"Várjunk csak.. Mi a szöszt csinálok? Kaját keresek magamnak mert éhes vagyok?? Halkan felnevettem magamon, majd egy kis gyümölcsös joghurtot kivéve, halkan majszolni kezdtem. Eddig fel se tűnt, mennyire éhes vagyok. Lehet ez kellett nekem. Lehet ez kellett a szívemnek. Csak ki kellett magamból adni, már ha ezt annak lehet nevezni. Ezt hittem én ekkor...."

Miután befejeztem az evést, vissza mentem a szobába és kellemesen elnyomott az álom. Most nem gondoltam semmire.Csak sodródtam az árral.
*****
Reggel finom illatokra ébredtem. Lent már nagyban folyt a beszélgetés.

-...láttam- mondta Hobie a többieknek nagy beleéléssel.Amikor beléptem a konyhába, mindenki elhallgatott és rám nézett. Halványan mosolyogtam egyet, majd leültem. Szedtem egy nagy kanálnyit a reggeliből és elkezdtem enni. Mindenki nézett rám elég furán, ezért muszáj volt szóvá tennem.

-Mit néztek?-kérdeztem teli szájjal- Van valami az arcomon?-kérdeztem és elkezdtem tapogatni és törölgetni az arcom.

-Igen...- szólalt fel Yoongi- Megnyugvás- mondta halkan, majd ő is elkezdett enni.

-Mondtam, hogy láttam- bökte oldalba Hobie NamJoon-t, aki csak a fejét rázta és halványan elmosolyodott.

-Akkor ma bemutathatom, hogy képes vagyok nektek dalt írni?-kérdeztem, és az üres tányért a mosogatóba tettem.

-ÁÁÁ, ezért vagy ennyire más...- mondta Jungkook a fejét rázva.Ő is végzett, odajött ő is a mosogatóhoz. Ahogy elment mellettem, önkénytelenül is zavarban éreztem magam. Túl közel volt hozzám. Hátrébb kellett lépnem. Jungkook furán felnevetett, majd elindult felfelé a szobája felé.- Amint a többiek végeztek, bemegyünk a szobádba és kíváncsian várjuk, mit alkottál.

Nagy nehezen a többiek is befejezték, majd már ott toporogtak a szobámban. Végignéztem rajtuk: Jungkook elég lenézően nézett rám-nem értem miért, V és a többiek bíztattak mosolyukkal és jelzéseikkel. Belekezdtem. Mindent úgy csináltam, mint este. Összekapcsoltam a dallamot a szöveggel. Volt benne egy kis rap is. Összességében egész jó kis dal lett... az életemről. Amikor befejeztem, megint kicsit elszontyolodtam és lehajtottam a fejem. A múlt soha nem hagy békén. Ránéztem a fiúkra. Mindenki tátott szájjal nézett rám.

-Ezt... ezt t-te írtad?- kérdezte Yoongi. Beharaptam az ajkam , majd bólintottam. Még Jungkook is meglepődött. Nesze Neked Jungkook. Kinyújtottam rá a nyelvem, de úgy hogy csak ő lássa. Összeszűkült a szeme.

-A kis szemtelen..-morogta.

-Hm, Kook?-nézett rá Jin.- Mit mondtál?

-Semmit- morgott tovább.

-Hogy tetszett?-kérdeztem óvatosan. A fiúk egymásra néztek, majd elkezdtek tapsolni. Persze Jungkook nem csinált semmi ehhez még hasonló mozdulatot sem.

-Ez a te életedről szólt?-kérdezte Tae és leült mellém. Egy aprót bólintottam.- Ennyire... ennyire szar életed van?-kérdezte halkan.Egy aprót bólintottam.-Úristen-mondta szemét a plafonra emelve, majd felállt.

-Na szerintem egyöntetű megegyezés alapján szeretnénk, ha segítenél megírni az új albumunkra pár dalt. Persze, csak ha benne vagy- mondta NamJoon. Már Jungkook nyitotta volna a száját, de Tae rászólt halkan egy " ne most"- at.

-Benne vagyok.De hogy fogjuk tartani a kapcsolatot... én elég messze lakom..-mondtam halkan.

-Hát ez könnyen megoldható. Beköltözöl hozzánk. Nincs apelláta Kicsi Lány. Ha elvállalod, akkor csak így tudjuk megoldani.

