"Az érintése elég, hogy elvigye minden fájdalmam."

-Chaerin, ráérsz ma este?- szólt bele a telefonba In Jun. Idegesen csócsáltam a számat, miközben azon törtem a fejem, mégis hogyan bújhatnék ki a dologból. - Na Rin, gyere már el. Egyik régi barátom látogat vissza és nem szeretnék egyedül találkozni vele.- ecsetelte - Na, kérlek, ígérem, nem bánod meg.
-Jó, beleegyezek, de semmiképp nem megyek ruhába! Marad a farmer és pulcsi kombó! És pont leszarom, hogy nyár van.- nyomatékosítottam benne pár dolgot.
-Juhéé, rendben. Akkor hétre odamegyek a motelhez.- csapta rám a telefont.

Egyedül.

Gyorsan felöltöztem, majd útnak indultam a napi futásomnak. Ez az az elfoglaltságom a táncon kívül, ahol teljesen ki tudom engedni a gőzt. Ilyenkor képes vagyok úgy végiggondolni dolgokat, hogy nem akarok a barátaimhoz

Pengéimhez

rohanni, hanem az adrenalinnal kivezetem magamból a feszültséget.

Már amelyiket.

Futás után beszóltam munkahelyemre, hogy ma nem megyek dolgozni, mert nem érzem jól magam- mert lelkileg nem voltam a toppon - és egy hétre kivettem a szabadságot.

A főnök nem örült, de belement, mert azt mondta, ismer.

Hazugság.

Átöltöztem egy barátságos, utcai ruhába, felvettem a myakláncot, amit még Taehyung adott, majd elmentem a szupermárketbe.

-Jó napot! - köszöntem halkan a biztonsági őrnek. Még mindig rettegek a fiúktól, úgy mint régen. Próbáltam senkinek sem nekimenni, hogy ne kerüljek rossz helyzetbe, de ez egy zsúfolt szupermárketben lehetetlen.
Épp egy nagy fiúcsapatot akartam kikerülni, amikor valamelyik hátra araszolva nekem jött. Bennem rekedt a levegő, és lehajtott fejjel álltam, megmerevedve.

Az illat.

-Sajnálom- morogtam, majd gyorsan elmentem onnan. Megvettem a szükséges dolgaim, de az a átkozott fiútömeg olyan volt, mintha követne.

Paranoia.

Elkezdtem gyorsan lesétálni az utcán, hogy minél hamarabb hazakerüljek, de tudtam, hogy egy kocsi követ.
Az idióták lassan haladtak mögöttem, majd amikor hátrafordultam, megálltak és a ház felé mutogattak, hogy ők igazából csak azért álltak meg.
Lesétáltam egy sétáló utcába, majd amint eltűntek a színről, a motelig rohantam.
Amint hazaértem, kezeimből kiestek a zacskók, annyira remegtem. Gyorsan eloldalogtam a gyógyszeremig, majd kettőt bekapva vettem egy mély levegőt.

Kik voltak ezek?

****

Valamikor arra ébredtem, higy erősen verik az ócska motelajtót. Morogva adtam az ajtóálló tudtára, hogy marhára nem tetszik, amit csinál, majd kinyitottam.
-Mi az istenért nézel ki ilyem ramatyul? Ugye nem ebben akarsz jönni? - sipákolt In Jun széttárt karokkal. Unottan rácsaptam az ajtót, majd gyorsan átöltöztem egy fekete hosszú ujjú pólóba, egy fekete nadrágba és egy mélyvörös bőrdzsekibe. A telefont, meg némi pénzt belecsúsztattam a hátsó zsebembe,a gázspray-ket a zsebeimbe tettem, majd kinyitottam a még mindig rázkódó ajtót. - Hogy merted rámcsapni az ajtót??!
-Hogy mered csapkodni az ajtóm?- kérdeztem vissza, miközben gyorsan körbenéztem a kis helyiségben.

Valamire szükségem van még. Egy gyors vállvonás után, bezártam az ajtót, majd megigazítottam magamon a sok karkötőt, meg a nyakláncom. Rövid hajam gyorsan megfésültem a kezemmel, a szörnyű arcomról meg ne is beszéljünk.

