"-Hallottam, már jobban vagy.
-He?
-Hallottam, hogy nevettél. És őszinte volt- mondta és rám nézett- Mi ez a haj?-kérdezte halkan nevetve. Aranyos volt.
-Jimin be akarta fonni a hajam. Én azt hittem, hogy tud hajat fonni, ezért engedtem Neki, de amint Te is látod, ez a küldetés kudarcba vallott.-nevettem fel én is. Oldalra billentett fejjel nézett rám.-Mi az?- kérdeztem zavartan. Megrázta a fejét és elmosolyolyodott.
-Semmi- mondta halkan és lement az emeletről. Bevonultam a szobámba és bebújtam a pihe-puha ágyikómba. Anyám halála ellenére, boldog voltam."

Reggel halk kopogásra keltem. Óvatosan felültem, mert még egy kicsit fájt a mellkasom - és megdörzsölgettem a szemeim. Kiáltottam egy szabadot és lejjebb húztam a felhajtódott melegítőnadrágom és pulcsim. Jungkook dugta be a fejét egy perverz mosollyal az arcán. Még mindig a szemeim dörzsölgettem, amikor beljebb lépett. Megláttam a kezében egy kosarat. Mit keres nála egy kosár?

-Jin küldött, hogy adjam oda a szennyeseid.- vigyorgott. Minden álmosság kiment a szememből. Felemelt egy fekete melltartót és nézegette.- Tudtam, hogy unalmas vagy, de hogy ennyire. Minden ruhád fekete, szürke vagy fehér- rám nézett. Élvezte. Lángvörös arccal felálltam és kitéptem a kezéből a kosarat és a melltartóm. Csak nevetett.
-A saját épségedben mondom, hogy azonnal húzz ki a szobámból.- halál nyugodtan mondtam. Még mindig nevetve, elindult az ajtó felé. Megfogta a kilincset, majd megfordult.
-A pulcsim nyugodtan megtarthatod, látom mennyire tetszik- kacsintott egyet, majd végleg elhagyta a szobám. Ez a gyerek megőrült. A fejemet rázva kipakoltam a tiszta ruháim és behajtogattam a szekrénybe. Kivettem egy szürke mindenhol hosszú, elálló ruhát, amit anyám halálának évfordulóján szoktam felvenni, de mivel későn jutott eszembe, ezért mára terveztem. Miután felvettem, szépen kifésültem a hajam, és felvettem a nyakláncot, amit még kiskoromban Tőle kaptam. Lementem a konyhába és ittam egy pohár vizet. Senki nem volt a földszinten, de hangokat hallottam. Kimentem a hátsó udvarra, ahol megtaláltam a srácokat. Épp terítették a kerti asztalt. Valahonnan halk zene szólt. Az idő nagyszerű volt, arcomat a nap sugarai simogatták. Amikor megláttak, tátott szájjal néztek rám. Ennyire szokatlan engem ruhában látni? Odavonultam a tányérokat pakoló Yoongi -hoz és elvettem tőle őket. Elkezdtem szétrakni őket, mire a többiek is észbe kaptak és ők is folytatták a dolgukat. Éreztem, hogy mindegyikük bámul, ezért rájuk néztem.

-Mi az?-kérdeztem egy picit flegmábban, mint ahogy akartam.
-Szimplán fura téged így látni- mondta V és halványan rám mosolygott.
-Hogy így?
-Lányosan- mondta Jungkook. Á, értem, szóval nem vagyok lányos? Nem tart... csinosnak?
-Kösz- szűrtem ki a fogaim közt. Egy kicsit szarul esett, de nem éri meg rajta rágódni. Ma nem. Ma csak Anya számít. Bement a konyhába és segítettem Jinnek az ételek kihordásában.
-Na, és mi ez a ruha? Tán mész valahova? Randid lesz?-kérdezte mosolyogva. Levette a főzőlapról az ételt és elindultunk kifelé.
-Nem, nem lesz randim. Csak egy fontos megemlékezésem van. Vagyis volt. Tegnap. Csak későn jutott eszembe.- daráltam le neki gyorsan.
-Talán azért voltál a temetőben?-kérdezte halkan és rám nézett. Bólintottam. Letettem az asztalra az ételt, mire J-Hope egy nagyot füttyentett.
-De jó a kilátás- mondta mögülem és hátradőlt a széken. Tüzelő arccal mentem el onnan és ültem le az egyetlen üres helyre. Jungkookkal szembe. Még mindig.
-Srácok, ma elmegyünk vásárolni? Kérlek- mondtam evés közben. RapMonster rám nézett.

