egyszerűen mindenéért oda vagyok! Nem tehetek róla, de a lábam magától mozdult.

Így miután Julián mögé értem hátulról át karoltam. És bele csókoltam a nyakába. De hiányzott már.

-Hiányoztál Jul! ~ mondtam boldogan.

Mire Julián kicsit meg ugrott, és felém fordult.

-Úram isten! Te is nagyon hiányoztál nekem Dor! ~ mondta ugyan olyan boldogan Julián.

Szinte rám vettete magát sírva. Mire a nagy lendülettől el dőltünk. És a földön fekve piszkosan, bár boldogan hajoltam szerelmem ajkaira.

-Annyira, de annyira hiányoztál nekem szerelmem! ~ mondtam két csók közt.

Julián úgy kapaszkodót belém, hogy szinte körme alatt maradt a pólóm darabjai. De ez érdekelt most a legkevésbé.

Hiszen újra karjaimba tarthatóm életem egyetlen fényét.

-Azt... Azt hittem nem jössz értem! Annyira féltem hogy itt hagysz! ~ sírta mellkasomba Julián.

-Soha se hagynálak magadra hiszen szeretlek! És én is nagyon féltem hogy el veszítelek! ~ mondtam már szinte én is sírva.

Ám ezt a csodás közös pillanatott is meg kellett szakitaniuk kedves barátainknak. Miért is hoztam magammal őket? Ja mert kedves vagyok!

-Dorján minket is oda engeszd egyszer Juliánhoz? ~ kérdezte türelmetlenül Márk.

-Nem! Enyim! ~ jelentettem ki.

-Akkor legalább nekünk bemutatód kicsim? ~ kérdezte meg anya.

-Anya, apa ő itt Julián a szerelmem! Julián ők a szüleim és az öccsém! ~ mutattam be őket egymásnak még mindig a földön fetrengve.

-Anya biztos büszke lenne most rád Benjamin! ~ mondta nagy mosollyal az arcán Adrián bácsi.

°^° °^° °^°

Sziasztok Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Sajnálom hogy sokáig nem volt rész!><
De azért remélem hogy ez a rész is tetszik majd nektek!

By. Dorcsíí~