"Célt adtál, de az utat kivetted alólam."

-Honnan tudjátok, hogy Chaerinnek hívnak? - döbbentem meg, mintha nem tudnám az igazat. Jimin arca egy pillanatra elködösödött, majd gúnyos mosolyra húzta a száját és közelebb hajolt. 

-Vannak dolgok, amiket nem tudsz megváltoztatni magadon. Például a legszembetűnőbb a remegés. Fél év alatt ennyire elhidegültél tőlünk? 

-Soha életemben nem láttalak titeket- szűrtem a fogaim közt. 

-Akkor miért viseled a Tőlem kapott nyakláncot magadon? Talán elloptad Chaerintől? A személyazonosságát is? - horkant fel komoly tekintettel Tae. Halkan szólt, mégis tisztán hallottam. Vállam feszült tartása elernyedt, majd hátradőltem. 

-Haza szeretnék menni- motyogtam. 

-Hazakísérünk.

-Nem kell.

-De...

-Azt mondtam, nem! Akár ismerjük egymást, akár nem; én nem utazok együtt idegenekkel. 

-Akkor csak Taehyunggal nem utazol? - húzta fel a szemöldökét Yoongi.  V jól megcsapta, majd újra rám nézett. A többiek halkan felnevettek, majd az arcuk, mintha nem is röhögtek volna, egyből komollyá vált.

Mindegyik engem nézett.

-Ez talán poén akart lenni?- húztam fel a szemöldököm és unottan meredtem Yoongira. A szája alig észrevehetően megrándult, mire elégedetten felpattantam, majd a remegésem próbálva eltüntetni, tettem csípőre kezeim. -Örülnék, hogy ha kiengednél- néztem Jungkookra, aki egy kicsit megszeppent arccal bámult vissza rám. Megragadtam In Jun kezét, és felállítottam. 

-Na most már tényleg hazaviszünk. Nincs vita. Ha In Junt is viszed, akkor meg pláne.- tapsolt Hoseok, majd mindenki felállt és elindult kifelé. Gyorsan megittam a maradék kólát, ami még a poharam mélyén lapult, aztán In Jun után eredtem. Átvettem Hoseoktól és Taehyungtól, majd egyedül cipeltem a részeg lányt. 

-Aish, hogy tudsz te ennyire matt részeg lenni? - morogtam, majd a fiúk segítségével- mivel pajzsot alkottak- sikerült úgy az ajtóhoz érni, hogy egyetlen test nem ért hozzám.
Egy pillanatra megszédültem, és a körülöttem lévő emberek is elhomályosodtak, de ahogy jött, úgy el is múlt. Gyorsan megráztam a fejem, majd leindultam az úton, ahonnan In Junnal jöttünk. Majd alszik nálam,mert Isten se tudja, hol lakik. 

-Hova-hova? - kérdezte Jin, majd elém állt. Unott fejet vágva kikerültem, bár belül remegtem, ordítoztam, legszívesebben a barátaimhoz nyúltam volna, de mivel nem egyedül voltam, ráadásul nem is akárkikkel, türtőztettem magam. 

-Haza - morogtam. A nagy cipekedéstől felszakadt az egyik sebem, mire hangosan felszisszentem. 

Talán mégsem vagyok annyira erős.

In Jun egy kicsit lejjebb csúszott, és az Istenért sem akart visszamászni felülre, ezzel megnehezítve a tartását, és továbbfeszítve a sebemet.

Mélyebbre.

Hirtelen teljesen megszédültem, kezeim elgyengültek, elszállt az erőm.  In Jun és én is a földre kerültem.

Mindig ott.

Eléggé bevertem a térdem, bár a szédülésemhez képest semmis volt. Tompán hallottam a hangokat, éreztem az érintéseket.
Leráztam magamról a kezeket, majd megpróbáltam felállni. Lábaim kocsonyásnak éreztem, a kezem ólomsúlyú volt és éreztem a vér csiklandós útját az ujjaim hegyéig.
Valaki rám öntött egy hatalmas hideg folyadékot, amitől az eddig felállásra készen lévő lábaim összecsuklottak.

A színek bántották a szemem, szó szerint égették. Minden egyes érintés olyan volt, mintha villám csapott volna belém. 

Ezerszer.

