-Én megverem. - dünnyögte halkan Jimin, miközben a pár sorral előtte ülőt figyelte.

-Nyugodj meg. - nevetett Taehyung.

-Verekedni fogok. - rázta a lábát.

-Mondom, hogy nyugi. - fogta meg a csuklóját.

-Itt bajok lesznek. - pattant fel a helyéről és erőszakosan kidobta a szemetet.

-Még te nyugtattál engem a suli előtt. - nézett rá meglepődve.

-Igen, de abba nem gondoltam bele, hogy az ő hátát kell nézzem minden nap. Jungkookot simán elkerülöm.

Yoongi megunva azt, hogy nagyjából hallja a beszélgetés tárgyát felkelt a helyéről és Taehyungék felé kezdett el sétálni. Kifordított egy széket a padból, majd ráült és csöndben kezdte el figyelni őket.

-Amúgy délután el tudunk menni valahova. - folytatta Jimin,mintha ott sem lenne a menta hajú.

-Én benne vagyok. - egyezett bele Taehyung.

-Talán fogadhatunk, hogy ki hülyít be előbb kit.

Yoongi azt hitte, hogy legalább akkor nem ők lesznek a téma, ha ide jön. Nagyot tévedett, Jimin túlságosan elemében volt ma reggel.

-Az olyan unalmas. Fogadjunk abban, hogy kit küldünk jobban a padlóra, amiért csak elhitettük velük, hogy valamit érnek is. De előtte azért fektessük már meg őket, úgy az igazi, ha tényleg egy féreg módjára viselkedünk. És ezt két hónapig el ne mondjuk nekik, hanem majd egy mosdóba beszéljük meg, hogy milyen hülyék, hogy képesek szeretni minekt. Ezt persze jó hangosan, hogy ők is hallják.

-Úgy érzem, hogy még mindig nem akarsz velem beszélni. - dőlt előre Yoongi.

-Beszéljünk. - fordult felé Taehyung, amire Yoongi meglepődve nézett rá. - Vissza mennél a helyedre, mert mások várják, hogy le tudjanak ülni?- mutatott a mögötte álló fiúra, aki csöndben várakozott.

-Talál másik helyet magának. Én addig nem mozdulok, amíg nem beszéltük meg. Végig sem hallgattál. - tette karba a kezét Yoongi.

Taehyung és Jimin egyszerre keltek fel a helyükről és egyel hátrébb ültek, ezzel helyet adva a várakozó osztálytársukra. Yoongi sóhajtva ült be mellé, tényleg nem adta fel annak próbálkozását, hogy ezt megbeszéljék. Osztálytársuk csak furcsán méregette a morcos fiút.

-Tae. - fordult hátra az óra közepén Yoongi.

-Ötvenedik odlal. - suttogta.

-Mi van? - ráncolta a homlokát.

-Ha nem ezt akartad, akkor nem érdekel. - mosolygott és a könyvet kezdte el bújni.

Yoongi szemforgatva írt egy üzenete Taehyungnak, aki csak kikapcsolta a teledonját és szúrós szemekkel nézett osztálytársára.

-Ki írt? - kérdezte kíváncsian Jimin.

-Nem lényeges. - pillantott Yoongira, jelezve Jiminnek, hogy ki írt neki.

A nap mindne szünetében Yoongi megrpóbált velük beszélni, mindezt hiába, sokszor már a teremből is kimentek, hogy ne is kelljen látniuk őt. Az udvaron Jungkook üldözte őket azzal, hogy beszéljék meg, ami már mind a kettejüket kezdte idegesíteni.

-Úgy érzem, hogy sose hagynak már békén mindket. - sóhajtotta Jimin.

-Szerintem sem. - értett egyet Taehyung. - Állj félre, kérlek. Be akarunk menni.

-Ha beszélünk. - mondta Jungkook.

-Az előbb beszéltünk. Na, szia. - lökte félre Jimin és betrappoltak.

Az utolsó óra után mind a ketten fénysebességgel akarták elhagyni az épületet.

-Engedj ki. - nézett Jungkookra szúrós szemekkel Jimin. - Süket vagy? Komolyan én felpofozlak, ha nem engedsz ki.

Mielőtt Jimin betartotta volna az ígéretét Jungkook elkapta a csuklóját, hogy még véletlenül se tudja megütni.

-Engedjetek már el minket. - méltatlankodott Taehyung, miközben Yoongira nézett. - Nem vagyunk kíváncsiak rátok.

-Nem. Előbb beszéljünk már. - lépett közelebb hozza Yoongi.

-Elég egyértelműen megmondták, hogy hagyjátok őket békén. - jött egy hang a hátuk mögül.

-Te mégis ki vagy? - nézett rá Yoongi unottan.

-Az, aki most elviszi őket.

Az ismeretlen fiú belépett a terembe és kézen fogta Jimint meg Taehyungot, majd kivezette őket az iskolából.

-Amúgy engem is érdekelne, hogy ki vagy. - nézett fel rá Jimin.

-Jin vagyok. - mosolygott kedvesen. - Nem akartalak így húzni titeket, ne haragudjatok. - engedte el őket.

-Semmi baj. - mondta kissé szomorúan Taehyung.

-Mi a baj? - fordultak felé.

Taehyung a tekintetét az iskolára vezette, majd kicsit elgondolkodott.

-Nem! Tae, komolyan meg akarod őket hallgatni?

-Biztos, hogy nem. - rázta a fejét. - Csak kicsit sajnálom őket. Haragszom rájuk de sajnálom őket.

-Túl érzelmes vagy. - rázta a fejét a Jimin. - Kösz, hogy segítettél de most lépünk, mielőtt ő visszafut vagy ki nem jönnek. - intett Jimin és haza vette az irányt.

Mind a ketten sajnálták volt párjukat de azért voltak annyira makacsok, hogy meneküljenek a magyarázat elől.

Végre visszakaptam a könyvet, szóval ide is érkeznek majd teszek hamarosan. ❤️