-Persze, mit szeretnél venni?

-Hát, először is hozzávalókat az ebédhez és a vacsihoz, mert ÉN fogok főzni, valamint egyéb dolgokat a házba.Fizetek mindent- emeltem fel a kezem- Nem akarok rajtatok élni.

-Rendben srácok, reggeli után bemegyünk a városba- csapta össze a kezét Jin- Ellenkezés?.. Nincs, rendben. Akkor, aki befejezte az evést, az induljon készülődni.- felálltam és elmentem bepakolni egy kistáskába. Beledobáltam sok zsepit, valamint az összes pénzem. Kivettem egy szürke cipőt és lementem a nappaliba. Már majdnem mindenki ott volt. Felvettem a cipőm és bementem a konyhába egy korty vizet inni, majd elmentem a mosdóba. Miután újra visszamentem, már mindenki ott volt és épp a cipőjüket húzták.

-ChaeRin, meg van a telefonod? - kérdezte Yoongi. Ránéztem.

-Minek az?-kérdeztem.

-Hát mert mindenki össze-vissza megy.Hogy tudjuk, merre vagy.- megvakargattam a tarkóm. Hát igen. Nekem két éve nincs telefonom se. Nincs szükségem rá.

- Nekem... olyanom nincs- mondtam halkan és a többieket kikerülve elindultam a kapu felé. A többiek gyorsan beértek.

-Mi az, hogy nincs?-kérdezte elképedve Jimin.
-Nincs rá szükségem-vontam meg a vállam. Az út további részében csendben mentünk. Mindenki el volt foglalva. Az anyós ülésre ültem, mivel nem volt kedvem senki mellé ülni. Jin egy hatalmas áruházhoz vezetett, ahol kiszállva mindenki elindult valamerre.Megbeszéltük, hogy két óra múlva a kocsinál találkozunk.
Utam először egy gyertyáshoz vezetett, ahol négy nagyon finom illatú gyertyát is vettem. Majd betértem egy virágárushoz, ahol három csokrot is vettem. Mindegyik gyönyörű volt, és anyám kedvencei is. Ezután utam egy hobbi boltba vezetett, ahol vettem magamnak többfajta festéket, ceruzát, és krétát. Valamint vettem egy vázát is, ami nagyon különlegesen nézett ki. Miután ezekkel végeztem elmentem egy élelmiszer boltba. Bevásároltam ebédre és vacsira is. Már alig bírtam el a szatyrokat. Ránéztem a faliórára. Késésben vagyok. Szaporábban vettem a lábaim. Már láttam a kocsit és a fiúkat is. Elkezdtem kiabálni, hogy itt vagyok. Még gyorsabban mentem, mire majdnem orra buktam. Valaki megfogott. Taehyung volt.

-Köszönöm- meghajoltam. NamJoon és a többiek is idejöttek. Elvették a szatyrokat és elkezdték cipelni őket. Yoongi majdnem megbotlott, ezért rákiabáltam.