Fogalmam sem volt, mi miatt van ez a furcsa reakció. A számba is öntöttek egy nagy adag vizet, amitől öklendezni kezdtem, majd a végén mindent kiadtam. Valaki a hónaljamnál fogva felemelt, majd lerakott egy puha, ámbár hideg dologra.
Biztos az autóba.
Az arcomra és a nyakamra raktak valami hideget, majd elindult az autó.

Egyre jobban kezdtek tisztulni a dolgok, élesedett a látásom és a hallásom is.
-..ztos az, amire gondolsz?
-Más nem lehet. Hisz semmit nem ivott.
-És most mi legyen? Fogalmunk sincs hol lakik...
-Vigyük őt is In Junhoz.
-Nem, mindketten jönnek velünk.

A fejembe éles fájdalom nyilallt, ezért odakaptam, hátha elmúlik. Zsibbadt végtagjaim megnehezítették, hogy bármi normálisat csináljak, ezért halkan nyögdécseltem.
Még a kocsiban vagyunk, szóval nem aludhattam sokat... már, ha egyáltalán aludtam. 

-Minden rendben van? - kérdezte valaki mellettem. Lassan felé fordultam, majd kinyitottam a szemeim. Namjoon aggódó tekintetével akadt össze az enyém. Hátrébb húzódtam, mivel túl közel volt hozzám, majd óvatosan megráztam a fejem.
-Nagyon fáj  - mutattam a hasogató, már-már lüktető halántékomra. - Mi a bajom? - Namjoon oldalra döntötte a fejét és halványan elmosolyodott. Gúnyosan.

-Elképzelhető az, hogy az italodba kevertek valamit? Nem láttad véletlenül?

-Sajnos nem arra figyeltem.- köszörültem meg a torkom, majd lejjebb húztam a pulcsit. Mivel a vér kezd száradni, a pulcsim félig beleragadt a sebbe. És a kabátom is szétszakadt. Az ujjaimon a vér odaragadt, így azt kapargatva néztem körbe. Minden fiú teljes csendben figyelt engem, még Jin és a barátnője is az első ülésekről. Egyedül drága In jun horkolt hangosan valahol jobboldalt. Nyeltem egy nagyot, majd a hideg üvegnek döntöttem a fejem. Nagyon fáj.

-Tényleg nem ismersz meg minket, Kicsilány?- amint kimondta az utolsó szót, szememből egy apró, észrevehetetlen könnycsepp szökött ki.

Annyira észrevehetetlen, mint amilyen én voltam. És olyan elveszett is.

 Az ablakról visszaverődő arcukat lestem feltűnésmentesen.

Tényleg megérdemlik ezt? Hogy idegenként kezeljem őket? Nem, csak Jeon JeongGuk.

Most az se érdekelt, hova visznek, nem válaszoltam a kérdésre, csak lehunytam a szemem és úgy tettem, mint aki elaludt.

Élő halál.

Fejemben megszólalt a lelkem dalnoka, mint egy kísértet, ki csak rosszat akar nekem. Ő is a barátaim része, mivel imádja, hogyha magam bántom.

Önpusztító.

Vedd el...

Az életem.

***

Nagyjából fél óra után megállt az autó, elgyengült testem, mint egy bábu, úgy borult előre. Egyenesen neki valaki térdének. Fájdalmamban feljajdultam, úgy mint ahogy az eddig alvó Taehyung is.
-Minden rendben?- kérdezte SeokJin a volán mögül.
Az arcom dörzsölve próbáltam az erős fájást eltüntetni, de amint hozzáértem elkezdett még az eddigieknél is jobban égni, így jobbnak láttam, hogy ha inkább nem érek hozzá. A többiek is felébredtek nagy lassan, és próbálták beazonosítani a helyzetet. Taehyung egyből aggódó arccal nyúlt értem, de én csak elhúzódtam érintésétől.
-Chaerin, jól va..

Mögöttem, mint egy Isteni beleszólásként, kinyílt a kocsi ajtaja, én meg támolyogva kimásztam onnan. Az ajtót nyitó Jin döbbenten nézett rám, majd már nyúlt is a kezemért. Szorosan megfogta, szerencsére nem a felszakadt sebnél. 

Bár ott is rengeteg seb van... mindegy.

A fájdalomtól halkan felszisszentem, mire lazított fogásán.
-Mi történt az arcoddal? - fürkészte a sebet. Állam alá nyúlt, hogy jobban megvizsgálja, de ellöktem a kezét.
-Hol vagyunk?
-A nyaralónkon.
-És én miért vagyok itt?
-Mert állatira be vagy drogozva.- erre a kijelentésére felhorkantam. 

