"-Miért nem szóltál?-kérdezte, és elkezdett a nappali felé vezetni.Szólt a többieknek, hogy álljanak fel, mert nem vagyok valami jól és lázas is vagyok. Szépen lefektetett, majd odaadta a lázmérőt.

-Mert nem akarok még ennél is jobban a terhetekre lenni.-motyogtam, majd ránéztem V-re, aki idióta fejeket vágott. Halkan és kurtán felnevettem. Mindenki megdermedt és kitágult szemekkel rám néztek. Két éve most nevettem először. Igazándiból két év óta náluk szólaltam meg először."

-Nevettél!Nevettél!- mondták egyszerre mosolyogva. Én is halványan elmosolyodtam. Tán van esély a felépülésemre? Lehet el kéne mondani valamelyikőjüknek. Már komolyan elgondolkodtam ezen, amikor a lázmérő hangja megszólalt. Tisztára mosta a gondolkodásom.

-39.4 - húzta el a száját Jin- Be kéne menni a kórházba, úgy mondjuk most-mondta és már pakolászott is.

-Nem megyek kórházba. Nem megyek vissza-mondtam halkan.

-Mit mondtál Kicsi Lány?

-Azt , hogy nem megyek vissza oda- mondtam a kelleténél hangosabban, mire mindenki megállt.
-H-hogy érted, hogy nem mész vissza? Voltál már ott?-kérdezte Jimin.

-Egy ideje folyton ott kötöttem ki.-motyogtam- Nem megyek vissza srácok. Én, én inkább hazamegyek.-próbáltam felállni, de nem ment.

-Nem mész sehova ilyen betegen. Itt maradsz és ápolunk.-mondta Jin és bólintott egyet magának.- Le kéne vetkőznöd. Lehet a meleg ruhák miatt vagy lázas.-gondolkodott. Heves ellenkezésbe kezdtem.Biztos, hogy nem veszem le.

-De muszáj levenned. Nem érted?- akadt ki teljesen Yoongi. Elindult felém- Akkor mejd leveszem én-morogta és amint elém ért elkezdte rángatni Jungkook pulóverét. Ellenkeztem, rángatóztam, mint anno két éve. Újra a múlt. Elkezdtem remegni, a testem feladta a küzdelmet. Némán sikítottam és üveges tekintettel néztem egy pontot.

-Hagyd már abba! Nem látod hogy nem akarja?! Megint rohama van.-kiabálta Jungkook. Idejött és elvette Suga kezét a pulóverről- Azt akarod, hogy meghaljon? Hé, ChaeRin... ChaeRin ... hahó- simogatta az arcom, úgy mint az előző rohamomnál.Lassan kezdtem megnyugodni, de még mindig remegtem.

-N-ne-nem ... aka-ro-oom le-hevenni... a pulcshhit-mondtam a remegéstől és a sírástól akadozva.

-Ha nem akarod, nem kell-mondta lágyan Jungkook.-De, hé-szólt. Ránéztem.- Menj el fürdeni. Jó hideg vízben. oké? Ott leszek az ajtó előtt én és Jimin. Igaz Jimin?-kérdezte. Jimin bólintott egy hatalmasat.-Gyere, elkísérlek-mondta és segített felülni. Elvánszorogtunk a fürdőig, JungKook megengedte a vizet, majd távozott. Leellenőriztem, hogy bezártam az ajtót, majd elkezdtem vetkőzni. Végignéztem a hegeimen, ami a testem számtalan területét behálózta. Majd megvizsgáltam a kezeim. A tegnapi kötés itt-ott átázott, de levettem. Ugyanaz mint tegnap. Pár mélyebb vágás, a többi okés. Lassan belemártóztam a vízbe, ami jéghideg, így egy aprót sikkantottam.

-Minden rendben van, ChaeRin?-kérdezte Jimin az ajtó túloldaláról, majd elkezdett kopogni.

-Csak hideg a víz-mondtam.

-Tessék? Nem hallom! Baj van? ChaeRin- kopogott továbbra is az ajtón.

