Taehyung látszólag figyelt az idősebb férfi szavaira de gondolatban még lemaradt a Yoongival folytatott beszélgetésnél.

-Lehet egy kérdésem? - kérdezte Taehyung.

-Persze. - mosolygott kedvesen.

-Akik nem rég voltak itt, ők mit csináltak?

-Ők ketten rendszeresen keverednek bajba. Ideje volt már egy kis felfüggesztésnek. Miért? Ugye ti nem voltatok velük? - sóhajotta az igazgató gondterhelten.

Taehyung és Jimin egyszerre rázták meg a fejüket. Még véletlenül sem akartak ebbe belekeveredni.

A nap többi részébe Taehyung folyton azon agyalt, hogy miket csinálhattak azok ketten. Nem úgy néztek ki, mint, akik bajt kevernek.

-Tae, nem tudtam, hogy az esetleges bűnözők jönnek be neked. - támasztotta szekrénye oldalát Jimin.

-Ennyiből neked is. Jungkook is ott volt. - forgatta a szemét Taehyung a feltételezésre.

-Nekem Jungkook az esetem. Nem a bűnözők. De, ha ő az akar lenni, hát legyen. Majd én megszöktetem a börtönből.

Taehyung felnevetett Jimin képzelgésén. Kicsit lehetetlennek tartotta, hogy Jimin a későbbiekben Jungkookot fogja kiszöktetni különböző börtönökből.

-Fiúk, ne menjetek még haza. - állította meg az igazgató. - A beszélgetés miatt büntetést kaptok, úgyhogy a könyvtárban kéne rendet rakni. - terelte őket az idős férfi az említett helyre.

Mind a kettő fiú szenvedő arckifejezéssel kezdte el pakolni a könyveket, amit az ott dolgozó hölgy örömmel nézett végig.

-Azt sem tudtam, hogy a sulinak van könyvtára. Most komolyan szeritnem az a nő már azóta itt van, amióta megépült az iskola. - dünnyögte Jimin, amit a nő természetes meg is hallott. - Elnézést, nem úgy gondoltam. - kért bocsánatot.

-Mi lenne, ha befognád? Nem akarok tovább itt lenni. Még ott is por van, ahol nem szabadna lennie.

-Tudod mit nem értek? - dobálta a könyveket Jimin. - Mi ütött Jungkookba és Yoongiba? Eddig észre sem vettek, ma meg már úgy köszöntek, mintha ezer éves haverok lennénk.

Taehyung megvonta a vállát. Nem tudta a kérdésre a választ de nem is zavarta, hogy ilyen lett a helyzet. Végre Yoongi észre veszi és ezen nem is akar változtatni.

-Bejössz Kooknak. - mondta ki Taehyung, amit gondol.

-Ajánlom is neki. Jól nézek ki.

-De nagy önbizalmad van.

-Legalább kettőnk közül valakinek van. - mosolygott Jimin.

Amikor végeztek szinte úgy futottak ki az épületből. Rájöttek,hogy soha többé nem akarnak semmilyen büntetésbe kerülni, főleg nem könyvtárban rendet rakni.

Épp fordultak ki az iskola kapujából, hogy végre maguk mögött hagyják a mai napot, mikor két személybe botlottak. Yoongiba és Jungkookba.

-Sziasztok! Végre itt vagytok. Fogadjunk büntetés volt. - mosolygott Jungkook.

-Sziasztok. - köszönt egyszerre Taehyung és Jimin. Nem kicsit voltak összezavarodva.

-Ti ránk vártatok? - fordult Yoongi felé Taehyung.

-Igen. - mondta egyszerűen a fiú, ami még jobban összezavarta a másik kettőt.

-És te is? - kérdezte Jimin Jungkooktól.

-Nem én a könytáros nénire várok. Persze, hogy rád. Rátok. - javította ki magát Jungkook.

-Azzal a nénivel nem éri meg kikezdeni.

-Jimin ma megismerte őt. - nevetett Taehyung.

Már rég elindultak haza, de még midnig nem sikerült megérteniük, hogy miért vártak rájuk.

-Yoongi, megtaláltam a pulcsidat. Holnap vissza tudom hozni. - rágta a szája szélét Taehyung.

-Milyen pulcsimat? - döntötte oldalra a fejét. - Az már a tiéd.

Taehyung elpirulva sütötte le a szemét. Próbálta elfolytani a mosolyát, amit Yoongi szavai hoztak elő.

Amikor már Taehyunghoz érték és elköszöntek a másik kettő fiútól, értetlenül nézték a csukott ajtót.

-Ha most ez egy álom, sose akarok felkelni. - suttogta maga elé Jimin.

-Én sem. - értett egyet Taehyung egy hatalmas mosollyal az arcán.