"Minden sebhelyem tátong.-James Arthur: Impossible"

*a videó ajánlott az egész történetet tekintve*

Reggel- hajnalban- arra ébredtem, hogy InJun akkorát csap rám a kezével, hogy majd betörik az orrom. Hangosan szitkozódva néztem a fejét fogó lányra.
-Na mi az, másnapos vagy? - mondtam csípős hangnemben, míg az orrom dörzsöltem, hátha elmúlik a lüktető fájdalom.

-Úgy nézek ki, mint aki totál másnapos? - morogta , miközben a körülötte lévő helyet tanyulmányozta.

-Nem - mosolyogtam rá, mire reménykedve felkapta a fejét. - még annál is rosszabbul. - nevettem az arcába gúnyosan, majd gyorsan kisliccoltam a fürdőbe.

Mélyen belenéztem a tükörbe, ahonnan sápadt, széthullott arcom köszönt vissza.
Mennyire érdekes, hogy egy nappal ezelőtt mennyire más voltam, mennyivel erősebb. És hét ember képes a megjelenésükkel mindent elcseszni.

Csak nekem van ekkora pechem.

Leöblítettem az arcom, kiöblítettem a számat, majd a sok időhúzás után felhúztam a pulóvert.
A kötszer egy kicsit átázott, de tökéletes lesz addig, amíg haza nem érek. Gyorsan leellenőriztem, hogy az ajtót bezártam-e, majd levettem a pulcsit.

Elém tárult heges testem, a még edzéssel is sovány alkatom, amik így együtt hányingert keltettek bennem. Undorral fordultam el a tükörtől, majd a szárítóról lerántva a saját ruhám, gyorsan felöltöztem. Kimentem a konyhába inni egy pohár vizet, majd nekidőltem a kredencnek, és az órára pillantva megállapítottam hogy hajnali öt van. Betettem a mosogatóba a poharat, majd előre sétáltam, hogy a felkelő nappal együtt kicsit megtornáztassam magam. A hajnali hűvös levegő kellemesen cirógatta arcbőrömet,hívogatott, becézgetett.

Kimentem a ház előtti területre és egy laza átmozgatás után neki kezdtem a frissítő futásnak.

Annyira elterelődtek a gondolataim, hogy nem figyeltem merre futok és a hirtelen kétségbeesés miatt, ami az elveszettség érzésének következtében uralkodott el rajtam, sikerült orrabuknom valamiben.

Időközben a nap is előbújt rendesen, jól elszaladtam az időt.
Kissé kifulladva felálltam a földről, majd körbe néztem. Mindenhol csak a termő föld.
Gyorsan elkezdtem a termőföldnek azon oldalára sietni, ahol látszik hogy van egy nagyobb hiány, és nagyon reménykedtem benne, hogy a kocsiút miatt.

Kiértem az útra, amin elkezdtem lassan visszafelé futni. Próbáltam sokkal körültekintőbben nézni a területet, nehogy megint eltévedjek.
Már vagy egy órája rohangáltam, amikor felbukkant a távolban egy ház. Lelassítottam a tempómon, a szúró oldalamra szorítottam a kezem, majd gyorsan megálltam egy rövid pihenőre. Szemeim lehunytam és hagytam, hogy a nap végigtapogassa minden egyes pontját az arcomnak.
Ez az egy pillanat kellőképp elég volt ahhoz, hogy a kukoricásból kivánszorogjon egy dühös vaddisznó. Szemeim hatalmasra tágultak, majd lassan elindultam mellette. Amikor két lépést mentem, a disznó is lépett.

Ijedten kezdtem el futni, ami tudom hogy nem volt egy jó döntés részemről. Az állat még dühösebb lett, majd megiramodott utánam. Nagyon gyors , ahhoz képest, hogy mennyire tömzsi alkata van.

A szúró mellkasom megakadályozta azt, hogy gyorsabban fussak, ezért hangos kiabálásba kezdtem, hogy a házban lévők meghallják.
-Segítség! Fiúk! Henie! Segítség! -skandáltam ezt a négy szót miközben rohantam. A ház még távollabbinak tűnt, pedig tudtam, hogy már nincs messze.

Már Jin kocsiját is láttam, meg a szemem sarkából a habzószájú vadállatot. Hangosabban kezdtem kiabálni, sikítva kértem a segítségük.