-Nincs semmi baj. Csak hideg a víz- mondtam vacogva hangosabban.

-Ja, oké. Aztán tényleg fürödj meg nekem. -mondta parancsolva- Mert ha nem... akkor segíteni kényszerülök. Áu!-valószínűleg Jungkook tarkón csapta.

-Tényleg fürödj meg. Ez nagyon fontos!-szólt Jungkook.

-Oké...-mondtam halkan. Beljebb merészkedtem a vízbe.Amikor már eléggé megszoktam, elkezdtem mosakodni, de csak férfi tusfürdő volt. Azt használtam, amelyiknek a legjobb illata volt.Amikor végeztem, a tegnap esti törülközőt használva megtörülköztem. Visszavettem a bugyimat, a melltartót és a fiúktól kapott ruhákat. A pólómat nem vettem vissza, mivel észrevettem, hogy az is véres.Egy kicsit jobb közérzettel mentem ki.

-Na végre, hogy végeztél-sóhajtott fel Jimin. - Már azt hittem, belefullasztottad magad a vízbe.-ez a kijelentése megrémisztett. Szóval szerinte úgy nézek ki, mint egy öngyilkos hajlamú lány? Ennyire látszik, hogy ilyen vagyok?

-Gyertek, kész az ebéd - szólt NamJoon - Minden oké, Kicsi lány?Gyere mérjük meg a lázad - nyújtotta a kezét, amit vonakodva, de elfogadtam.Lefektetett a nappaliba és várt. Közben magáról és a srácokról beszélt. Megtudtam, hogy most szabadságon vannak, és egy bandát alkotnak, a BTS-t. Sajnos soha nem hallottam róla, mert nincs se telefonom, se gépem. Nincs semmim. Azért vannak szabadságon, mert dalszerzési válságban szenvednek.

-Tudok... tudok segíteni-mondtam és egy kicsit nyögtem, mert belenyilallt a fejembe a fájdalom.Elkezdett a kis ketyere csipogni.

-38.6. Ez még távolról sem jó, Kicsi Lány. Gyere menjünk enni.-segített felállni a kanapéról- Hogy értetted, hogy tudsz segíteni?-kérdezte és felém fordult. Leültetett az asztalhoz, majd ő is leült mellém.

-Hát a dalszerzésben... Tudok segíteni dalt komponálni.-mondtam halkan-Így meg tudnám hálálni azt, hogy egy kis időre befogadtatok.

-Nekünk nem valami olyan szám kell, amit minden kis nyavalyás meg tud írni. Nekünk egyedi kell.-mondta Jungkook. Ennek meg mi baja? Előbb még tök normális volt.

-Ezt megértem, de engedjétek, hogy bemutassam tudásom.

-Rendben. Egy próbát megér-mondta Jin és elém rakott egy tányért.-Egyél. Legalább egy keveset-kérlelt aranyosan, ezért megettem az adagom és nem hánytam ki... még.

-Öhm... ChaeRin... beszélhetnénk?-kérdezi Yoongi az ujjait tördelve.

-Persze, csak segítek Jin-nek elmosogatni.-mondtam és már a mosogató felé vettem is az irányt egy nagy halom koszos tányérral. Elkezdtem mosogatni és azon járt az agyam, vajon mivel tudnám bebizonyítani, hogy igenis érnek velem valamit. Eszembe jutott a szobámban álló szintetizátor. Miután Yoongival beszéltem, kipróbálom.

Valaki mögém lépett és óvatosan elkezdte felhúzni a pulcsim ujjait. Egyből abbahagytam a mosogatást és megfogtam az illető kezét, még pont időben.

-Mit csinálsz?-kérdeztem kétségbeesett hangon Jungkooktól.

-Így könnyebb mosogatni és nem lesz vizes a pulcsi vége.-mondta egyszerűen és folytatni akarta a műveletet.

-Jungkook... ne húzd tovább-kérleltem halkan és eltoltam a kezét. Elzártam a vizet és lehajtott fejjel kislisszoltam a konyhából. Yoongi-t kerestem a szememmel, de sehol sem találtam. Jungkook felment.

