Taehyung reggel apró puszikra kelt fel. Nyöszörögve emelte fel álmosan a fejét, majd ejtette vissza és próbált nem vissza aludni.

-Nem akarok felkelni. - sóhajtotta. - Megmozdulni sem akarok. Fáj deréktól lefelé mindenem.

-Bocsánat. - nevetett Yoongi. - De attól még fel kell kelni. - próbált egy puszit nyomni Taehyung arcára de ő a párnába nyomta.

Yoongi mosolyra húzva ajkait haladj lejjebb Taehyung hátán a puszikkal. Az ezüst fürtös szempillantás alatt fordult hátára.

-Yoongi, te mit csinálsz? - kérdezte Taehyung, kissé zavarban.

-Feltalálom magam. - nyomott még egy csókot Taehyung bőrére.

-Befejeznéd a hasammal való szemezést és visszajönnél?

-Miből gondolod, hogy a hasad nézem? - pillantott lejjebb, mire Taehyung lángba borul arcal szenvedte ki magát az ágyból. - Most akkor gyere vissza. - húzta vissza Yoongi. - Eddig nem akartál kiszállni most meg olyan sürgős?

-Igen, az. - dünnyögte és hagyta, hogy Yoongi maga mellé húzza.

-Pedig én élvezem, hogy ruha nélkül vagy mellettem. - simogatta Taehyung hátát.

-Yoongi! - ütötte meg a vállát és elfordult.

-Most haragszol? - kérdezte mosolyogva, mire Taehyung hümmögött egy kicsit, majd vissza fordult barátjához. - Ilyen az, ha haragszol?

-Igen, ilyen, mert csak így tudok haragudni rád. - adott egy csókot Yoongi nyakára.

-Most te mit csinálsz? - kérdezte Taehyungtól, amikor a csípőjére ült.

-Feltalálom magam? - mosolygott, majd újra nyakához hajolt.

-Azt hittem fáj mindened.

-Annyira talán mégsem. - tolta hátrébb magát.

Yoongi óvatosan fordította maga alá Taehyungot és ajkaira tapadt.

----

Másnap reggel már Jimin feküdt Taehyung ágyán és várta, hogy elkészüljön. Felkönyökölve az ágyon nézett végig rajta, majd elmosolyodott.

-Ti lefeküdtetek. - vigyorgott.

-Honnan veszed? - kapta rá a tekintetét.

-A válladon és a combodon folt van. - vonta fel a szemöldökét. - Tuti fáj a hátsód.

-Lehetséges. - vont vállát. - Jó, fáj hát. - mondta, mikor Jimin nem hagyta békén.

-Végre. - sóhajtotta. - Nem kell Yoongi szenvedős arcát nézni és a te nyihogásod hallani. Mesélj. - ült fel izgatottan.

Taehyungnak esze ágában sem volt erről beszélni de legjobb barátja nem hagyta ennyiben. Az iskolába vezető úton és még az órákon is ezzel nyaggatta. Taehyung már majdnem a falra mászott Jimin és a könyörgése miatt, ezért az egyik óra keretében elbeszélgettek, Jimin legnagyobb örömére.

-Gyere el velem a mosdóba. Kösz. - húzta magával az órák után.

-Minek kellett jönnöm nekem is? Egyedül nem megy a célzás?

-Nem, képzeld, neked is fognod kell. - forgatta a szemét. - Csak mert miért ne.

A fülkéből Jimin szenvedő hangja hallatszott ki és a halk szitkozódása.

-Most mi a bajod? - kopogott be Taehyung.

-Nem tudom kikötni a nadrágomat. Csomó lett rajta. - nyitotta ki az ajtót. - Segíts már.

-Gyere ki akkor. - nevetett legjobb barátja hülyeségen.

-Nem megyek, mert nem akarom, hogy akkor essen le a gatyám, ha más is itt van. - húzta be Taehyungot, aki sóhajtva segített Jiminen. - próbáld meg a fogaddal. - mosolygott.