-HJA! Min Yoongi! Óvatosabban, törékeny dolog van benne-mondtam a fejemet fogva- Nem is vagy már olyan Swag, mint ahogy a legelején mondtad.- megcsóváltam a fejem. Yoongi hátrafordult és hitetlenül nézett rám. A többiek csak nevettek kijelentésemen.
- Jól van bocsi. Ne vedd el tőlem a SwagSuga címet-nézett rám könyörgően. Odasétáltam hozzá és jelképesen megofsztottam a "rangjától". Térdrezuhant, minek következtében egy reccsenést hallottunk. Suga félve rámnézett. Csak kikaptam a kezéből a szatyrot és elindultam a kocsi felé.- Tényleg nem érdemled meg ezt a címet- felemeltem az öklöm, amiben jelképesen a rangja volt. Yoongi utánam kiáltott egy bocsit. Jin utolért és kinyitotta a csomagtartót.
-Veszünk egy másikat. Mi tört el? -kérdezte és a szatyorért nyúlt. Elrántottam a kezem, mert féltem, észreveszi a hegeket. Hàtrébb léptem egyet, mire beleütköztem valakibe. Elkezdtem remegni. Pedig azt hittem kigyógyultam belőle. Megint hátráltam, megint beleütköztem valakibe. Jungkook felismerve a helyzetet, közrefogta a vállaim és mélyen a szemembe nézett.
- ChaeRin. Mi vagyunk azok. A Bangtan fiúk. Nem bántunk.-rázogatott meg óvatosan. Pánikrohamom van. Király. Szaporán vettem levegőt. Már rég volt, hogy ilyesfajta roham jött rám. Ilyem formátumú. Lassan felemeltem remegő kezeim és rámutattam a nyakamra és az orromra, jelezve, hogy nem kapok levegőt. Jimin felismerve a helyzett lépett elém és adott a számsarkába egy puszit. A meglepődöttségtől hirtelen levegőhöz jutottam. Hálásan néztem Jiminre, aki bólintott egyet.
- Ezt most minek csináltad Jimin?-kérdezte döbbenten Hoseok.
-Pánikrohama volt- vonta meg a vállát és berakta a szatyraim a csomagtartóba.
-Honnan tudtad, hog így meg lehet állítani?-kérdeztem döbbenten. Még kicsit remegtem, de már tűrhető volt. Mindenki meglepődött, főleg szegény Jungkook, akit Jimin félrelökött.
- Egyik régi ismerősömnek is voltak pánikrohamai... szóval tudok ezt-azt...-vakargatta a tarkóját- Izé, sajnálom.
-Nincs semmi ba..-mondtam volna, ha Jungkook nem szól bele.
-Te nem vagy normális Jimin... Mivan, ha másképp reagál rá? Ha? Akkor mit csinálsz?
-Annyi a titka a pánikroham elűzésének, hogy meg kell szüntetni azt, hogy szaporábban veszi a levegőt. A legegyszerűbb módszer a puszi és a pohár víz. De mivel nem volt nálam víz, maradt a puszi... Még egyszer elnézést-hajolt meg és beült a kocsiba. Ránéztem a többiekre. Namjoon arról beszélt Taehyunggal, hogy ez holnap mindenhol fenn lesz, és hogy magyarázkodhatunk...
-Sajnálom fiúk, hogy állandóan a terhetekre vagyok- hjoltam meg mélyen.
- Sajnálhatod is- morogta Jungkook, majd ő is beült az autóba.
-ChaeRin, fontosnak érzem, hogy vegyek egy másikat, vagy legalább az árát kifizessem. Mondd el, mit törtem el? - kérdezte bűntudatosan. Időközben mindenki benn ült, csak ránk vártak. Megráztam a fejem, hogy semmi szükség ilyen hülyeségen rágódnia, majd a zacskóval a kezemben beültem az anyósülésre. Még mindig remegtem egy kicsit, de már szinte észre sem lehetett venni. Amint elértünk a házhoz, kipattantam, mindent kivettem a csomagtartóból, és befutottam a lakásba. A konyhába lepakoltam mindent, majd ittam egy pohár vizet. A fiúk komótosan jöttek be a lakásba és egyből a kanapéra huppant mind, Jin kivételével.
- Esetleg segítsek valamiben?-kérdezte aranyosan. Automatikusan lejjebb húztam a ruhám ujját, majd megszólaltam.
- Igen, légyszi lefoglalnád a többieket? Ne engedj be senkit ide! Kérlek!-néztem fel rá.