-Hát akkor azt hiszem itt az ideje hazamenni és összepakolni- mondtam savanyúan, majd feltápászkodtam. Levettem a megszáradt ruháim a szekrényről és elindultam le a fürdőbe. Gyorsan átvedlettem a ruhákat. Visszaadtam NamJoon-nak és Jungkook-nak a ruháikat, majd elindultam haza, egyedül. Tudtam, hogy apám meg fog verni és nem fog elengedni. De nem érdekelt. Egy óra séta után ismerős utcába tévedtem. Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban és elkezdtem remegni, de mentem tovább. A házba belépve, túlságos nagy csendre lettem figyelmes. Levettem a cipőm és körbenéztem.

-Nocsak, ki tért haza két éjszaka után. -hörgött fel apám mögöttem. Már megint részeg.-Mi van, csak nem egy fiúnál aludtál? És ne hazudj nekem, mert érzem a férfiszagot rajtad-indult meg felém. Megfogta a pulcsimat és közel húzott magához. Bűzlött a szája.- Na elmondod merre jártál vagy verjem ki belőled?-üvöltötte a képembe. Arcon csapott, mire felment bennem a pumpa. Csendesen tűrtem hadd csinálja, egyszer úgyis kifekszik. Egy akkorát mért a hasamba, hogy összegörnyedtem. Majd egyet a hátamra, amitől összeestem. Vért köptem, a szám felszakadt. Ez már kezd eldurvulni. Sikerült feltápászkodnom valahogy és ellöktem. Elvesztette az egyensúlyát, így elesett és látszólag elájult. Gyorsan felrohantam a szobámba és bedobáltam a ruháim és egy képet anyuról a böröndbe. Bedobtam még a nyakláncom és a tisztasági eszközeim. Elindultam lefelé. Apám már nem volt ott, ahova a lökésemkor került.Gyorsan elindultam az ajtó felé. Már félig kinn voltam, amikor hangokat hallottam magam mögül. Megfordultam és apám indult meg felém egy seprűvel. Gyorsan az arcom elé raktam a kezem, hogy azt ne találja el. Megfogta a pólóm és tépett rajta egyet. Fájt mindenem. Feladtam volna. Feladtam volna, de egy arc bukkant fel előttem és tudtam, hogy legalább érte muszáj megtennem. Legalább érte túl kell élnem.Az anyám miatt.Valahogy sikerült megfognom a seprűt és kiszedtem a kezéből, majd ütöttem rá egyet. Összeesett. Hívtam az otthoniról gyorsan a mentőket, majd eltűntem. Eltűntem örökre a múltamból. Nehezen vánszorogva csoszogtam ki a házból. Fájt mindenem. Biztos, hogy eltőrt pár bordám , mert fáj még levegőt is vennem. A kapu előtt egy kapucnis csóka áll. Lassan kikerültem és tovább vonszoltam magam, és a cuccaim. De egy hang megállít.

-ChaeRin... ChaeRin te vagy az?-kérdezte az a hang, amiben reménykedtem, hogy legalább egy óráig még nem hallok.Lassan felé fordultam, majd széttártam a karom. De erre hatalmas fájdalom nyílalt a mellkasomra.

-Lebuktam- mondtam erőtlenül és letöröltem a vért a számról. Továbbmentem, mire elém állt.Szó nélkül elvette a bőröndöm és beállt háttal elém. -Most m-mit csinálsz?-kérdeztem erőtlen, rekedtes hangon-Sietnünk kell, kihívtam apámra a mentőt. Ha meglátnak, be akarnak majd vinni.

-Csak ugorj fel. Ígérem nem ejtelek el. Úgy se lehetsz több negyven kilónál.-mondta a végét halkan. Óvatosan felmásztam a hátára. Elkezdett sétálni. Csendben mentünk, míg meg nem törte azt.- Az ... apád tette ezt Veled?-kérdezte óvatosan. Halkan hümmögtem egyet. Nagyon fáradt vagyok.- ChaeRin.. hahó ChaeRin... - markolt a combomra, mire hümmögtem megint egyet.- Ne aludj el. Hallod? Ne merészelj elaludni. Már csak egy utca- mondta, majd elkezdett velem futni. Amikor a ház elé értünk, a lábával benyomta az ajtót, majd az értetlen fejeket kikerülve lerakott a kanapéra. Mindenki körénk gyűlt. Nagyon álmos vagyok. Már a szemeim elég nehezen bírják.-ChaeRin ne aludj el. Hallod?! V hozz egy pohár hideg vizet, Hobie te meg fertőtlenítőszert és kötszert-adta ki az utasításokat Jungkook.- Fiúk segítsetek levenni róla a pulcsit, biztos vagyok benne, hogy eltört a bordája. -Elkezdte felhúzni a pulcsim, mire minden álmosság kiment a szememből és lefogtam kezeit.

