Taehyung reggel bizonytalanúl nézegette a tegnapi kikészített ruhát. Már nem is tartotta annyira jó ötletnek, hogy kiöltözzön.

Szerencséjére Jimin átment hozzá reggel, hogy megbizonyosodjon róla mit vesz fel.

-Annyira utállak! Tudsz róla? - próbálta takargatni magát Taehyung.

-Annyira szeretni fogsz. Tudsz róla? - mosolygott Jimin.

A tegnapi önbizalom azonnal szerte foszlott, mikor az iskolába lépett. Úgy érezte, mintha kivétel nélkül mindenki őt nézné.

Sóhajtva és vöröslő fejjel lépett be a terembe, ahol azonnal minden szempár rá szegeződött. Mindenkinek furcsa volt Taehyung ilyen ruhába látni és addig akartak nézni, ameddig örökké nem lesz az emlékezetükben ez a kép.

Addig Jimin figyelt minden reakciót, amíg Taehyung azzal volt elfoglalva, hogy minél jobban el tudja magát takarni.

-Most tessék engem szeretni. - suttogta. - Nézz előre, hogy ki figyel téged.

-Jimin, az összes ember, aki itt van engem néz. - takarta el az arcát.

-Igen, de ez az ember téged érdekel. - lökte vállon barátját Jimin.

Taehyung zavarban volt de felnézett és, ha lehet még vörösebb lett az arca. Egyenesen Yoongi szemeibe nézett, aki őt nézte.

Az ezüst mosolyogva hajtotta le a fejét és a füzetébe firkált, hogy terelje figyelmét.

-Ne pánikolj de ide fog jönni. - suttogta és állt volna fel, hogy magára hagyja őket de Taehyung az asztal alatt rácsapott Jimin combjára, hogy véletlenül se merje egyedül hagyni.

Idegesen rázva lábát várta azt a pár pillanatot, amíg Yoongi oda nem ér hozzájuk.

-Sziasztok. - köszönt mosolyogva.

-Szia, Yoongi. Leülsz? - próbálta maradásra bíztatni a másik fiút.

Taehyung idegesen rúgta meg az asztal alatt, jelezve, hogy inkább maradjon csöndbe.

-Tae.. - támasztotta meg az asztalt Yoongi.

-Igen? - kapta fel a fejét Taehyung.

Yoonginak kellett pár perc, amíg el tud szakadni Taehyung barna szemeitől de aztán folytatta.

-Szóval tényleg Tae vagy. Megijedtem, hogy kicseréltek téged. Szokatlan ilyen ruhába látni téged. - fordította magához az egyik székét és Taehyunggal szembe ült.

A másik a kijelentésre automatikusan húzta össze magát, hogy még ennél is észrevehetetlenebb legyen. Yoongi összehúzott szemöldökkel nézte a feszengőn társát. Levette a pulcsiját és Taehyung felé nyújtotta.

-Tessék.

Értetlenül nézett fel Yoongira, nem tudta miért akarna egy pulóvert adni neki.

A menta hajú sóhajtva kelt fel és terítette Taehyung vállára.

-Tessék, így nem kell takargatni magad. - szorította meg lazán a vállát. - Pedig jól nézel ki. - suttogta és vissza is ment a helyére.

-Most szeretsz? - kérdezte Jimin a lefagyott barátjától. - Tae.. Taehyung.. Elvesztettelek? - legyezgetett a szeme előtt Jimin.

Taehyung hirtelen fogta meg a kezét és szinte sokkolva fordult legjobb barátja irányába.

-A pulcsija van rajtam. - suttogta. - Érzem az illatát. - nevetett fel és mélyet szippantott az illatfelhőből.

-Igen. És azt mondta, hogy jól nézel ki. - bólogatott Jimin. - Jó munkát végeztem. - csapott Taehyung tenyerébe mosolyogva.

Mintha csak elfelejtett volna valamit, Yoongi a helyéről visszafordult Taehyungék irányába.

-Tae, délután elmegyek hozzátok a pulcsimért.

Taehyung félénken bólogatott, miközben Jimin fülig erő mosollyal hallgatta őket. Az osztályban is újra mindenki őket nézte, amit Taehyung nem díjazott. Meg is jegyezte magába, hogy inkább láthatatlan akar lenni.

-Estig le sem veheted magadról ezt a ruhát. Maximum Yoongi. - suttogta minek halkabban Jimin.

-Hülye! Az lesz az első, hogy ezt leveszem, ahogy haza érek.

A nap felénél tudatosult benne, hogy délután át fog menni hozzá Yoongi, így a nap felét idegeskedéssel töltötte. Rá is vette Jimint, hogy legyen legalább addig ott, amíg Yoongi meg nem érkezik, mert, ha egyedül lesz elszökik otthonról.

Egyszerre várta a nap véget és félt is tőle. Nem tudta mire számítson.