"A helyzet nem mindig rózsás. De ha Te vagy a rózsa, akkor minden helyzet lehet rózsás."

A srácok a nappaliban gyülekeztek már, indulásra készen. Hazaugrottak a cuccaikért, majd visszajöttek, hogy el tudjanak búcsúzni tőlem. Jimin nem volt köztük, felesleges volt keresnem. Hoseok mondta, hogy a kocsiban vár. Örömöm még az eddigieknél is lejjebb csúszott, de próbáltam boldogan elköszönni tőlük.
-CheChe -rohan felém Taehyung, én meg felhúzott szemmel néztem az őrült barátomra, hogy mégis mi a fene ütött belé és hogy mi a faszom ez a becenév. Rámvetődött, mint ahogy az oroszlánok a prédára, hátraestünk, egyenesen a kanapéra. Szerencsére a kezét a fejemre tette, mert különben alaposan bevertem volna a kanapé karfájába.
A többi fiú felszisszent, mire elnevettem magam. Szorosan megöleltem Tae-t, majd a fülébe kuncogtam.

-Hülye vagy- segített felállni, majd még egyszer megölelt. -És mi ez a becenév?! Mintha valami kaja vagy procelán baba lennék. -kuncogtam felhúzott szemöldökkel még mindig.

-Biztos nem verted be a fejed? - nézett rám nagyranyílt szemekkel Yoongi.

-Nem, puhára érkeztem- mosolyogtam rá, majd Taehyungra mutattam - inkább az ő kezéért kéne aggódni. Be fog dagadni neki.

-Érted bármit - ölelt át újra Tae. Tágranyílt szemekkel nevettem, Jungkook meg hangosan köszörülte a torkát. Rávigyorogtam, majd elengedtem Taehyungot.

Megöleltem Jin-t, majd Heniet is.
-Örülök, hogy megismerhettelek- mosolyogtan Heniere, majd Jinre néztem és jelentőségteljesen rámosolyogtam. Jin bólintott egy aprót, majd még egyszer megölelt.
-Nagyon jól választottál. Ne ereszd el soha. -suttogtam a fülébe, mire egy pillanatra erősebben szorított, majd visszahátráltak.

Hoseok lépett oda hozzám, majd hatalmas vigyorral megölelt.
-Hjah Chaerin, annyira nagyoon fogsz hiányozni - ölelés közben rázogatott, mintha partra vetett halak lennénk. Halkan nevetve megpaskoltam a hátát, hogy mostmár elég, mert szédülök. - Bocsánat - motyogta úgy, mint akit nagyon bánt, de a szája sarkában láttam, hogy nem épp így érzi.

-Én nem vagyok a nyálasság és a csöpögős elköszönések kedvelője, - lépett ki a sorból vagy egy elcseszett félkörből Yoongi, hátratett kezekkel. Úgy nézett ki, mint egy idős, mesélő nagypapa. - de nagyon megkedveltelek, és már csak annak a gondolata, hogy nem jössz most velünk, bizonytalansággal tölt el. Nehezen hagylak itt. - erre a monológra elég megoszló reakciók jöttek: én elvörösödtem, Hoseok, Taehyung és Henie elolvadtak, Jin és Nam meglepődtek, és Jungkook... Nos ő nagyon csúnyán nézett Sugára.

-Öhm... -Kezdtem bele zavartan- nagyon aranyos volt a monológod, kedves vagy. Nem kell bizonytalannak lenned, minden rendben lesz. - Halványan rámosolyogtam, mire Yoongi megölelt. Meglepve álltam ott és néztem Jungkookot, ki már szinte felrobbant. Idegesen rágcsálta a száját és az ökölbe szorított kezét a combjához verdeste, gondolom, nyugtatásképp.
Féltékeny!
Miattam még soha senki nem volt féltékeny.
Egyszerre felemelő és kiváltsagos érzés, másrészről viszont szörnyű.

Jungkook hangosan köhintett egyet, mire Yoongi vigyorogva elvált tőlem, majd megveregette Mr. Féltékenység vállát.

Rap Monster lassan lépett oda elém, megfogta a két kezem és egy-egy apró csókot hintett rájuk.
Olyan halkan beszélt, hogy nekem is fülelnem kellett, hogy megértsem szavait.