-Kérlek ne... ne csináld.-suttogtam erőtlenül.Rám nézett. Nem értette a helyzetet.- Kérlek... megleszek, hamar beforr- köhögtem-Csak egy fájdalomcsillapítót kérek. - mondtam. Amint megkaptam, bevettem és elszundikáltam.Éreztem, hogy az arcomat ápolják, majd rólam beszélnek, de nem érdekelt. Nagyon fáradt vagyok.

****

Fájt mindenem. Egy hatalmas nyögés kíséretében kinyitottam a szemem. Senki nem volt itt. Lassan felültem, de bár ne tettem volna. Alig kaptam levegőt, de azt leszámítva csak a fejem fájt. Elcsoszogtam a konyháig, majd ittam egy pohár vizet.Épp hajnalodott.Csalódott voltam. Nem tudom pontosan miért, de abban reménykedtem, hogy mikor felkelek, mellettem lesz valaki. Azt hittem, nekik számítok. Keserűen felnevettem. Miért reménykedek ilyenekben, ha úgyis tudom, nekem csak a csalódás és a magány van előírva. Meg a fájdalom. Visszamentem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-t. Semmi érdemlegeset nem találtam, ezért elindultam felfele a szobámba. Beérve, óvatosan lefeküdtem az ágyba és levegőhiányban elaludtam. Csalódottan.

Egy óra múlva hangos kiabálásra keltem.

-Nincs sehol! Eltűnt!-kiabálta kétségbeesetten J-Hope. Egyre több fiú hangját hallottam, ahol arról beszélnek, hogy hívni kéne a rendőrséget, blah blah blah. Egyre hangosabbak lettek a lábdobogások, majd valaki szó szerint kitörte az ajtómat. Amikor észrevett, megkönnyebülten sóhajtott egyet, majd hozzám rohanva megölelt. Mit ne mondjak, nagyon fájt.

-V... V ez .. ez nagy-oon fáj- Suttogtam halkan. Egy könnycsepp kicsordult a szememből, mire V azonnal elengedett. Még mindig nem kaptam rendesen levegőt. Időközben a többiek is megérkeztek, és én lettem lecseszve, hogy mégis miért nem adtam jelet. Bocs, hogy szükségem van az alvásra.

-Jobban érzed magad?-kérdezte Yoongi és leült az ágyamra. Lassan a többi fiú is követte.

-Jobban vagyok, mint tegnap- mondtam nagyon halkan, mert még a beszéd is nehezemre esett.

-Most már hajlandó vagy arra, hogy levedd a pulcsid?Tényleg meg kéne vizsgálni a bordáid.- húzta el a száját Jin.

-Jó leveszem, de csak egy ember maradhat benn-mondtam halkan és lehajtottam a fejem. Bólintottak. Rámutattam NamJoon-ra , mire a többiek ciccegve kimentek. Jungkook olyan csúnyán nézett rám, hogy muszáj volt elkapnom a tekintetem. Ez van. Becsukták maguk után az ajtót, majd Namjoon közelebb jött .

- Oké, Kicsi Lány, elmondod miért engem választottál?- kérdezte aranyosan.

-Mert benned feltétel nélkül megbízok.- mondtam halkan- És mindenkiben csak a jót látod meg. Még ha ez lehetetlen is. Főként ezért kellesz nekem Te. Mert olyan dolgokat fogsz látni a ruha alatt, amit senkinek nem mondhatsz el. Értetted?- néztem fel rá. Komoly tekintettel bólintott. Óvatosan lehúztam magamról a pulcsit, vagyis húztam volna, ha nem akad bele a hajamba.

-Várj, segítek-mondta halkan majd lehúzta a fejemről. Amikor észrevette a testem nyelt egy nagyot. Hát igen. Elég csúnyán nézett ki. Csupa vágás és heg mindenhol. Szégyenemben elfordítottam a fejem és egy könnycsepp hullott a kezemen lévő frissebb hegekhez. NamJoon tekintete áttévedt a kezeimre, de egyből el is fordította onnan tekintetét. A szemembe nézett és láttam a tekintetében, hogy kérdezne. De erre még nem álltam teljesen készen. Óvatosan megfordított és megvizsgált. Néha hangosan felszisszentem, de jobb volt, mint kórházban rohadni. Amikor megvizsgált elmondta, hogy nagy valószínűséggel elrepedt pár bordám. Szerencsére csak repedtek. Bekötözte Fáslival, jó szorosan, mit ne mondjak, majd távozni készült.Gyoraan visszavettem a pulcsim.

