Csalódás. Szomorúság. Öröm. Ez a három érzés váltotta egymást Taehyungban. Csalódott, mert azt hitte Yoongi egyedül jön. Szomorú, mert újra rá kellett jönnie az igazságra, Yoongi valaki másé. Öröm, mert így is vele lehet.

-Sziasztok. - köszönt mosolyogva Taehyung. Bármit is érzett, csak a vidámságot akarta kimutatni.

Ez nem lesz neki nehéz, a suliban egy csomószor el kellett ezt játszania már.

Yoongi is és Jungkook is meglepődve mérték végig Taehyungot. Sose látták ilyen ruhában. Mindig farmerben és egy pulcsiban flangált. Ez az öltözék rendkívül illett hozzá és nagyon jól nézett ki benne. Eltelt néhány másodperc mire le tudták venni róla a szemüket.

-Szia. - mérte újra végig Yoongi, ami miatt Taehyung arcszíne kezdett az ingéhez hasonlítani.

-Tae, nem me... - nyitotta ki az ajtót Jimin.

Taehyung tudta, hogy az ablakból kifelé nézve várta, hogy elmenjenek, amikor ez nem következett be, jött és megnézte őket.

Jimin is ugyanolyan értetlen fejet vágott mint Yoongi és Jungkook.

-Sziasztok. - lépett ki jobban az ajtón, mikor észre vette Jungkookot.

Ő sose titkolta, hogy nem közömbös számára a fiú. De legnagyobb sajnálatára csak a menta hajút látta folyton maga előtt, így esélye sem volt megszerezni.  Hirtelen kapta fel a kabátját, Taehyungba karolt és így szólt:

-Bocsi, hogy várni kellett rám.

Taehyungból egy megkönnyebbült sóhaj szabadult fel. Semmi kedve nem volt egyedül maradni a szerelmesekkel és azt bámulni, hogy ők mennyire szeretik egymást, mikor majd' meghal, hogy Yoongival lehessen.

-Nem akarok bunkó lenni de az leszek. Én csak Taehyunggal szerettem volna beszélni. - fordult Jimin felé.

-Nem is tudtam, hogy össze vagy ragasztva Jungkookkal. Bizonyára azért van itt veled. - forgatta a szemeit Jimin.

-Ő csak félig jön velünk. Máshol van dolga. - lépett egyet előre Yoongi.

Rosszul tűrte, ha valaki visszaszól neki.

-Nagyszerű. Én is pontosan arra megyek! - csapott tenyerébe, majd elindul előre.

-Azt sem tudod merre megyek. - sietett utána Jungkook.

Jiminben a szó úgy fagyott meg, ahogy Jungkook az útját állta. Nem hitte volna, hogy valaha is hozzá fog szólni. Eddig nem tette meg ezt. Ahova nézett úgyis csak Yoongit látta.

-Én haza megyek. - vonta meg a vállát Jimin.

-Nem is arra laksz, amerre mi megyünk. - nevetett fel Jungkook.

Két perc alatt akár három szívrohamot is kaphatott volna Jimin. Először hozzá szól Jungkook, beszél vele és nem csak a barátjáról áradozik, majd kiderül, hogy azt is tudja merre lakik.

Nagyokat nyelve bólogatott és követte a többieket. Nem érdekelte, hogy mennyit kellett vissza sétálni, nem hagyja itt Taehyungot. És Jungkookot sem, aki legalább két szónál már többet beszélt hozzá.

Majdnem térdre borult, hálát adva az égnek, mikor Jungkook elköszönt tőlük. Ez azt jelentette Jimin számára, hogy végre haza is mehet. Nem kell ő már ide. Boldogan köszönt el a többiektől és magára hagyta Taehyungot és Yoongit.

Taehyung itt lett igazán boldog. Végre kettesben lehet Yoongival, még akkor is, ha nem olyan szándékai vannak a fiúnak. Kíváncsi volt, hogy este, egy parkban mit akarhat vele beszélni.