-Igenis Asszonyom!-vágta haptákba magát, majd katonásan távozott. Halkan kuncogtam egyet, mire többen hátranéztek és elmosolyodtak.
Kipakoltam az áruházban vett ételeket, majd konyhaeszközök vadászására indultam. Mikor megtaláltam minden szükséges tárgyat, elkezdtem összeöntögetni az alapanyagokat. Mikor felraktam lábost a főzőlapra, valaki bejött. Gyorsan lehajtottam a ruhám ujjait, majd megfordultam. J-Hope volt.
-Jin, mire kértelek?-kérdeztem hangosan az említettől. J-Hope úgy mozgott, mint egy kutya. Settenkedett a kaja miatt. Válaszolt.- Akkor mit keres itt a mi drága reményünk- tettem csípőre a kezem. Jin azonnal iderohant és elkezdte kilökdösni Hoseokot.
-De olyan finom az illata- nyávogott Hobie.- Csak egy kis kostolót- nézett rám és a kezével mutatta, mennyire is gondol.
-Légy türelmes-mutattam rá és elkezdtem kifele hessegetni őket. Amint kimentek, elővettem a vázás szatyrot. Kivettem belőle a darabokat és elkezdtem nézegetni. Nem olyan vészes, össze lehet ragasztani. Kerestem pillanatragasztót, majd leülve nekikezdtem a munkának. Már nem hiányzott sok, amikor is ügyetlenségemben elvágtam a tenyerem.- Basszameg- mondtam egy picit hangosan. Gyorsan odafogtam egy törlőkendőt.
-ChaeRin, talán valami baj van?- hallottam meg V hangját. Hallottam, hogy egyre csak közeledik, ezért gyorsan válaszoltam.
-Nem, dehogyis. Csak elszámoltam valamit, ennyi-mondtam hangosan- ne merészelj bejönni a konyhába.-kiabáltam még gyorsan, mire a léptek abbamaradtak. Gyorsan rányomtam a sebre a kendőt, és megvizsgáltam a kaját. Mát mindjárt készen van. Gyorsan befejeztem a vázát, majd elekezdtem megteríteni. A vázát az asztalra helyeztem és belehelyeztem a legszebb virágot. Majd előkerestem még kettő vázát. Azokba is behelyeztem a csokrokat, majd megterítettem. Két gyertyát kihelyeztem az asztal két pontjára. Amikor tökéletesnek nyílvánítottam az asztalt, szóltam a fiúknak, hogy jöjjenek és üljenek le.
-Aztaa- mondta Jimin- ez gyönyörű. Miért van ekkora felhajtás?
-Megemlékezem-mondtam tömören. Bementem a konyhába, lemostam a kezemről a rászáradt vért, majd kivittem az ételt. Kiváncsian vártam a reakciójukat. J-Hope szedett magának először.
-Aish, már annyira éhes vagyok- szedett két hatalmas adagot az ebédből. Többiek is szedtek maguknak, majd rámnéztek.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül.
- Te nem szedsz?- mutatott a tányéromra Jimin. Megráztam a fejem.
- Nem eszek ebédet akkor, amikor megemlékezem. Ilyenkor arra az emberre gondolok, aki már nincs köztünk. Neki adom az adagom képletesen, ezzel is meghálálva azt, amit értem tett... Szóval nem, nem szedek magamnak- sóhajtottam egy hatalmasat és leültem közéjük.
-Wao- momdta Yoongi- ez nagyon szép gondolat.-rámmosolygott- Viszont akkor mindenkinek jó étvágyat- mondta, mire mindenki elkezdett enni. Csendben eszegettek, mikor Yoongi újból megszólalt- Omo-mutatott a pálcikával döbbenten a ragasztott vázára- ezt törtem el, nem?-nézett rám hatalmas szemekkel. Bólintottam.- Te megragasztottad?- kérdezte hitetlenül. Ismét bólintottam.- Jesszus-rázta a fejét- mondtam, hogy veszek egy másikat.
-Mondtam, hogy nincs szükségem rá- szűrtem a fogaim közt.- Megoldottam. Ennyi. Nincs mit túlragozni ezen- zártam le a témát. A továbbiakban csend honolt. Mikor befejezték az evést, ragaszkodtak ahhoz, hogy ők mossák el a koszos tányérokat. Leültem a kanapéra és békésen néztem a tv-t. Anyura gondoltam, a szép emlékekre. Amikor együtt főztünk. Amikor kioktatott az ivásról. Amikor a cigi téma merült fel... Annyira jó volt, hogy számíthattam valakire- hogy számítottam valakinek.