- Te voltál az első olyan ember, aki megtanított olyan dolgokra, mint senki más. Nem lehetek eléggé hálás neked, és én is hasonló dolgokat tudnék mondani, mint Yoongi - elemelte a szájat a kezemről, kihúzta magát és hangosan folytatta - Olyan vagy nekem, mint a húgom. Már most várom, hogy utánunk gyere, nem győzöm kivárni - rámmosolygott, majd megölelt.

-Hamarosan találkozunk!

-Na jól van srácok, mi induljunk le, hagyjunk nekik egy kis időt kettesben- kacsintott Jin, majd elkezdte kifelé terelni a fiúkat. Hirtelen eszembe jutott valami, amiért megállítottam a kifelé vonuló sereget.

-Várjatok! -gyorsan befutottam a szobámban hagyott fehér borítékért, amin dőlt betűkkel Park Jimin neve díszelgett. Odaadtam Jinnek, majd megkértem, hogy adja át Jiminnek. Megígérte, hogy el fogja vele olvastatni, majd egy levegőbe küldött puszi után becsukta az ajtót.

Jungkook felé fordultam, mire ő egy halvány mosollyal közelebb jött.

-Szóval aranyos volt az, amit Yoongi mondott?

-Igen, miért? -Kérdeztem, mire Jungkook elnevette magát. -Most mi van? Talán féltékeny vagy? -Jungkook erre a kérdésre közelebb jött, átkarolta a derekam és közelebb húzott magához.

-Az a helyzet, hogy piszkosul - jelentette ki, mire bennemrekedt a levegő. A számat nézte, miközben beszélt, én meg elfelejtettem lélegezni.- Rinah, levegőt azért vegyél - nevetett édesen az arcomba. Nyeltem egy nagyot. Jungkook megsimogatta az arcomat, majd ráhelyezte a homlokát az enyémre. - Szeretném, ha mihamarabb jönnél utánunk, mert félek, megint kicsúszol a kezeim közül. - az oldalamon apró köröket írt le. Apró bizsergéshullámok rázták meg a testem ujjai nyomán.

-Nem fogsz, hidd el. Te is ígérd meg, hogy várni fogsz rám. -Sóhajtottam arcára, miközben végigsimítottam a szám élét az övén.

-Ígerem. De legyen egy zálog ezekre az ígéretekre.

-Én olyan vagyok, mint a pillangó. Tudni fogod, ha jövök. De legyen ez az én zálogom - levettem egy pillangót a falról, majd a kezébe helyeztem. Jungkook nézte az apró kis díszt a kezében, majd mosolyogva a zsebébe süllyesztette.

- Az én zálogom egy olyan dolog, amit nagyon régóta tartogatok magamnál- kihúzott a zsebéből egy kulcscsomót, amin csak egy kulcs volt és egy kulcstartó. A kulcstartón egy angyalszárny volt. - Ez a háznak a kulcsa. Már réges régen lemásoltattam neked, de most volt itt az ideje, hogy át is adjam. - A kezembe helyezte, majd megcsókolt.

Minden egyes csók olyan, mintha most csókolna először. Leírhatatlan érzés.

-Majd ha hazaértünk hívlak - motyogta Jungkook a számra, mire egy aprót bólintottam és még egy csókot loptam tőle, mielőtt kilépett volna az ajtón.
Az ablakból néztem, ahogy elhajtanak, mire kaptam egy SMS-t Taehyungtól, hogy már most hiányzom.

A kocsiból még integetett hét kéz, de Jimin nem integetett, még csak ide sem nézett. Meredten bámult előre, és azt hiszem, még a fülhallgatója is be volt dugva. Remélem, hogy elolvassa, és megérti a dolgokat, azt hogy mit érzek.

***

Unottan lapozgatom az egyik magazint, amit még a srácok vettek nekem, amikor beteg voltam.
Mai divatról, trendekről írtak benne, hogy mi az, ami egy modern emberre jellemző. Rájöttem, hogy marhára le vagyok maradva, a ruháimról ne nagyon beszéljünk, három kivételével az összes lejárt divat. De az applikációk és a különböző közösségi portálok nevei is ismeretlenek voltak számomra. Twitter, Facebook, KakaoTalk, Instagram...
Le is töltöttem gyorsan mindet a telefonomra, és ezeknek az alkalmazásoknak a felfedezésével töltöttem el az időt.

