"Igazságnak napfény kell, tolvajoknak éj."

-Chaerin ma korábban megyek el, te zársz! - bízta rám a tánctermet In Jun, majd miután a kezembe nyomta a hatalmas kulcscsomót, kisietett a teremből.

Mindig egyedül.

Benyomtam a lejátszón az edzésen használt listámat, majd egy gyors ivás után beálltam a tükör elé.
Nagy levegőt vettem, majd szaggatottan fújtam ki.
-Sikerülni fog, sikerülnie kell.- suttogtam magam elé, majd belekezdtem a nehéz koreográfiába.

Fél éve már, hogy otthagytam Szöult. Azóta nyomon követem a banda minden lépését, és megtanulom az összes táncuk. Vagyis majdnem mindegyiket.

Beteges.

A zene üvöltött, én meg tomboltam. Hatalmas átéléssel és rengeteg fájdalommal táncoltam végig a számot- bokafájdulásig- majd váltott a zene, testem megfagyott, levegőm hirtelen elfogyott. A zene sipákolva jutott el fülemig, végigmarva a hallójáratom.

Azt hittem, jól vagyok, hogy átvészeltem ezt a mély foltot, de ez a dal emlékeztet a kudarcomra, melybe én másztam bele.

De kirugdostak.

Lassan térdre ereszkedtem és hosszú pulcsim ujját felhajtva emlékeztettem magam,

nem változtam.

Négykézláb odasiettem a lejátszóhoz és az ismeretlen csatlakoztatót néztem, amiből a zene szólt.

Ki rakta ide?

Gyorsan körbefuttattam a fejem a kis teremben, de rá kellett jönnöm; rajtam kívül nincs itt senki.

Képzelődés?

Gyorsan kirántottam a pen drive-ot , mire a zene csúnya, elhalt sikolyban némult el.

A zene már elcsendesült és csak az én lihegésem hallatszott- ám én mégis hallottam az album forgását, saját magnómon.

A pulcsi ujját visszahajtottam, az áramot lekapcsoltam, majd az ajtót kulcsra zártam.
Elsiettem a terem elől;

Az érzéseim elől.

Kulcsra zártam az ajtót- háromlakatosra, de véletlenül az ablakot tárva nyitva hagytam.

A portásnak odaadtam a kulcsot, aminek súlya már égette a kezem.

Vagy az érzéseim súlya.

-Szép estét Kisasszony! -mosolygott boldogan az idős úr, tőlem viszont csak valami vicsorra hasonlító szájferdítést kapott.

A hűvös szél úgy csípte az arcom, ahogy a könnyek a szemeim. Már késő volt, lassan éjfél, én mégis egy vékony pulcsiban sétálok az otthonommá vált motel felé. Május van, mégis ugyanúgy csíp az idő, mint tavasz elején.

Hozzám igazodik.

A nap se sütött azóta, szinte semennyit a városban, én meg csak az ígéretre tudok gondolni.

Ha az ég újra kék lesz, mi újra találkozunk.

Hazugság, mint minden más amit ők ígértek.
A dalok amiket nekik hagytam, februárban megjelentek az előző album folytatásaként. Van ott rengeteg saját alkotmány is, ami fájdalomról, bódultságról árulkodik.Hatalmas sikert arattak, nagyobbat mint az előzőnél. Boldogok- legalábbis a videók és a képek alapján. Az, hogy ebből mi a valóság, nem érdekel.

Hazugság.

Jin két hónapja bemutatta a nagyvilágnak Henie-t, és a rajongók nagyon jól fogadták a kapcsolatukat. A lánynak vörös, rövid haja volt és zöld nagy szemei. Kiválóan beszélte a nyelvet, amin rengetegen fennakadtak.
Elvileg a fiúkkal él egy házban, múltkor Namjoon beszélt erről:

" Már egy ideje nincs a háznál nő, ami eléggé meglátszik a lakáson, ezért nagyon örültünk, hogy beköltözött. Persze nem csak emiatt, de úgy gondolom el kell nekünk a segítség. Régebben is volt egy segítő a háznál, de tisztázatlan okok miatt eltűnt. Nem beszéltünk vele azóta, pedig nagy szükségünk lenne rá...."

Elkalandozásom miatt nem vettem észre, hogy leléptem az útra, csak a hangos dudaszó ébresztett fel. Oldalra tekintettem, egy erős fény, de lépni nem tudok.
Hajt a vágy.
A kíváncsiság.

A kocsi erős fékezéssel áll meg előttem. Megrázom a fejem és kiszabadítom magam a kábulatból.

Majdnem elütöttek.
Majdnem meghaltam.

