Mire Taehyung felkelt egy csomó üzenet fogadta, amit Yoongi írt neki az éjszaka folyamán.

Félálomba ült fel az ágy szélére és a temérdek üzenet közük elolvasott párat.

"Szia Tae, Yoongi vagyok, nem egy idegen."

"Valószínűleg már tudsz róla, hogy nincs is semmilyen iskolai feladat"

"Jimin biztos elmondta."

"Igazából, csak el szerettem volna kérni a számod és így könnyebb volt."

"Ne haragudj, hogy ilyen későn írok de így biztos nem fogsz rá egyből reagálni és megkérdezhetem"

"Jövőheten nincs kedved eljönni velem valahova?"

Ahogy ezt az utolsó üzenetet elolvasta az álmosság azonnal kiment a szeméből és olyan ébernek érezte magát, mint még soha.

Kapkodva készült el, hogy minél előbb Jiminhez érjen, mert úgy érezte, azonnal muszáj neki ezt elmesélni és segítenie kell neki válaszolni. Szeritne még a végén elrontaná az egészet.

Lihegve feküdt rá a csengőre Taehyung, amíg egy álmos Jimin nem nyitott neki ajtót. Az ezüst azonnal berántotta a házba és megmutatta neki az üzenetet, majd tanácstalanul nézett legjobb barátjára.

-Írd neki, hogy igen. - vonta fel a szemöldökét Jimin. Nem értette, hogy ezt miért ilyen nehéz neki megírni.

-De az elég, hogy igen? Ennyi?

Jimin sóhajtva kapta ki a kezéből a telefont és pötyögni kezdett valamit. Mire Taehyung felfogta mit is csinál a másik, az üzenet már rég el volt küldve Yoongi számára.

-Mit írtál?

"Szívesen elmegyek veled. Jól hangzik"

-Ne nézz így rám. Örülj, hogy nem azt írtam, hogy gyere fel egyből hozzám. - húzta Taehyung agyát korán reggel.

Taehyung vöröslő arccal ült le Jimin ágyára és várta a másikat, hogy elkészüljön.

Meglepődve vette észre, hogy a másik fiú nem jelent meg az iskolában. Hiába várta a nap nagyrészében, ő nem akart megjelenni.

-Nem tudod mi vam Yoongival? - lökte meg legjobb barátja oldalát az egyik unalmas tanórán.

-Egész héten nem fog jönni. - szólt vissza kicsit hangosabban, mire a tanár csöndre intette őket.

-Mi? - szaladt ki Taehyung száján, hangosabban a kelleténél.

-Elég legyen! Mind a ketten menjetek az igazgatóhoz. - küldte ki őket.

-Miért nem jön? - kérdezte már normál hangerőn Taehyung, miközben az igazgató szobája felé haladtak.

-Majd ő elmondja, ha akarja. - vont vállat Jimin.

Amikor beértek még várniuk kellett, mert valaki bent tevékenykedett valamit.

A nagy unalomba és várakozásban Taehyung szinte észre sem vette, hogy Yoongi jött onnan ki és egyenest előtte állt meg.

-Tae? Te mit csináltál, hogy ide kerültél? - ült osztálytársa mellé.

-Beszélgettem. - mondta egy halvány mosollyal az arcán. - És te mit csinálsz itt? - rázta a fejét Taehyung.

-Erre a hétre fel lettem függesztve. Most beszéltem meg az igazatóval mi legyen.

Az ezüst hajú értetlenül nézte a mellette ülő fiút. Nem fért a fejében, hogy mit csinálhatott, amiért felfüggesztették.

A következő pillanatban még Jungkook mosolygós feje jelent meg és Yoongi mellé sétált.

-Mehetünk? - kérdezte zsebre dugott kézzel. - Szia, Tae. - csapott a megszeppent fiú kezébe. - Szia, Jimin. - szélesítette ki mosolyát.

-Később még találkozunk srácok. - intett Yoongi és Jungkookkal az oldalán elhagyták a szobát.

Jimin és Taehyung is egyaránt kissé sokkolva néztek utánuk. Próbálták felfogni, hogy az elmúlt két percben mi történt itt.

Taehyung még az igazgató magyarázása közben is Yoongin gondolkodott és próbálta megfejteni, hogy mit tettek ők ketten, amiért még iskolába sem jöhetnek.