Taehyung enyhén elpirulva húzódott el Yoongitól. Száját beharapva próbálta visszatartani mosolyát de szája sarkában ott bujkált egy halvány görbület. Yoongi vigyorogva vakarta tarkóját, majd Taehyung combjára rakta kezét.

-Így sokkal jobb, ha nem menekülsz el. - vezette a tekintetét Taehyungra.

-É-én nem.. Nem akartam menekülni. Csak... - rágta a száját, miközben gondolkodott, hogy mit mondjon Yoonginak.

-Nem gond. - vont vállat. - De ne rágd a szád. - bökte vállon.

Taehyung értetlenül nézett Yoongira, nem is értette, hogy miért zavarja ez ennyire a másikat.

-Nem is rágtam. - dünnyögte maga elé.

-De igen, láttam. Ha mégeszer rágod én is megharapom. - fordította magával szembe osztálytársát. Yoongi elnevette magát Taehyung döbbent arcát látva.

-Most.. Viccelsz? - kérdezte Taehyung, nem tudta eldönteni Yoongi arckifejezéséből.

-Sose lehet tudni. - kacsintott.

Yoongi még ezután körbevezette Taehyungot a parkon, ami szinte ugyanolyan volt, mint, ahogy álmodta. Az ezüst hajú élvezte Yoongi társaságát, összekulcsolt ujjaikat, legszívesebben haza sem ment volna de mivel már kezdett elég sötét és hűvös lenni, muszáj volt elindulni haza.

-Várj, a pulcsidat visszaadom. - vette le volna Taehyung a ruhadarabot de megállította Yoongi.

-Nem kell visszaadnod.

-De már ígyis van nálam egy pulcsid.

-És? Jó helyen vannak. - mosolyodott el Yoongi, majd Taehyung derekára vezette kezét és magához húzta. - Majd, ha itt alszok, vissza veszem őket. - hajolt Taehyung ajkaira.

Yoongi egy vadabb csókra váltott és az ajtónak döntötte Taehyungot. Az ezüst kicsit meglepődött de nem ellenkezett túlságosan. Vadul dobogó szívvel hagyta, hogy a másik felsője alá nyúlva írjon le apró köröket derekán. Az ajtó hirtelen nyílt ki és, ha Yoongi nem kapja el Taehyungot, akkor biztos, hogy bezuhant volna rajta.

-Hát itt vagytok? - kérdezte Jimin mosolyogva.

-Te itt laksz, hogy mindig itt vagy? - lepődött meg Yoongi.

-Mondhatni. - rántott meg vállát Jimin. - Egy legjobb barát dolga, hogy zavarja a másikat. - húzta féloldalas mosolyra a száját.

-Ezt tökéletesen csinálod. - forgatta a szemét Taehyung. - Megbocsátanál? - kérdezte Taehyung, jelezve, hogy eléggé zavaró jelenleg.

-Hát persze, de lehetőleg addig rendezzétek le, amíg nincs itthon valaki rajtam kívül. - csukta be maga után az ajtót Jimin.

Yoongi mosolyogva nyomott egy gyors puszit Taehyung szájára, majd elindult haza. Miután Taehyung belépett az ajtón egy mosolygós Jimin fogadta.

-Látom már nem menekülsz el a csók elől... Sőt. - nevetett Jimin. -El kell mindent mesélned. - követte Taehyungot. - És tudod, hogy nincs olyan választás,hogy nem mesélsz.

Taehyung egyre jobban sietett fel a szobájába, tudta, hogy mindenképp beszélnie kell erről legjobb barátjával de azért megpróbálta elkerülni, az elkerülhetetlent. Sose beszélt ilyenekről, még Jiminnek sem. Ő ezt nem tartotta sose fontosnak, pechére Jimin annál inkább és egyre több kerdéssel kezdte el bombázni őt, amire alig tudott válaszolni.

-Jimin, már mindent tudsz. Nem hiszem el, hogy még mindig van kérdésed.

-Attól még, hogy te nem szoktál sokat kérdezni az ilyen dolgaimról én megtehetem. Kihasználom, hogy végre elmentél randizni. Főleg Yoongival. Még te is tudod, hogy nem sűrűn szokott olyat csinálni. - tette karba a kezét sértődötten.

Taehyung nevetve rázta meg a fejét és megbökte Jimin vállát.

-Azért nem kérdezek ilyeneket, mert te mindent elmondasz. Még azt is, amit nagyon nem kéne. De megszoktam.

-Az utolsó kérdés a legjobb kérdés. - vonta fel szemöldökét Jimin. - Milyen volt a csók?

-Jó. - mosolygott zavartan. - Nagyon jó.

Jimin végre elégedetten feküdt el Taehyung mellett, hogy végre aludhasson. Taehyung sóhajtva vette tudomásul, hogy ma sem lesz sok helye az alváshoz de nem volt szíve lelökni Jimint.

-Utálom, hogy ezt csinálod. - suttogta Taehyung a már sötét szobában.

-Tudom. - nevetett Jimin.