-Érthető okokból nem fogok lehajolni oda. - nézett le az alacsonyabbra.

Amíg Taehyung szenvedett a madzaggal ajtó nyitódás hangját hallották. Jimin azonnal becsukta az ajtót.

-Mit csinálsz? - tátogta Taehyung.

-Ne értsék félre. - suttogta vissza.

-Tudod milyen nehéz volt visszafogni magam? Nem szoktam vigyázni senkire. - hallották meg Yoongi hangját.

Taehyung azonnal leállt a bénázással és összenézett Jiminnel.

-De sikerült, nem? - jött Jungkook hangja. Mostmár Jimin is kihegyezte a fülét.

-Persze. Nem vagyok állat, nem akarom, hogy fájjon neki.

A fülkében Jimin próbálta nem elnevetni magát Taehyung zavarán.

-De ezt úgy mondod, mintha te nem vigyáznál Jiminre. - nevetett fel Yoongi.

-Még szép, hogy vigyázok rá. A barátom.

Most Jiminen volt a sor, hogy fülig vörösödjön. A következő téma miatt elég rendesen az ajtóhoz szegezték a fülüket.

-Úgy gondolod, hogy szerelmes lettél? - kérdezte Jungkook.

-Haver, meghúztam egy szűzet. Szerinted? - sóhajtotta. - Ami nehéz volt, nem csak a lelki békéjére de mindenére vigyázni kellett és arra is egy hónapot várni. Sose voltam ennyire türelmes.

-Ezért nem kezdek szüzekkel.

Odabent Jimin már ment volna ki, hogy mind a kettőnek hatalmas pofont keverjen le de Taehyung megállította. Szemeibe elég gyorsan beleköltözött a szomorúság.

-Mindegy. De te már nagy szerelmekben vagy?

-Passzolom a kérdést. Amúgy is.. A fogadás az arról szólt, hogy nekik kell belénk szeretniük, nem fordítva.

Erre már mind a ketten felkapták a fejüket. Fogadás? Ekkor esett le nekik, hogy miért közeledtek hozzájuk olyan hirtelen és gyorsan.

-Erről a fogadásról már beszélni akartam veled.

-Igen, én is veled. Szerintem ez egy...

A mondatot nem tudta befejezni, mert Jimin rontott ki a fülkéből és apró kezeivel pofon vágta Jungkook.

-Hogy mi a fasz? - kérdezte.

Jungkook és Yoongi is meglepődve néztek rájuk és próbálták megmagyarázni a helyzetet.

-Fejezd be! Nem akarom hallani, hogy még miben fogadtatok. - húzta ki csuklóját Jungkook szorításából. - Esetleg azon nem versenyeztek, hogy kit fektettek meg előbb? Mert olyan kurva jó mások érzéseivel játszani.

Taehyung meglepődve nézett rá, legjobb barátja sokszor akad ki dolgokon de ennyire még sose látta idegesnek.

-Játsz ezzel. - mutatott be neki és kisietett a mosóból. - És ez egy szakítás, köcsög.

Yoongi még megpróbált valamit mondnai Taehyungnak de ő messze ellépett mellőle.

-Tae, meghallgatnál?

-Mit akarsz még mondnai? Hogy mennyire szar volt velem lefeküdni? Vagy tényleg azért voltál türelmetlen, mert arra is fogadtatok? - nevetett fel hitetlenkedve. - Úgy érzem, hogy mégis tudok rád haragudni. Most fogadjatok, hogy melyikőtöket utálják jobban. Tuti döntetlen lesz.

-Tae, légyszíves..

-Nem. - vágott a szavába. - Hagyj békén. Ne is szólj hozzám. Kezdj ki olyanokkal, akik nem szüzek.

Taehyung is magukra hagyta őket és Jiminnel együtt hozzájuk viharzottak. Az utuk csendben telt, mind a ketten magukba emésztgette az előbb történteket és próbálták addig kibírni könnyek nélkül, amíg utcán vannak.