∆ Márk szemszöge ∆

-Mi a pici fiú neve? ~ kérdeztem.

Miután Benjamin, és a pici fiú is föl kelltek.

-Válaszon neki anya nevet! ~ mondta halkan Dorján.

Még mindig nagyon szégyenli magát azért amit tett.

-Hogy... Én? ~ kérdezte döbbenten Benjamin.

-Persze. ~ mondta mosolyogva Kristóf.

-De... Nem lehet. Biztos el rontanám! ~ mondta Benjamin.

Majd a pici fejét kezdte óvatosan simogatni.

-Kérlek kincsem! Biztos olyan csodás nevet találsz majd a mint Dorjánnak. ~ mondta boldogan Dorján apukája.

-Nem! Én veled szeretnék választani nevet a kicsinek! ~ mondta nagy mosollyal az arcán Benjamin.

-Mit szóltok mondjuk az... Alex-hoz? ~ kérdeztem.

Ahogy láttom a többieknek tetszik az ötlet így a kicsi csöppség Alex lett.

-Hát szia pici Alex! Anya... Tudod.. meg foghatom? ~ kérdezte Dorján kínosan mosolyogva.

-Huh, hát... Persze. De csak óvatosan! És támzd meg a fejét. És nehogy meg ijedj ha gügyög. ~ mondta Benjamin kedvesen.

-Oh, oké. ~ mondta Dorján.

Majd óvatosan át vette anyától a picit.

-De pici, és könnyű. Honnan tudjuk hogy mikor éhes? És mi lesz akkor ha meg betegszik? Sokat eszik majd? ~ tette fel az érdekes kérdéseit Dorján.

Majd a pici Alex-ot vissza adta Benjamin kezébe.

-Jaj, fiam! Tisztára mind az apád! Ő is így aggódott mikor először fogott téged a kezébe. ~ mesélte boldogan Benjamin.

✓ Kristóf szemszöge ✓

Annyira jó látni hogy milyen boldogok így együtt. És ráadásul Dorjánnak tesója is lett, így most még nagyobb az öröm.

Ahj milyen isteni áldás egy kis gyermek! Én is szeretnék egy sajátot, kit én gondozhatok, és védhetek meg mint Márkot.

Így hangtalanul oda osontam Márk mögé majd hátulról meg öleltem. Erre a tettemre csak ijedten ugrott egy kisebbet.

-Mit szeretnél Kristóf? ~ kérdezte mosolyogva Márk.

-Tudod szívem. Most akár mi is lehetnénk ijen boldogak mint Benjamin, és Felix bácsi. Mond Márk nem gondoltál már bele abba hogy...

Mi ketten gyereket neveljük? A saját kis lurkónkat. Nem lenne csodás egy kis élet mely kettőnkből lenne?

Tudnál engem annyira szeretni, hogy gyermeket adj nekem? Mond érdemes lennék gyermekeid apjának szerepére?

Mond nekem adnád magad, hogy szereselek mint hitvesem, szerelmem, és mint gyermekeim anya? ~ kérdeztem reménykedve.

-M-Mi? N-Nem! Dehogy... Én nem! É-Én.... Nem! Nem! ~ jelentette ki Márk hangosan.

Ennyire rossz lennék szülőnek? De komolyan? Miért engem ver az ég? Mond istenem mit tettem? Mit vétkeztem elened?

Márk lehet csak azért mondta hogy szeret hogy segítsen nekem. Nem ő nem olyan! Márk nem tenne ilyet. Ahhoz túl jó szíve van.

-Uh, anyu én nagyon meg éheztem, nem csinálnál nekem valami finomat? ~ kérdezte Dorján.

Ő mindig tudja hogy mikor kell közbe szólni.

-Persze kicsim. Menjünk! ~ terelgette ki a többieket Benjamin bácsi.

Majd olyan kínos csönd ült ránk hogy levegőt sem mertünk venni. Nekem még mindig az előbbi válaszon járt a fejem.

Már szólaltam volna meg mikor is Dorján jött be a szobába nagy mosollyal az arcán.

-Figyeljetek, gyorsan pakoljatok össze mert megyünk Michael bácsihoz! Na meg persze Juliánt haza hozzuk! ~ mondta mosolyogva Dorján.

Mi meg csak döbbenten néztünk össze Márkkal.

-Menjünk már! ~ sürgetett minket izgatottan Dorján.

§ Julián szemszöge §

-William! ~ üvöltötem el magam.

-Mi van már? Jött ki az emlegetett az egyik szobából.

-Azt mondtad ma jönn Dorján. Szóval... Mikor láttom már végre őt? ~ kérdeztem izgatottan.

-Nyugi Júlia nemsokára itt lesz érted a Rómeód! ~ jelentette ki röhögve William.

-Ne hívj így te idióta! ~ kiabáltam rá.

Majd jól bokán rúgtam. Mire csak visitva dőlt el oldalra.

-Fiúk ne veszekedjetek, kérlek! Amúgy is nemsokára vendégeink lesznek! És ha veszekedtek nem csinálok semmit sütit! ~ mondta William anyukája kedvesen.

-Ez jó hír anya! És nem veszekszünk, tovább. ~ mondta boldogan William.

Majd hirtelen föl pattant a földről, és Adriánt a magasba emelve pörgete meg vagy négyszer is.

-Anyu újra terhes? Bár remélem az öcsi nem lesz nagyon hangos esténként. ~ jelent meg hirtelen az ajtóba Louis.

-Lou anya nem terhes! Vagy mégis? Kitudja? És amúgy is szerintem nálad hangosabb úgy sincs esténként! Max anya. ~ mondta kacsintva William.

Mire Louis, és Benjamin is úgy el vörösödtek mintha háromszor egymás után égtek volna le a napon.

# Dorján szemszöge #

-Ahj anyu siesünk már! ~ mondtam anyukámnak.

-Figyelj fiam! Ha majd neked is ekkora hasad lesz. És lesz egy fiad akit neked kell majd cipelni, akkor magyaráz hogy siesek! ~ mondta morcosan anya.

-Bocsánat anya! Csak már annyira izgatott vagyok, hogy végre újra láthatom Juliánt! ~ mondtam mosolyogva.

-Tudom fiam! Csak kicsit sem kellemes így mászkálni, de már ott is van a kastély. ~ mutatót anyukám a nagy épület irányába.

∆ Márk szemszöge ∆

Mióta el indultunk azóta Kristóf hozzám sem szól. Lehet túl durván fogalmaztam?

Hiszen egy kapcsolatban, igen is fontos az együttlét. És én erre nem is gondoltam.

De mikor Kristóf mondta hogy szeretne egy kicsi babát nagyon meg ijedtem. Így olyanokat mondtam amiket nem gondoltam át.

Mire észbe kaptam már a kastély ajtaja előtt álltunk mindannyian. Majd Dorján már csöngetet is.

Vártunk pár percet majd egy nagy csatanás után kiabálást halotunk bentről.

°^° °^° °^°

Sziasztok Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Remélem ez a rész is tetszik majd nektek!
Bocsánat a késésért! ><

By. Dorcsíí~