Gondolkodásomat a fiúk hangja zavart meg.
- ChaeRin, gyere egy picit- kiabált ki Hoseok fura hangon. Kimérten indultam meg a konyha felé. Taehyung a kezében lengette a véres kendőt. A picsába.
- Megmagyarázod, hogy mégis mitől véres a kendő?- kérdezte túlságosan is nyugodtan. Végignéztem a többieken. NamJoon óvatosan tátogott egy :"azt csináltad?"- at. Megráztam a fejem.
- Csak megvágtam a kezem- motyogtam halkan. Óvatosan rásandítottam V-re. Dühösnek tűnt.
- És mégis mennyire vágtad meg magad?- lejebb húztam a ruhám ujjait,majd megmutattam a vágást. Nem olyan vészes. Taehyung elkezdte tanulmányozni.- Fáj?- kérdezte halkan, majd végigsímított rajta. Megráztam a fejem.- Azért jobb lenne, ha bekötnénk, nehogy elfertőzödjön- húzta el a száját.
- Semmi szükség nincs arra. Két nap múlva már ott se lesz- mondtam és elhúztam a kezem.
- Ezt a váza ragasztgatása közben szerezted?- kérdezte Jungkook. Bólintottam.- Babo ChaeRin- rázta a fejét- Annyira szerencsétlen vagy.-ciccegett.
- Tudom- lehajtottam a fejem és a földet kezdtem el kémlelni. Közben a ruhámat húzogattam mindenhol, mert hirtelen túl rövidnek bizonyult. - De azért nem kéne az orrom alá kötni folyton- morogtam. Mindenkit otthagyva feltrappoltam az emeltre és bevágtattam a szobámba. Leültem az asztalomhoz és az anyuról készült képet nézegettem. Nagyon hiányzik. Halkan elkezdtem sírni. Elővettem a naplóm és végiglapoztam. Már lassan négy éve vezetem. Szerencsére senki nem találta meg otthon, így nem kellett magyarázkodnom. Elértem ahhoz a naphoz, ami a mai napig kísért.
" az apámmak nevezett faszfej, olyat tett velem, amit álmomban sem gondoltam, hogy tenni fog. Ennyire szánalmas lennék? Ennyire nem számítok senkinek sem? Még a saját apámnak sem?!??"
Egy két héttel későbbi bejegyzés:
" 2014. 07.28 15.30
Anya egy hete tudta meg, apám mit tett. Azóta egy szót sem szólt hozzá. Teljesen kifordult önmagából, undorodik mindenkitől. Pont most hagyta el a házat, arra hivatkozva, hogy elmegy sétálni....
18.49
Most hívott a rendőrség, hogy megtalálták Anyut... leugrott a hídról.... hat mit ne mondjak, teljesen összetörtem. Apa itt töröget mindent. Anya szobájában találtam egy levelet, amire az volt írva, hogy 18 éves koromban bontsam csak fel...."
A szülinapomig még van egy hónap. Már zokogtam. Nem bírtam. Nem bírtam a lelkifájdalmammal. Már annyira zokogtam , hogy fuldokoltam. Kell egy penge. Most azonnal. Felkutattam a bőröndöm, hátha találok benne egy borotvát. Mivel nem találtam, zokogva estem össze a földön. Már épp aludni akartam, amikor kopogtak. Ünneprontó.
-ChaeRin... ChaeRin gyere le, el kéne kezdeni csinálni a vacsorát- kopogott elég intenzíven Jimin.- Hahó, ChaeRin- kopogott tovább. Minden erőmet összeszedve feltápászkodtam és kinyitottam az ajtót. Jimin amint meglátott, ugrott egyet. Hát igen, nem lehetek valami szép látvány. A szemeim a sírástól feldagadtak, a hajam csupa kóc volt és néhol összergadt. Jiminen átnézve indultam le a konyhába. Mindenféle életkedv nélkül.Jungkook épp a konyhában volt és hagymát vágott.
- Te meg mit csinálsz?- kérdeztem erőtlenül.
- Vacsorát, mivel valaki nem hajland.... Jesszus ChaeRin, minden rendben?- kérdezte és letette a kést.
-Már hogy ne lenne.-mondtam érzelem mentesen és kivettem a fazekat a szekrényből.
- A megemlékezésed miatt nézel ki így?- kérdezte halkan. Ránéztem unottan.