-Maga normális? Nem látta, hogy jövök? Mit megy tökön uborkán? Megölhettem volna... -kiabált a járműből kiszállt, fiatal férfi. Megvontam a vállam, majd ködös arccal ránéztem.
-Lehet jobb lett volna - tovább sétáltam a zebrán, mintha nem történt volna semmi- mert nem is történt.
A motelba beérve jócskán áthaladtunk az éjfélen, a portás furcsán méregetett, de rá se hederítve felsétáltam a szobámhoz.

A tükör előtt állva néztem farkasszemet magammal.
Magamra sem ismerek. Fél éve hosszú hajam volt, nagyon csontos voltam és depressziós, most rövid hajam van, kevésbé vagyok csontos- annál inkább izmos és deprssziós.

Van, ami nem változik.

A pizsamámat előkészítve indultam a fürdőbe tussolni és csak reménykedni tudtam, hogy még van meleg víz.

A hideg marná a sebeket.

A meleg égeti, de az jól esik, nem jut eszembe egy emlék sem. Se rossz, se jó.

Undorral néztem még mindig a testem, pedig már nem csont sovány, csak rondítja a rengeteg szégyenfolt, mely gyengeségem jelképe.

Te gyenge vagy ide.

Ígéretet tettem pedig, hogy többet nem teszem.

Hazugságon kapva.

Több heg és friss seb van rajtam, mint az érkezésemkor.

Függő lettem.

Nem tudok leállni, mert ez tart vissza.

Függőd lettem.

Visszatart a végső széteséstől.

Szerelmes.

Gyorsan magam köré tekertem fekete törülközőm, hogy ne lássam a torz tükörben önön magam, mivel az rosszat mutat- rosszabbat mi a valóság.

Bolondultság.

***
Reggel a telefon éles sípolása ébresztett. Reggel- volt az már dél is.
-Halló- szóltam a kagylóba rekedten.
-Jó napot, Hölgyem. Egy úr szólt, hogy ébresszem. Azt mondta, kapcsoljon öt perc múlva a hatos adóra. Legyen szép napja, visszhall!
Még választ sem tudtam kinyögni- vagy esetleg egy kérdést, mivel egyből bontotta a vonalat. Milyen úr szólt és minek kapcsoljak a hatos adóra öt perc múlva?

Korán van még ehhez.

A szememet masszírozva másztam a távirányítóért és kapcsoltam a hatosra. Gyorsan elszaladtam a konyhába egy kávéért- feketén- és amíg az kotyogott, a televízió képernyőjét szuggerálva próbáltam rájönni, miért keltettek fel egy adásért.

És ki az a férfi?

A kávé kifőtt, én meg boldogan rohantam a nagy bögre erőmért.

Ennyi boldogság legyen az életemben.

Épphogy leültem a TV elé, amikor is elkezdődött a műsor.
Valami riport show, ahova híres emberek vannak meghívva.

"-Üdvözöljük nézőinket, a mai napon nagyszerű látogatóink vannak, rengeteg díjat és kitüntetést tudhatnak maguk mögött, négy évet, kitartó rajongókat... köszöntsék kirobbanó örömmel a BTS-t! "

Megfagyott a levegő. A fiúk teljes boldogsággal és nyugalommal sétáltak le a backstage-ből a fotelekhez.
A fény, ami ebből a szarból áradt, égetni kezdte a szemem. Egy gyors bemutatkozás után elfoglalták a helyüket és jöttek a sablon dumák. Időközben már a harmadik kávémat iszogatom, annyira szétvet az ideg.
Egy igazán érdekes részhez térünk, ezért a kávét félrerakva vizslatom minden mozdulatuk.

"Na és Jinen kívül ki az, aki rátalált a szerelemre?"

A stúdióban néma csend lett, a fiúk szemlátomást nem számítottak erre a kérdésre. Namjoon megköszörülte a torkát, majd a kamerába nézett.

"-Sajnos csak Seokjin élvezi a kapcsolatot, nekünk megmaradt a szingliség.
-És az igaz Jungkook, hogy rengeteg afférod volt az elmúlt hat hónapban?"

Dühömben felszisszentem. Micsoda egy piszok!
Jungguk idegesen az ajkába harapott, majd megrázta a fejét.
"Ez nem az, aminek látszik. Csak kitalálták"

A fiúk állandóan a kamerába néztek, frusztráló volt a tudat, hogy lehet engem néznek.

Hogy tudják, hol vagyok.

Kiderült az is, hogy a BTS most egy rövid pihenőszünetet tart- egy hónap kameramentesség. Együtt mennek kiruccanni, Hoseok ajánlotta helyre, a szülőföldjére.

Ezután felcsendült a legfrissebb daluk, aminek a végén egy galamb volt.

Egy vadgalamb.

--------------------------------------------
Sziasztok!
Nekem személyszerint ez a rész nem nagyon tetszik, de ha neked tezszett, akkor vote-olj és/vagy kommentelj! :)
Köszönöm a rengeteg megtekintést szavazatot!!
Megmelengetik  a szívemet*-*.
Csóközön