-NamJoon...- mondtam halkan. Hátrafordult. A szemében valami olyat láttam, amit ezelőtt soha életemben. Sajnálkozást? -Tényleg ne mondd el senkinek- felálltam helyemről és gyenge mozdulatokkal megöleltem. Először meglepődött, majd ő is visszaölelt. Óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon nekem. Egy hatalmasat sóhajtott.

-Senkinek nem mondom el... ígérem- mondta, majd adott egy puszit a fejem búbjára. Pár percig ölelkeztünk, majd elváltam Tőle. Halványan rámosolyogtam, majd a bőröndömhöz léptem. NamJoon szótlanul elhagyta a szobát. Kipakoltam a tisztasági szereim és anyukám fényképét a bőröndből. Anyukám fényképét az íróasztalra helyeztem. Egy ideig azt néztem, majd lesétáltam a nappaliba. Bementem a konyhába egy pohár vízért. Jin épp a reggelit készítette.

-Eszel Velünk?-kérdezte egy halvány mosoly kíséretében. Megráztam a fejem, mire lehervadt a mosoly az arcáról. Szótlanul bámult rám, amit meguntam és kimentem a nappaliba. Leültem a földre, mivel az összes ülőhely el volt foglalva. Lassan elfeküdtem a földön. Egyre jobban kezdett fájni mindenem. A tegnapi történésékre gondoltam. Arra, hogy apám miket csinált. Persze régebben is előfordult már hasonló, de még egyszer sem tört el miatta semmim se. Maximum a becsületem. Ez most más volt. Teljesen kifordult magából. Ha nem állítom meg, akkor... akkor megöl?

Fel sem tűnt, hogy elaludtam, csak akkor, amikor valaki felkeltett. Jimin volt az.

-Bocsi, hogy felkeltettelek, csak gondoltam, nem esik túl jól egy földön aludni- mosolygott édesen.

-Nem gondoltam, hogy el fogok aludni.-mondtam és felültem. Fájdalmas grimaszba torzult az arcom. Piszkosul fájt mindenem.

-Fáj valamid?-kérdezte egyből. Ránéztem. Most legyek bunkó és küldjem el a picsába, vagy legyek kedves?

-Jól vagyok.- az utóbbit választottam. Nem érdemli meg, hogy csúnyán viselkedjek vele. Kétkedve nézett rám, de hagyta a dolgot.

-Akkor jössz játszani? A fiúkkal kártyázunk.- mutatott ujjával maga mögé.

-Persze- felálltam és ránéztem. Égett a testem a fájdalomtól.- Meddig aludtam?

-Kevesebb , mint egy órát.- helyet foglaltunk az asztalnál, majd NamJoon osztott. Pókereztünk. Jó vagyok a kártyajátékokban.

-Nem akarlak elkeseríteni, Drága ChaeRin, de profi kártyásak vagyunk.- mondta vigyorogva J-Hope. Ránéztem.

-Nem akarlak elkeseríteni, Drága Hoseok, de tudok ezt-azt a pókerről.-mondtam és megnéztem a kártyáim. Emeltem. És megint emeltem. Nyertem. Ez így ment, nagyjából húsz körig, amikor Jungkook az asztalra vágta a kártyáit. Ki más?

-Nem hiszem el, hogy ennyire profi vagy. Biztos csalsz-mondta összeszűkült szemekkel. Fájt. Fájt, hogy ilyet feltételez rólam.

-Nem csalok- mondtam halkan. Gombóc van a torkomban. Fáj mindenem.

-Biztos a pulcsid alá dugtad a kártyákat.-mondta, majd az asztalon áthajolva megfogta a két kezem. Ijedten néztem rá. Ekkora szemetet! Már elkezdte felfelé húzni, amikor Namjoon megfogta a kezét.

-Haver, ezt nem kéne. Rohama lesz.-mondta NamJoon, nagyon is jogosan. Éreztem, hogy elkezdtem remegni. Megint az az "emlékkép".Jungkook nem engedte el a kezem. Ránéztem. Eszelősen nézett. Tudta, hogy valamit rejtegetek. Elborult az agyam.

-AZONNAL ERESSZ EL!-kiabáltam , amennyire csak tudtam. Azonnal elengedett, és ijedten nézett rám. Körbeöleltem magam. Fájt mindenem.-Hagyjatok békén. Nem érdekel ez az idióta játék.- széttúrtam a zsetonjaim, majd felrohantam a szobámba. Párszor megbotlottam, de mentem tovább. Muszáj volt. Egyáltalán nem kaptam levegőt. Zokogtam. Remegtem. Összeestem a szobámban elhelyezkedő szőnyegen.