-Hova megyünk igazándiból?- kérdeztem semlegesen, miközben egy kavicsot rugdostam a cipőmmel.
-Négy utcával lejjebb van egy kis bár, oda megyünk. Neked nem kell innod, ha nem akarsz, mert nem azért megyünk oda. Tudod, apámé a hely. - mondta. - egyszer meséltem róla- csattant fel.
-Biiztoos- húztam el a szót.
-Remélem nem ilyen leszel akkor , amikor találkozunk velük - morogta, majd benyitott a nagy terembe.

Zsúfoltság,hangzavar, pia és cigiszag. Ez jellemzi ezt a barlangot. Mert olyan büdös volt, mint Suga lába.

Bangtan.

Hasam görcsbe rándult az emlékre, ezért a pulthoz lépve kérten egy nőtől bubis vizet.
InJun befoglalt egy hatalmas boxot, ezért lassan odacsoszogva húzódtam be oda.
-Tulajdonképpen hányan jönnek?
-Nyolcan. - a szám hallatán visszaköptem a vizet a poharamba. Hirtelen túl meleg lett, meg fáztam is. Ajkam teljesen kiszáradt, levegőm bentragadt.
-Me-mennyi?
-Nyugi már, jó fejek. Egyszer már találkoztam a hét fiúval. Nagyon nagy fejek. Tisztára örültek. Mondjuk most hozza valamelyik a nőjét, de elvileg tünemény a csajszi- ivott bele színes koktéljába.
-Fi-fiúk?- kérdeztem egyre jobban lesokkolódva- és hét? - elkezdtem hisztérikusan nevetni, majd a hajamba túrva felálltam.- Gyorsan elmegyek mosdóba. - bólintott egyet, majd megint kortolyt a koktélból.

Én biztos nem cipelem haza.

Berontottam a koszos, hányásos mosdóba, majd a tükör előtt próbáltam rendezni magam.

Kicsit megvizeztem az arcom, majd a csapra támaszkodva közelebb hajoltam a tükörképemhez.

-Nem lesz gáz, tanultál önvédelmet, nem vagy törékeny, erős vagy! Ha véletlenül valami történne, hazarohansz. Egyszerű. Csak bízz magadban , nem lesz semmi gond. Ha véletlenül történik valami, van nálad egy csomó gázspray, meg vészcsipogó. - egy lány lépett ki a fülkéből és idiótán nézett rám. Gyorsan kezet mosott, majd egy menj el pszihológushoz beszólással kilépett a hangzavarba.

Páran beajánlottak már.

Kezeim remegtek az idegességtől és a félelemtől. Gyorsan megpusziltam a nyakláncot,es kifele indultam. Sietősen lejjebb húztam a pulcsim ujjait, majd kiléptem a zsivalyba. Hirtelen megszédültem a lüktető zenétől, meg a rengeteg hozzámsimuló embertől, ezért valami kis szabad helyet kerestem.  Végigmentem az egész bárt, hátha megtalálom In Junt, mert az előző helyéről nyomaveszett.
Már kezdtem teljesen kétségbeesni, amikor valaki lerántott maga mellé. A remegéstől és a zenétől csengett a fülem, de ki tudtam venni In Jun arcát.
-Itt kiabálok már mióta, nem látod, ami az orrod előtt van?! - vont kérdőre. Remegve lehunytam a pilláim, majd lassan ki és be fújtam a levegőt. Nagyon nem volt ez jó ötlet.

Remegő kezeim asztal alá rejtettem, majd óvatosan felemeltem a fejem.
-Bocsánat, csak kicsit elgondolkodtam, mégis merre lehetnél, ezért nem hallottam semmit. Meg üvölt itt a zene. - nyomtam rá a kezemet a füleimre, majd körbepillantottam. Nyolc pár szempár szegeződött rám. Ijedten ejtettem le a kezem, majd húzódtam hátrébb.

Ilyen nincs!

Remegve pillantottam újra végig a társaságon, majd lassan felállva hajoltam meg.
-Sziasztok- mondtam halkan, majd vissza is ültem. Tömören ők is bemutatkoztak, bár én a nevem nem mondtam meg. 
Semleges témák merültek fel, bár én egyikbe se tudtam beleszólni. Féltem, ha túl sokat beszélek, felismerik a hangom.