-Minden oké.- odamentem a csaphoz és alaposan megmostam a kezem. Jungkook is követte példámat. A ruha ujja véletlenül feljebb húzódott, így nagyszerű rálátás nyílt a hegekre. Ijedtemben gyorsan meglöktem csípőmmel Jungkookot, ki távolabb került tőlem. Gyorsan lejjebb húztam a pulcsi ujját, majd elzártam a vizet.
-Ezt miért csináltad?-kérdezte értetlenül.
-Miről beszélsz?-tettettem a tudatlant. Ezzel kicsit felbosszantottam, mivel egy pillanat alatt előttem termett.
- Nekem ne játszd a hülyét, baszdmeg!-mélyen a szemeimbe nézett. Unottan megfordultam és elindultam a hagymát szelni. Utánam nyúlt és rászorított a csuklómra. Felszisszentem, mire azonnal elengedett. Ijedten, csésze nagyságú szemekkel nézett rám- Sa-sajnálom, nem akartam erősen megszorítani a kezed.
-Nincs semmi baj.-mondtam halkan, és elkezdtem a hagymát apróra vágni. Így legalább a hagymára tudom fogni azt, hogy könnyezik a szemem. Jungkook minden egyes mozdulatom leste, nem tudom miért. Fájtak a régebbi hegek.
-Jaj, a kicsi ChaeRin sír- jött be Hosoek- Erős a hagyma?
-Amint látod-mondtam és vágtam tovább a hagymát. Egyszercsak egy elég csípős érzés kerített hatalmába, így eldobtam a kést. Megvizsgáltam a tenyerem. Kicsípte a hagyma a sebet. Gyorsan odarohantam a csaphoz és elkezdtem öblögetni.
-Mi a baj? Megvágtad magad?-kérdezte Jungkook és egy pillanat alatt mellettem termett. Próbáltam lerázni, de semmi értelme nem volt. Megfogta a kezem és elkezdte vizsgálgatni.
-Csak kicsípte a hagyma-motyogtam. A polóm végét erősen szorítottam, hogy még véletlenül se próbálkozzon semmivel.
- Be kéne kötni- javasolta Hoseok távolról. Biztos utálja az ilyet. Mi lenne, ha meglátná, mi borítja a testem nyomós részét?!? Tuti elájulna. Jungkook elkezdett húzni a fürdő felé. A nappaliban NamJoon ránknézett, mire könyörgően és kétségbeesetten néztem rá. Valószínűleg megértette, mivel jött utánunk. Jungkook bevezetett a fürdőbe és leültetett a kád szélére. Kötszer után kutakodott és megkérte Nam-ot, hogy segítsen neki.
-Szóval akkor NamJoon, fogd meg ChaeRin kezét. Egy kicsit húzd feljebb a pulcsi ujját- NamJoon rámnézett, én meg ijedten ráztam meg a fejem. Jungkook idegesen a hajába túrt- Fogalmam sincs, miért nem vagy hajlandó felhúzni a pulcsit, vagy rövidebb szettekben járni NYÁRON, de most egy kicsit elvonatkoztathatnál attól a dologtól... Hisz megsérültél!-kiáltott fel. Összerezzentem.
- Ha tudnád már hányszor megsérültem...-mondtam halkan. Nem hiszem, hogy bármelyikük meghallotta volna.- Mindenesetre biztos, hogy nem húzom feljebb. Elég, ha csak egy ragtapaszt teszel rá. Nekem olyan mindegy.
-Hát épp ez az. Szarsz mindenbe bele-kiáltott fel Jungkook idegesen, majd egy hatalmas sóhajtás után elkezdte lefertőtleníteni a sebemet. Dühös volt. NamJoon leszorította a pulcsinak a végét, ami amúgy piszkosul fájt. Jobban, mint a tenyeremen. De azt hitték a tenyerem miatt szisszenek fel állandóan. Kis naivak. Miután Jungkook abbahagyta a kezelésem, visszavonultama konyhába és megcsináltam a vacsorát. Semmi extrát nem csináltam, a fiúk mégis úgy falták, mintha életükben nem ettek volna ilyet.
-Ez isteni volt.-dőlt hátra Taehyung és megpaskolta a hasát.- Jobban fözöl, mint Jin hyung- mosolygott eszméletlenül.
-----------

Sziasztok!
Köszönöm szépen a pozitív visszajelzéseket!:-) nagyon jól esnek! És nagyon szépen köszönöm a 600+ megtekintést.
*-* Megmelengetitek a szívemet.
Előfordulhatnak a részben kisebb hibák, de kérlek nézzétek el. °•°
Millió puszi és köszönet Nektek!