Ha most ez a dög elkap, az jobban fog fájni, mint a barátaim ártalmai.

A ház ajtaja kicsapódott, majd a fiúk bukkantak fel.
Nem vettek észre ahogy láttam, ezért egy újabb adag hangos visításos kiabálást engedtem ki a torkomon, ám arra nem gondoltam, hogy a sajgó oldalamnak ez nem fog tetszeni. Hirtelen a hasító fájdalom helyére kaptam, majd a fiúknak a másik kezemmel csápoltam, hogy vegyenek észre. Amikor végre megláttak , elkezdtek rohanni felém, de amint feltünt nekik a jobbomon loholó állat, megtorpantak. Nem voltam már se messze, se közel a nyamvadt házhoz, ezért még mindig tartva az iramot, futottam.

Henie, a fiúk döbbenetét felismerve, bepattant az autóba és elkezdett felém száguldani.

Amikor már csak egy hajszálnyira volt tőlem, megtorpantam. Ha most nem ugrok el, akkor minden megoldódik. Elmúlik minden érzés, minden fájdalom. Henie rémült tekintetét látva, a legeslegutolsó pillanatban vetettem magam a kukoricásba, ezzel elhalasztva egy újabb alkalmat a halálra.

Gyávaság.

Szanaszét vagdosta az arcom az éles kukoricalevél. Egy hangos nyikorgás, majd rengeteg lábdobogás.
Gyorsan kikászálódtam a termésből, majd felnéztem az égre.

-Mi a fenéért nem lehet időben elugrani a büdös autó elől? -kiáltotta a hátam mögül Henie.

-Időben elugrottam, amint látod. Élek. -hunyorogtam rá, majd elindultan a rohanó fiúk irányába. Fájt a lábam, az oldalam, az arcom. Úgy néztem ki, mint egy zombi.
Amikor a fiúk beértek, megkönnyebbülten öleltek át. Hagytam.
Jungkook alaposan végigmért, minden egyes kis részletet megnézett rajtam, majd miután mindenki elengedett, megfordult és várt. Néztem a hátát, úgy mint egy idióta, mire Yoongi megköszörülte a torkát.

-Ilyenkor arra vár az ember, hogy felülj a hátára.-egy gúnyos grimasz után, amit Yoongi felé küldtem felmásztam óvatosan a hátára.

-Nem kell sokáig cipelni, nem akarok a terhedre lenni. -motyogtam halkan, miközben elkezdtem remegni.

-Fogd meg a derekam-mondta lágyan Jungkook. Megfogtam, majd Jungkook lassan elindult. -olyan könnyű vagy, mintha nem is tartanék semmit a kezembe -mondta elhaló hangon.

Kezeim ugráltak Jungkook pólóján, annyira remegtem-Nyugi, Biztonságban vagy- megfogta a kezem, ami úgy remegett, mint a nyárfalevél. Evvel csak annyit ért el, hogy növellte bennem a félelmet.

-Tegyél le kérlek-suttogtam halkan. Jungkook megállt, majd óvatosan letett- sétáljunk inkább.Meg szeretnék nyugodni.
Jungkook eleget tett a kérésemnek és mellém állva sétáltunk a házig. Remegésem lasssan csillapodott a viszonylag nyugodt légkörtől. Igazándiból nem beszéltünk nagyon semmit, de amint beértünk, egyből le akarta kezelni a sebeim.

- Nem kell, majd megcsinálom magamnak-mondtam neki, majd bebicegtem a fürdőbe. Bezártam az ajtót és szépen sorjában lefertőtlenítettem az összes sebem. A végére hagytam a lábamat, mert éreztem, hogy ott valami nagyobb galiba van, mint egy-két karcolás.
Lassan húztam le a nadrágot, ami alatt a combomtól a térdemig egy hatalmas,csúnya horzsolás húzódott oldalt. A számat elhúzva öntöttem rá egy csomó fertőtlenítőt, amitől az egész elkezdett végig égni. Gyorsan bekötöttem, majd megpróbáltam visszahúzni a nadrágom, de az nem nagyon akart jönni a nagy kötés miatt.

