Taehyung vadul dobogó szívvel, összehúzott szemöldökkel nézte az egyre közeledő Yoongit.

-Nyugi, csak viccelek. - pillantott még utoljára Taehyung ajkaira.

Az ezüst kissé csalódottan fújta ki levegőjét, bár még maga sem értette, hogy mit várt a másiktól.

-Tessék, félig fanta, félig kóla. - nyújtotta oda az üdítőt Jimin, mikor visszaért.

-Ilyen létezik? - nevetett Yoongi, mikor meghallotta mit iszik Taehyung.

A fiú csak mosolyogva nyújtotta Yoongi felé a poharat, miközben elindultak a terem felé. Miközben haladtak, hogy megnézzék a filmet Yoongi Taehyung derekára simítva adta vissza az innivalót.

-Jó ízlésed van. - suttogta. - Remélem a filmek terén is. Szeretek csak úgy filmet nézni a... Leendő barátommal.

Taehyung ideje sem volt felfogni, hogy Yoongi mire is céloz, rájuk kapcsolták a villanyt.

-Mit nézünk? - fordult Yoongi felé, mikor gyanússá vált neki a film eleje.

-Nem tudom. Kook választotta. Biztos valami horror. - legyintett Yoongi.

Az ezüst hajú kicsit elfehéredve nézett vissza a filmre és imádkozott, hogy nem az év legijesztőbb horrorára ült be. Sose szerette a ijesztő filmeket, mindig is félősnek gondolta magát.

Már az első hangosabb hangnál egy kicsit ugrott székében.

-Jól vagy? - nézett rá Yoongi.

-Persze. - válaszolta, miközben a kukoricaszemeket szedegette öléből.

-Tae egy kicsit.. Jó, nagyon ijedős. - suttogta Jimin.

Yoongi mosolyogva tette kezét Taehyung combjaira és simogatni kezdte nyugtatás céljából. A másik fiút már nem is a film érdekelte, jobban lekötötte osztálytársa keze, ami mindig egy kicsivel feljebb került.

A legjobban Taehyung örült, amikor végre kimehetett a termemből. Egyrészt a film miatt, másrészt meg Yoongi miatt. A szíve egész idő alatt majdnem kiugrott a helyéről, száját is már majdnem sebesre rágta.

-Jobban vagy? - ült Yoongi Taehyung mellé.

-Fogjuk rá.

-Mi a helyzet? - kérdezte Jungkook.

-Hát, majd a barátommal horrort nem tudok nézni. De ezen kívül minden fasza. - húzta vigyorra ajkait Yoongi.

Taehyung értetlenül nézett Yoongira. Jimin sóhajtva kapta el barátja csuklóját és a mosdóig cipelte.

-Most mi a baj? - kérdezte Taehyung.

-Nem érted, hogy mire célozgat Yoongi? - tette karba a kezét Jimin.

-Mire? - döntötte oldalra a fejét.

-Néha azt érzem, hogy reménytelen vagy.

-Te aztán jó barát vagy. - rázta a fejét Taehyung nevetve.

-Ha le akar kapni, hagyd neki. - nyitotta ki a mosdó ajtaját Jimin.

-Miért akarna?

-Csak hagyd neki. - sóhajtott és vissza is sietett a többiekhez.

Miután Taehyung is visszatért közéjük elindultak haza. Yoongi szinte egész úton le sem vette a kezét az ezüst derekáról.

-Máskor. - kezdte Yoongi, mikor Taehyungék házához értek. - Elmehetnénk egy olyan randira, ahol csak ketten vagyunk.

-Mondj igen. - súgta oda Jimin Taehyungnak.

-Szerintem ezt megoldom egyedül is, Jimin.

Jimin felvonta a szemöldökét és várta, hogy legjobb barátja mit fog kihozni a helyzetből.

-Örülnék neki. - nézett vissza Yoomgira, figyelmen kívül hagyva Jimint.

-Hétvégén legyél szabad. - tűrt egy tincset Taehyung füle mögé.

Lepillantva Taehyung ajkaira hajolt egy kicsivel közelebb. Az ezüst hajú gyorsan elköszönt tőlük és eltűnt az ajtó mögött.

-Ne vedd magadra. - veregette meg Jimin Yoongi vállát és ő is besietett a házba. - Mondtam, hogyha meg akar csókolni, akkor hagyd.

-Könnyű ezt mondani. Nekem ő minden tekintetben az első.

-Legalább az első csókot attól kapod, akit még bírsz is. És te mit csinálsz? Elrohansz.

-Én csak nem akarok semmit elronatni. - vont vállat Taehyung.

-Akkor rontod el, ha nem lépsz felé. - szedegette össze a cuccát Jimin. - Én most elmegyek haza. Te meg szépen gondold át, hogy milyen butaságot csináltál az előbb. - mosolygott Jimin és elhagyta Taehyung szobáját.

Taehyung úgy is tett. Százszor átgondolta és százszor meg is bánta, hogy nem csókolta meg Yoongit.