Nem úgy van, hogy a bekábultak boldogok? Én ezt akkor miért nem érzem?

-Lényegtelen. - valaki megfogta a sérült kezem, amitől hangosan felordítottam. - Basszus, itt mindenki ráncigál? - kérdeztem a sírás határán állva.

Ne bőgd el magad. Ne bőgd el magad.

Ránéztem Jiminre, aki fájdalmas szemmel nézett rám. 

-Ugye nem? - kérdezte Namjoon, majd a kezeimért nyúlt.

Ijedtem néztem minden lépését, amikor valaki megállította a mozdulatban. 

-Arrébb állhatnátok, hogy ki tudjuk cipelni szegény In Junt- morgott hangosan Yoongi, majd rám nézve egy aprót kacsintott. Nam elengedte a kezem, ami miatt megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Elsétáltam a fiúktól, nehogy megint valaki utánam kapjon.

 Amikor In Jun a földön állt, gyorsan odamentem, hogy átvegyem, de Jung Hoseok, az a kis szemét, elémtolakodott.

-Nem hiszem, hogy barátságos ötlet az, hogy megint te cipeljed In Junt.- húzta el a száját, majd fél perc alatt besietett vele a házba. 

-Nem hiszem, hogy barátságos ötlet- utánoztam grimaszolva Hoseokot. Összekulcsoltam a mellaksom előtt a kezeim, és idegesen rágcsálltam a szám. JeongGuk velem szemben állt, arca akár a téli táj, hófehér és

hibátlan 

kifürkészhetetlen.

-Annyira idegesítő néha szegény Hobi- állt mellém hangosan sóhajtva Jin barátnője. Halványan mosolygott, miközben azt a srácot nézte, akit fél perccel ezelőtt még én bámultam. 

Csak én idegesen.

-Amúgy Henie vagyok - hajolt meg alig észrevehetően. Valami biccentés féleséget produkáltam én is, majd megfordultam és elindultam körbenézni. 

Gyönyörű, közepes családi ház, nem túl nagy terasszal, hatalmas hátsókerttel. A környéken, ameddig a szemem ellát ebben a sötétben, sehol egy ház. Végig termőföldek sokasága húzódik. Halványan elmosolyodva ültem le a hátsókertben található hintaágyra. 

A hideg szél csípősen cirógatta a nyakamat, nyalogatta sebeim, szépen dúdolt nekem. Fejemet hátradöntve néztem a hatalmas, csillagokkal borított fekete égre.

Éjfekete.

Kilengett a hintaszék, mire felkaptam a fejem. Henie mosolygós arca talált utat az én búskomor tekintetemhez.

-Hoztam pokrócot, gondoltam fázol. Meg a fiúk csináltak gyógyteát. - halkan megköszönve vettem el a pokrócot, majd gyorsan magamra takarva elvettem a még gőzölgő teát.

-A fiúk csinálták, vagy csak Jin? - kérdeztem rá, miután beleittam a kellemes, nyugtató teába. Henie meglepetten a szemembe nézett, majd még az előzőnél is szélesebbre tárta mosolyát.

-Na jó, csak Jin csinálta.- nevetett fel halkan - Ő kérte, hogy mondjam azt, hogy együtt csinálták, hogy hátha megbocsátasz nekik. - halkult el a hangja.

-Miért kellene megbocsájtanom?- kérdeztem, mintha nem tudnám, hogy miről van szó- És amúgy, én úgy gondolom, hogy semmi közöd nincs az életemhez. Úgy, ahogy a fiúknak se. Mind idegenek vagytok , akik valami hatalmas keveredésbe kerültek- mondtam nagyon halkan, majd a teás bögrét a fűbe téve elindultam az ajtó fele. 

-Nem lehet, hogy te vagy csak a rossz úton? Hogy lekeveredtél róla? - kiáltott utánam, én meg válaszra sem méltatva beléptem a házba.

Jungkook lökött le a helyes útról.

-------------------
Sziasztok!
Kicsit késtem, de próbáltam jobbra írni:) Az előző nem lett az igazi, ez sem teljesen, de nagyon igyekszem. A következő részekben próbálom eseménydúsabbá tenni a történetet, elképzelhető más szereplő szemszögéből a történet, hogy az átmenetet, és az érzéseket jobban átérezzétek. :)

Csóközön