Valamikor elaludhattam a nagy énfejlesztésem közben, mivel arra riadtam, hogy a telefonom hangos rikácsolással akarja a tudtomra adni, hogy valaki keres.

-Haló?-szólok bele csukott szemmel, de mikor egy hangos kiáltás siklik a fülembe, akkor gyorsan felültem.

-Chaerin,sziaaa, itt a Bangtan! - Kiáltották a hangszóróba, mire nekem majd' kilukadt a dobhártyám. A szememet dörzsölve felálltam és bementem a konyhába.

-Sziasztok Fiúk! Hazaértetek?- bekapcsoltam a vízforralót, majd leültem az egyik székre és úgy hallgattam, hogy hogy akar az egyik a másik szavába vágni.

-Nem, még az autópályán vagyunk. Henie félúton kiszállt, mert elment meglátogatni a szüleit, így dugóba kerültünk. -ecsetelte Jin.

-És mennyi idő még, mire hazaértek?

-Úgy zirka két óra. Ha még sokáig a dugóban leszünk, lesz az négy is. - morogta a végét Yoongi. Halkan kuncogtam, majd az órára néztem. Fél kilenc.

-Amúgy Chaerin, aludtál? -kérdezi Jungkook, mire hümmögtem egyet. A vállam és a fülem közé szorítottam a telefont, majd leállítottam a vízforralót és elkezdtem kiönteni a bögrémbe a vizet. -Tudtam, hogy nem kellett volna felhívni, mondtam hogy biztos alszik már! - Mérgelődött Jungkook a többieknek, mire én, a nagy hallgatózásba, félreöntöttem a forróvizet a saját ujjamra. Felszisszentem meglepődöttségemben, még a telefon is kiesett a helyéről. Hallottam, ahogy a telefonból árad ki az üvöltözés és a szólongatás, ezért a leforrázott kezemet rázogatva gyorsan felvettem a földről a telefont.
-Mi történt?! Chaerin, hahó? Itt vagy? Mi történt vele? -kérdezik egymástól. Sietve a csaphoz sétáltam, hogy a kezemet hideg víz alá tegyem.

-Itt vagyok srácok, minden rendben van - sóhajtottam, mire mindenki megkönnyebbülten elkezdett faggatni, hogy mégis mi történt. - Leforráztam magam, nem nagy sztori. -megvontam a vállam, majd elzártam a csapot és beledobtam a filtert a bögrébe.

-Nem nagy ügy?! Még jó, hogy az Chaerin!! Száz fokos vízről beszélünk!! Nagyon csúnya? Visszaforduljunk? -Fakadt ki Jin, mire elnevettem magam. De úgy igazán. A vonal túlsó felén csend lett, én meg csak nevettem és nevettem.

-Nincs semmi bajom, nyugi - nevettem még mindig. -De ez nagyon aranyos volt.

-Nagyon szépen nevetsz - suttogott a telefonba Hoseok, mire kapott két tockost valakitől.

-Köszönöm- kuncogtam. Hirtelen eszembe jutott, mi felett aludtam el, így a szobámba becsoszogva bele is kezdtem. - Srácok...

-Hmm? -Jött az egyöntetű válasz.

-Ti használtok valamilyen appot?

-Miért kérdezed Kicsi Lány?

-Mert én ma letöltöttem egy párat. Twitter, KakaoTalk, Instagram... Ezek közül ti használtok valamit? - A srácok halkan felnevettek. Bunkók.

-Hát persze, Rinrin - szólt bele Hoseok is, és hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Minden oldalon fent vagyunk, hogy lássuk, hogy mik kerülnek ki rólunk. Mindezt inkognitóban. Jiminnek egyszer volt egy LOVEJIMINFOREVER-es profilja instagramon, ahol azt olvasgatta, hogy mennyire imádják őt. Igaz Chimchim? - Vártam, hogy válaszoljon, tényleg, de legbelül tudtam, hogy nem fog válaszolni. Pár perc halk sutyorgás és hallgatás után Jungkook beleszólt újra.

-Bejelölsz minket KakaoTalkon?

-Aha- sóhajtottam, majd egyesével mindenkit bejelöltem, Jimin kivételével persze.-Haladtatok már valamennyit? -Próbáltam terelni a témát a szar kedvemről. Sikerült is. Jin egyből elkezdett haragosan arról beszélni, hogy mennyire utálja a dugókat és azt mondta lassan dugókausztrofóbiája lesz. Nem tudtuk kideríteni, hogy ez egy létező fogalom-e, de Jin azt mondta, minden, ami elhagyja a száját, Szent szó és nem lehet beléjük kötni. Oké...

