Taehyung valóban nem adott azonnal szabad utat Yoonginak de titkon élvezte a másik fiú folytonos próbálkozását. Már a sokadik kört megtették a parkban, ami Yoongi figyelmét el is kerülte, annyira belemerült, hogy miképp tudná helyre hozni a dolgot kettejük közt.

-Kérdezhetek valamit? - szólalt meg halkan Taehyung.

-Persze. - vágta rá gondolkodás nélkül.

-Haza is kísérsz vagy egész nap a parkban fogunk sétálni? Nem azért kérdezem, mert zavarna. Jól szórakozok rajtad de lassan már sötét lesz.

-Elkísérlek, igen.

Taehyung sóhajtva kapta el Yoongi karját, amikor az egy teljesen másik irányba kezdett el sétálni.

-Figyelj. - kezdte Taehyung mosolyogva. - Felejtsünk el mindent, kezdjük tiszta lappal.

-Mindent? - suttogta maga elé Yoongi.

-A rossz dolgokat. - javította ki magát. - Folytassuk, ahol befejeztük. Na, azért ne ott, hogy egy mosdóban veszekszek veled. - tette gyorsan hozzá, mielőtt még Yoongit teljesen összezavarja ezzel. - Nekem biztos, hogy több idő lesz, mire teljesen el tudom ezt felejteni, mert akkor nagyon megbántottál...de nem lehetetlen. Először is el tudtad érni, hogy bízzak benned, másodszor is sikerülni fog. Kicsit nehezebben de menni fog.

-Köszönöm.

-Ne köszönd. Lehet jobban elbaszod és soha többé nem akarlak látni. Én csak egy lehetőséget adtam, te döntöd el mit kezdesz vele. - vont vállat. - Nyugi, csak húzom az agyad. - lökte oldalba. 

Taehyung furcsállva nézett végig a mellette lépdkedőn. Yoongi arcán még egy kis pírt is vélt felfedezni.

-Yoongi, mikor cseréltünk mi szerepet? Most komolyan elpirulni mikor láttalak én téged?

-Ez nem vicces. Nehezen beszélek az érzéseimről, oké? Tudod te mennyire nehéz ez, főleg úgy, hogy most először mondtam ki ennyire nyíltan a valakinek, hogy kedvelem. - hajotta le a fejét.

-Szokj hozzá. - mondta egyszerűen Taehyung és megragadta Yoongi kezét.

Yoongi az úton leginkább azon agyalt, hogy mi ütött belé. Hova tűnt a határozottabb felé? Az nem létezik, hogy félúton elhagyta valahol. Mégis örült annak, hogy így alakult. Ahogy a kezükre nézett, tudta, hogy jó úton halad.

-Akkor, holnap.. - nézegette cipője orrát Yoongi.

-Találkozunk a suliban. - biccentett Taehyung, ezzel együtt lemondva az iskola előtti találkozást.

Még mielőtt Yoongi távozott volna a házuk előtt olyan gyorsan, amennyire csak tud, Taehyung magához húzva ölelte meg és adott egy gyors puszit arcára, majd gyorsan eltűnt az ajtó mögött, hogy a menta hajú még véletlenül se tudjon mit mondani. Taehyung mosolyogva csukta be az ajtót maga mögött és gyorsan felsietett a szobájába.

-Végre, hogy itt vagy. - terült el az ágyon Jimin.

-Te miért vagy itt, amikor én nem is voltam itthon?

-Azt hittem már rég itthon vagy. De te randizgattál. - mosolygott.

-Jimim, nem randizgattam. - forgatta a szemét Taehyung. - Meghallgattam, beszéltem vele és ennyi.

-És kapott egy újabb esélyt. - tetre hozzá Jimin.

-Igen, valami olyasmi. Jungkook?

-Ő is. - sóhajtotta Jimin. - Talán, ha előbb hallgatom meg, nem kapott volna... Így jobb volt bele beszéoni, hogy már nagyon nem érdekelt mi lesz.

-Igen, szerintem is. Őszintén, nekem hiányzott Yoongi. Bár ma fura volt, olyan.. Mint én. - nevetett fel. - De élveztem, hogy folyton zavarban volt.

-Gonosz vagy.

-Mondtam, hogy nem fogom megkönnyíteni neki. - vonta meg vállát. - Ehhez még mindig tartom magam. Tudom, hogy úgy is az lesz a vége, hogy megbocsájtok neki. Legalább előtte ki kell szórakoznom magam rajta. - feküdt Taehyung Jimin mellé. - Szerinted most nem fogják elrontani?

-Ajánlom nekik. - vágta rá Jimin. - Nem azért kezdtem Jungkookkal újra, hogy elcsessze.

-Valld be, hogy hiányzott.

-Hiányzott, igen. De ez nem azt jelenti, hogy könnyű dolga lesz.

-Most ki a gonosz? - fordult Jimin felé.

-Nem fontos. - legyintett Jimin. - A lényeg, hogy ne legyenek bénák és hozzák helyre.

-Sikerülni fog nekik. - jelentette ki egyszerűen.

Taehyung pontosan tudta, hogy kis idő kell és tényleg ott fogják folytatni, ahol nem rég befejezték. És már várta ezt a pillanatot.