Végső elkeseredésemben elkiáltottam magam.
-Jimin! - ahogy kimondtam, már kopogott is az ajtón.
-Mi a baj Chaerin?
-Az a baj, hogy be kell jönnöd. Pillanat. -gyorsan magam köré tekertem egy törülközőt, majd résnyire nyitottam az ajtót. Jimin mögött ott állt mindenki, még a csajok is. -Csak Jimint hívtam-néztem unottan a többiekre. Gyorsan beengedtem, majd visszazártam az ajtót.
-Szóval, miért pont engem hívtál?
-Mert te szimpatikusnak tűnsz-megvontam a vállam, mintha nem is ismernénk egymást, majd leültem a kád szélére - és kéne a segítséged.
-Oké, segítek bármiben. De azt áruld el, hogy miért van rajtad egy törülköző? - a szemöldökét felhúzva szugerállta a textilt.
-Igazándiból abban kéne segíteni...-megfogtam az anyag szélét, és épp annyira hajtottam csak fel, hogy lássa a kötést. Jimin kikerekedett szemekkel nézte, majd miután egy nagyot nyelt, a szemembe nézett.
-Ez mi?
-Ez, kérlekszépen egy kötés-mondtam gúnyosan kihangsúlyozva minden szót. Jimin megforgatta a szemeit, majd közelebb jött.
-Ez most történt? -egy aprót bólintottam. - Ilyen nagy a seb?
-Nem basszus, csak imádok bemúmiásodni.
-Nem túl szoros a kötés?
-Nem érzem annak és befér alá a két ujjam. -vágtam felé egy grimaszt. - azért hívtalak ide, hogy segíts megoldani ezt a problémát, kérlek.

-Hozzak egy bő nacit? - ajánlotta fel. Bólintottam, mire közelebb jött. -Ez nagyon szoros szerintem. - odanyúlt a kötszer széléhez, keze hozzáért a bőrömhöz.

Elkapott a remegés, nem az a jó fajta. Fejem hátrabicsaklott. Túl sokat voltam fiú mentes övezetben. Jimin elkapott, nehogy bezuhanjak a kádba. Már épp elkiáltotta volna magát, amikor halványan megszorítottam a kezét.
-A... nadrág zsebemben... Gyógyszer-nyögtem. Gyorsan kihalászta a nadrág zsebéből, majd kettőt a számba tett és összezárta az ajkaim és feltolta az állam. Mélyen beszívtam a levegőt, majd becsuktam a szemem. Lebuktam. Amikor éreztem, hogy gyengül a roham, lassan kinyitottam a szemem. Jimin aggódó szemével találtam szembe magam, aki próbált valamit kiolvasni az arcomból. Észrevettem, hogy a törülköző lecsúszott a lábamról, így már nyúltam volna érte. Jimin egyenesbe ültetett, majd felvette a törülközőt és szépen rám takarta.
-Ne mondd el senkinek-hangom enyhén berekedt, így elég érdekesen hatott a mondat.
-Nem állt szándékomban. -rázta meg a fejét-Elmondod miért csináltad?

-Nem mondom el, mert akkor összetörök. Nem mondom el, hogy kurvára fáj, amit Jungkook tett, nem mondom el, hogy minden egyes nap hallom a fejemben a szavait, nem mondom el hogy a szívem legszívesebben meg akar szűnni dobogni,nem mondom el, hogy azért álcáztam magam, mert így könnyebbnek tűnik feldolgozni, nem mondom el, hogy jobb lenne meghalni, nem is létezni. Nem mondom el, mert akkor összetörök - hadartam el gyorsan, és tényleg úgy éreztem, hogy szétcsúsztam. Könnyes szemmel néztem fel Jiminre, aki még mindig aggódó szemeivel méregetett. Közelebb csúszott, majd jó szorosan megölelt. Én meg hagytam.
Széttörtem.

----------------------------
Sziasztoooook!
Hát igazándiból irtó régen volt rész, de annyi minden volt ebben a pár hónapban, hogy a vizsgákra készülődés és a sok tétel, amiket megtanultam rengeteg ihletet adott. Más, új történetekhez is és a megmaradtakhoz is. 😊
Szóval remélem meg tudtok bocsájtani nekem és ezzel a résszel kicsit kiengeszteltelek benneteket❤
Ha meg nagy a Hari, akkor keressétek az iskolámat^^

<ha nem lett jó a rész, nézzétek el nekem>
<a helyesírási hibát most az egyszer tekintsétek semmisnek>
<ha véletlenül neked is ugy adja be, hogy le vannak vagva belole reszek meg ilyenek, az nem az en hibam. Ez a Wattpad rosszul tölti fel a részt>