Egy idő után már nem is figyeltem teljesen, Jungkookkal beszélgettünk KakaoTalkon.

Jjk_The_ Golden_Man: Minden rendben van?
Chaerin: Persze, kicsit fáradt vagyok.
Jjk_The_ Golden_Man: Ujjaddal minden rendben van?
Chaerin: igen :)
Jjk_The_ Golden_Man: szomorú vagy Jimin miatt?

Most mit írjak? Írjam le az igazat, vagy hazudjak? Megharagszik-e, ha azt mondom, igen?

-CHAERIN! Figyelsz te rám egyáltalán? -Sopánkodott megint Seokjin.

-Shhh! Lehet elaludt. -Suttogott Taehyung.

-Itt vagyok. Sajnálom Jin, tényleg nem figyeltem.- Jin morgott valamit az orra alatt, majd abbahagyta a beszédet.

Újra megnyitottam a beszélgetést és válaszoltam Jungkook kérdésére:

Chaerin: igen szomorú vagyok, hogy nem ért meg és még csak emberszámba sem vesz :( de benne volt a pakliban, hogy ez lesz... Sőt. Haragszol ezért?

Jjk_The_ Golden_Man éppen ír...

-Hja! Jeon Jeongguk, mégis kivel beszélgetsz te olyan bőszen? - Kérdezte Yoongi, majd dulakodás hangjai hallatszanak, végül hangos nevetés és Suga káromkodása. -Én vagyok az idősebb Maknae, tiszteletet!

-Pontosan! Tiszteletet! Minek akarsz kutakodni a telefonomba?

-Na álljon meg a me-

-Jungkooknak igaza van, Yoongi. Tiszteld meg avval, hogy nem kutakodsz a telefonjában. - szólalt meg Nam.

Önnek egy új üzenete érkezett!

Jjk_The_ Golden_Man: Dehogy haragszom Rinah, csak egyszerűen tudni szeretném, mi kavarog a fejedben. Teljesen érthető, hogy szomorú vagy. Ezért vagyok én, hogy segítselek, szeresselek és óvjalak. ❤

Esküszöm ettől a kis mondattól könnybe lábadt a szemem. Hangosan ciccegtem egyet, mire a vonal másik feléről egy köhögés szerű nevetés volt a válasz. Jungkooktól.

-Mi a baj, Rinah? - Kérdezte Tae sejtelmesen.

-Nincs semmi baj, csak öhm egy megható film megy a tv-ben és kicsit meghatódtam.

-Érdekes, én nem hallok semmit- hallottam Jungkook hangján, hogy mosolyog.

-Néma film - fogaim közt szűrtem ki ezt a pár szót, mire többen felnevettek. Hogy tudja Jimin ezt egy szó nélkül végigülni?

Chaerin: Pukkadj meg!
Jjk_The_ Golden_Man: Ez a reagálás a szövegre, amit írtam?
Chaerin: nem, ez a reagálás arra, hogy bunkó vagy. ✌
Jjk_The_ Golden_Man: Tudom, hogy szeretsz. 😏❤😘
Chaerin: Most valljam be?
Jjk_The_ Golden_Man: élvezném.
Chaerin: Majd hívj fel, ha hazaértetek. Akkor talán bevallok valamit. 😘
Jjk_The_ Golden_Man: Nem bírok addig várni 😢
Chaerin: így jártál😊❤
Jjk_The_ Golden_Man matricát küldött.
Chaerin: OMO! Ezt hogy csináltad?
Jjk_The_ Golden_Man: majd egyszer megmutatom 😏

-Jungkook...?
-Hm?
-Te Chaerinnel beszélgetsz? -Kérdezett rá Taehyung. Kiesett a kezemből a telefon, amivel még jobban lebuktattam magam. Megittam a maradék teámat, ami mellesleg kihűlt és egyenesen szar volt. Eldőltem az ágyon, kihangosítottam a telefonomat és úgy hallgattam faggatásukat. Egy hatalmasat ásítottam, mire a fiúk megint nevetni kezdtek. Jungkook elkezdett énekelni egy dalt, amit a többiek is csendben hallgattak.
Lassan, boldogan elnyelt az álom.