Rengetegszer nekem jöttek a bulizók, én meg a bőr ülésbe akartam beleégni félelmemben és szégyenemben.

Nem hiszem el, hogy a Bangtan Boys újra belekerült az életembe.

-És téged hogy is hívnak? Nincs meleged? - kérdezte Namjoon, mire megráztam a fejem.
-Azt nem kell tudnotok- mondtam flegmán - és nem, nem fázok - lejjebb húztam kezemen a pulcsit, majd felálltam, és a pult felé sétáltam.
Kértem egy kólát, majd amíg az italra vártam, körbenéztem.

Épp ahogy jobbra fordultam, láttam ahogy egy cula épp felém trappol. Teljesen lesokkolódva néztem, majd emelte is a kezét. Automatikusan húzódtam összébb, várva az ütést. A fejem felett elcsattant egy hangos ütközés : pacsi. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, majd gyorsan elvettem az italom. Gyorsan visszasétáltam, majd a poharat letéve néztem körbe. In Jun már nagyon jó hangulatban volt, a fiúk viszont furák voltak. Beljebb húzódtam, teljesen In Junhoz passzíroztam magam, mert valami fószer pont az ölemben talált kellemes alkalmatosságot az ülésre.

Végülis, neki jó.

Próbáltam valahogy letolni magamról, vagy valami, de csak mégjobban nekemtolódott. Vegső elkeseredettségemben a fiúkra sandítottam, akik szinte azonnal vették az adást és lerángatták rólam az ölemben rengő enyhén ittas alakot.

Három fiú beült a jobb oldalamra, ezáltal engem és In Junt feljebb tolva. Fiúk közé szorultam.
Akármennyire ismerem őket, nem tudom, mit akarnak.

Kell a gyógyszerem.

Gyorsan mindent körbetapogattam, de nem találtam sehol.

Tudtam, hogy valamit otthon hagytam.

-Baszki- morogtam, majd az asztalra ütöttem. Lehajtottam a fejem, majd ijedten vettem észre, hogy a nyaklánc nincs berakva a pólóm alá. Feltűnésmentesen becsúsztattam a pulcsim alá, majd a poharat a számhoz emeltem. Körbe néztem az asztalnál. In Jun Hoseok vállán horkolt, szájából folyt a nyál. Undorodva felhúztam az orrom, majd végignéztem a fiúkon. Egytől- egyig engem vizslattak. Unottan letettem a poharam- konstantálva hogy most se iszom bele.
-Mi az, mit bámultok? - húztam fel a szemöldököm. -Tudtommal közünk nincs egymáshoz- az államat felemeltem, hogy bizonyítsam igazam. Kezeim becsúsztattam a combjaim alá, hogy ne látszódjon mennyire remegnek, majd körbenéztem. -Na, el lehet fordulni. - mordultam rájuk, mire mindannyian másfele néztek. A lány érdeklődve nézelődött, mégis mi történik, ám választ nem kapott.  Óvatosan hozzábújt Jinhez, aki egy halovány csókot lehelt homlokára.
A túl sok romantikát megelégelve oldalra fordítottam a szemem, ahol egy éjfekete szempár fogadott.
Szeméből sok mindent nem tudtam leolvasni, bár fájt, hogy nem ismert meg, hogy egyikük sem emlékezett vissza.

Felejtésbe merülve.
Fulldoklom.

Beleittam az italba, ami kellemesen égette végig a torkom.

A kellemes kóla: olyan a színe, mint amilyen a lelkem, hatása undorító marás, savas méreg.

Jimin rákönyökölt az asztalra és úgy fürkészett engem.
Már épp szóltam volna be neki valami frappánsat, amikor megszólalt: - Na, és milyen volt ez a félév Chaerin?

--------
Sziasztok!
Sajnálom a késést, de előző közbeszó című posztomban leírtam, hogy mi a kiváltó ok.
Sajnos ezt a részt sem érzem jónak, sőt egyenesen undorodom tőle, mivel ne, tudtsm úgy leírni, ahogy le akartam volna.
Ezért légyszi ne vegyétek figyelembe a helyesírási és nyelvtani hibákat!
Csóközön