✓ Kristóf szemszöge ✓

Miután Márk be ment segíteni Benjamin bácsinak. Azóta vagy egy óra is eltelt. Dorján, és Felix bácsi síri csöndben ültek egymást nézve.

-Dorján... Ugye tudod hogy undorító dolog volt amit tettél? ~ kérdeztem egyenesen barátom szemébe nézve.

-Tudom! De már nem tudom vissza csinálni! ~ felelte flegmán, Dorján.

-Hogy..~ folytattam volna, de az ajtó hirtelen ki nyílt, és csukodott is.

∆ Márk szemszöge ∆

-Oh, Márk! N-Nem tudom meg szülni! ~ mondta Benjamin égre jobban sírva.

-Ez nem igaz! Most szépen meg szűlöd a fiad és föl neveled! ~ mondtam haragosan.

Majd eszembe jutott valami.

-Mindjárt vissza jövök! ~ jelentettem ki gyorsan.

Majd szegény Benjamint ott hagyva mentem ki.

-Kristóf hozz még egy kis vizet! És szurkolj hogy sikerüljön szívem! ~ jelentettem ki határozottan.

-Minek szurkoljunk? ~ kérdezték egyszerre.

-Benjamin gyenge! Úgy érzi nem képes meg szülni a picit! De nem szabad föl adnunk szóval ha nagyon reménytelen lesz a helyzet akkor, de csak akkor jöhetek be Dorján. ~ jelentettem ki.

Mire Dorján, és apukája csak szomorúan bólintott. Majd mentek is a dolgukra.

§ Julián szemszöge §

-Mikor mehetek már haza? ~ kérdeztem unottan.

-Még egy darabig itt maradsz! ~ válaszolt ugyan olyan unottan William.

-Akkor legalább mesélj hogy mi volt az a jelenet. Anyukádal amikor meg érkeztem? ~ kérdeztem kíváncsian.

-Miért akarod tudni?

-Miért nem akartok haza engedni? ~ kérdeztem vissza.

-Sunyi vagy! De el mondom ha már ennyire szeretnéd hallani! ~ mondta nevetve William.

-Mielőtt még apánk, meg ismerte volna anyánkat. Anyánk férjnél volt. Egy kegyetlen, és kapzsi ember volt a férje.

De ő nem bánt vele jól. Amikor csak tudta bántotta, lelkileg, és testileg is egy aránt.

Majd az idő múlásával olyanokat kezdett róla terjeszteni hogy szajha. Minden nap más, más férfi van ágyába.

A faluba ahol élt bántották, szinte minden nap. De elvileg anyának volt, van egy öccse.

Aztán kis idő múlva találkoztak apával, már ott lehetett tudni hogy van, vagy lesz köztük valami.

Majd apa meg kérte anya kezét. Ám ezt az, undorító féreg nem hagyta, hogy boldogak legyenek együtt.

Így el rabolta anyát egy hétre és többször meg is erőszakolta. Majd ki dobta az erdőbe egyes egyedül szenvedni.

Az erdőbe talált rá apa össze verve, és tetőtől talpig véresen. Azóta pár óránál többre nem is hadja magára anyát.

Azután anya meg szült minket. De apa öccse ki a te szíved választottjának apja, nem fogadta el anyát.

Ő is úgy tekint, tekintett rá mint szajhára. Ez apának nagyon is szemet szúrt. Így nagyon nagy veszekedés lett belőle.

És anya még a mai napig is magát okolja a veszekedés miatt! ~ mondta William szomorúan.

Ez szörnyű! Olyan sok rosszat meg éltek, már.... És még ezek után is tudnak mosolyogni!

-Ez embertelen! ~ jelentettem ki halkan.

-Tudom. ~ mondta William.

# Dorján szemszöge #

Márk már egy ideje vissza ment anyához. Mi meg csak csöndbe figyeltük egy mást. Senki meg se mert szólalni.

Majd megint el telt vagy három óra, de még mindig semmi. Már kezdek meg örűlni.

-Mondjátok már valamit! ~ rivalt ránk Kristóf.

-Na és mégis mit? ~ kérdeztem vissza idegesen.

-Oh, hogy! Julián sokkal jobban járt hogy el rabolták! ~ köpte nekem Kristóf.

Szerinte én akartam hogy, így legyen? Én szeretem Juliánt, ahogy anyámat is!

-Mit mondtál? Merd újra mondani! ~ üvöltötem Kristófra.

Majd már ugrottam is volna Kristófnak, de le fogott.

-Na mi lesz? Engem is meg ütsz mint az anyukádat? ~ kérdezte gúnyosan Kristóf.

-Miért nem hadjátok már abba? Ez most nem rólatok szól!~ orditotta el magát apám.

Mire mind a ketten, csak el engedtük egymást. Majd pár óra múlva Márk mosolyogva jött ki hozzánk.

∆ Márk szemszöge ∆

Mi történt? Anya hogy van? Mi van a picivel? Be lehet hozzájuk menni? Ilyen és ezekhez fogható kérdésekkel bombáztak.

-Hé, nyugi! Benjamin jól van! Nagyon ügyes volt,nagyon jól ki bírta a végéig! A pici is jól van! Épp alszanak! Szerintem majd később menjetek be hozzá. ~ mondtam mosolyogva.

°^° °^° °^°

Sziasztok. Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Remélem ez a rész is tetszik majd nektek!

By. Dorcsíí~