T E N

Egy diadalittas mosoly terült el az arcomon ahogy Johnny felé pillantottam. Barátnőt fogok szerezni, és bebizonyítotom neki, hogy nem vagyok olyan esetlen a lányoknál, mint ahogy ő azt gondolja. Tudtam, hogy az egész csókolózós cucc erre ment ki, azt gondolták, hogy meleg vagyok. Miközbe nem vagyok az. Vagyis. Nem érdeklődtem még fiúk iránt úgy, és ez nem is fog változni. Nem vagyok meleg.
-Hajrá-rakta a kezét a vállamra Jungwoo.-Én azt hallottam, hogy nagyon problémás lány. Nem mindenkivel hajlandó találkozni, aki elhívja őt.
-Honnan tudod ezt?-ráncolta a szemöldökét Yukhei.
-Egy barátomtól hallottam-vont vállat.-Másik osztályba jár.
-De velem hajlandó lesz találkozni-vágtam rá, mire halk nevetés rázta meg társaságunk.-Most mi van?
-Ne haragudj Ten, de számomra annyira abszurd, hogy lánnyal lássalak-mosolygott Jeno.-Hamarabb képzellek el egy sráccal, mint egy szép lánnyal.
-Ez nagyon köcsög volt-húztam fel az orrom.-Meg is sértődtem.
-Na, nem azért mondtam-nevetett még mindig.-Csak őszinte voltam veled.
-Nem érdekelsz-játszottam tovább a sértődöttet, majd megkerülve őket mentem be az üres férfi mosdóba.
Megálltam a tükör előtt, és magamat kezdtem tanulmányozni, azon gondolkodva, hogy mi baj lehet velem. Sose szerettem, hogy ennyire alacsony vagyok, hiszen elég sok lány magasabb mint én, és tudtommal a lányok azt szeretik, ha a fiú magasabb náluk. És én a magam 170 centijével nem igazán számítok magasnak. Yukheitől megkaptam, hogy még az alakom is lányos. Azt mondta szép lány lennék. De nem akarok szép lány lenni. Férfias férfi szeretnék lenni. És nem nőies. Ezért sejtik sokan azt, hogy meleg vagyok. De nem akarom, hogy azt higgyék hogy meleg vagyok. Be fogom bizonyítani mindenkinek, hogy van esélyem egy szép lánynál, és lesz barátnőm.

J O H N N Y

A kis jelenet a végéhez ért azzal, hogy Chittaphon a mosdóba ment. A többi barátja Jenot szidta, hogy miért mondott ilyeneket Tennek, miközbe csak őszinte volt vele. Én se igazán képzelem el lánnyal, de ha ez minden vágya, akkor szerzek én neki barátnőt.
Utána mentem a mosdóba, mikor elmentem a kis csapata előtt hosszan utánam néztek, és lesték, mit fogok tenni, de mikor becsukódott a mosdó ajtaja, már nem láttak. Ami bent történt már csak rám, és rá tartozott.

A tükör előtt ácsorgott, magát bámulta, nem igazán figyelt fel arra, hogy beléptem. Csak arra kapta fel a fejét rám, mikor hátulról átöleltem keskeny derekát.
-Mi a..-nézett a tükörképemre.-Mit keresel itt? Engedj el!-ficánkolt karjaim között.-Nem hallod Johnny?! Engedj már.
-Nem engedlek-adtam meg az egyszerű választ, majd szorítottam ölelésemen.-Én úgy élvezem, hogy ölelhetlek.
-Én mondjuk nem élvezem-morgott, mire arcomon csak nőtt a mosoly.-Most mit vigyorogsz?!
-Csak azt nézem, milyen aranyos vagy, mikor morogsz-válaszoltam egyszerűen.
-Aranyosnak tartasz?-pirult el.
-Igen sajnos-sóhajtottam.
-Mi az hogy sajnos?-tűnt el a pír arcáról, helyette visszakerült az a morgós kifejezés arcára.
-Nem akarlak aranyosnak látni. Te tehetsz arról, hogy ilyen vagy a szemembe-vontam vállat, és állam fejére helyeztem.
-Mi az hogy én tehetek róla?!-lett még felháborodottabb hangja.-Te csókoltál meg minden szó nélkül! Te vetted el az első csókom, pedig senki se kért rá!
-Szóval tényleg ez volt az első csókod?-vigyorogtam rá.
-Nem mondtam ilyet-nézett másfele. Fordítottam testhelyzetén, szembefordítottam magammal, csípőjét a mosdókagyló széléhez préselve, magamat is szorosan hozzá nyomva.
-Szóval tagadod, hogy enyém lett az első csókod-nevettem fel.-Nos Chittaphon, akkor jót fogunk beszélgetni-kacsintottam rá, mire elpirult arccal tekintett fel rám.