-J-Hope! Merre van Yoongi?

-Felment a szobájába.

-Köszi!-felmentem az emeletre.Melyik lehet az ő szobája? Bekopogtam Jungkook-hoz, hátha ő benn van.

-Gyere-kiabált ki. Résnyire kinyitottam az ajtót és beszóltam.

-Melyik Yoongi szobája?-néztem továbbra is az ajtót. Biztos, hogy nem nyitok be egy fiúhoz. Lépteket hallottam és Jungkook kitárta szélesre az ajtót. Lenéztem a földre és úgy vártam a választ.

-Miért az ajtó takarásában kell beszélned?-kérdezte halk hangon. Felemelte az államnál fogva a fejem és mélyen belenézett a szemembe. Szégyelltem magam. Szégyelltem magam a konyhában történt incidens miatt. Hátrébb lépett és egy nagy sóhajtás kíséretében rámutatott a folyosó legvégén található ajtóra.- Ott találod- mondta és becsukta az ajtót.Hát jó.

Bekopogtam Yoongi-hoz is.

-Yoongi! ChaeRin vagyok-mondtam.

-Gyere be- mondta. Óvatosan kinyitottam az ajtót, majd beléptem rajta. Yoongi az asztala előtt ült és valamit nagyon írt. Hirtelen megfordult és halványan rám mosolygott.-Ülj le.-mutatott az ágyára. Elfoglaltam az ágyon a helyem, majd ránéztem Sugára. Szólásra nyitotta a száját, majd becsukta.- Igazándiból az előbbi incidensről szeretnék beszélni Veled. -kezdett bele és zavarában a kezeit nézegette.-Nagyon sajnálom amit csináltam. Csak nagyon sajnáltalak, hogy lázas vagy és segíteni akartam Rajtad.-mondandója végén rám nézett, felállt és mélyen meghajolt- kérlek bocsáss meg.

-Nem haragszom. Teljesen jogosan csináltad azt, amit tettél.-néztem rá.Halványan rám mosolygott.

-Akkor ezt megbeszéltük.-annyit beszéltünk ezután, hogy- fogalmam sincs mikor- de elaludtam. Valamikor este 10 körül ébredtem fel. Yoongi sehol. Kimentem a szobából és álmosan battyogtam végig a folyóson. Már épp mentem volna le a lépcsőn, amikor elcsíptem egy foszlányt a nappaliból.

-...meddig lesz még itt?-kérdezte valaki.

-Ameddig nem érzi jobban magát.Miért, zavar?

-Nem,... csak felkavarja az eddigi nyugis életünk. És nem gondolod, hogy a szülei keresik?

-Nem úgy tűnt, mint akinek nagyon van családja...

-Nem szép dolog hallgatózni-mondta valaki, mire elkezdtem közeledni a lépcsők felé. De szerencsére megfogott. Jungkook volt az. Az egyik sebem felszakadt és eleredt belőle a vér. Ezaz. -Óvatosan-mondja halkan, majd visszahelyez normál helyzetbe.A kezén észreveszi a vért, ezért rám néz.-Felszakadt a sebed? -kérdezte és már nyúlt is volna érte, ha nem rántom el.

-Megoldom-mondtam halkan, majd lerohantam a lépcsőn és berontottam a fürdőbe. Magamra zártam, és az ajtón lecsúszva leültem a földre. Egyre gyanúsabb leszek nekik. Felálltam és kimostam a sebem, meg a pulcsit. A pulóvert visszavéve kiléptem az ajtón és a fiúkat láttam meg az ajtóban.Jungkook kivételével. Jimin épp emelte a kezét, hogy kopogjon.-Hát ti?-néztem rájuk felemelt szemöldökökkel.

-Nem tudtuk, miért rohansz be ilyen hirtelen a fürdőbe.-mondta V komoly arccal.- Azt hittük baj van.De most, hogy tudjuk, hogy már nincs semmi baj, mert ugye nincs, örülnék, hogyha játszanál velem.-mondta cukin.

-Bocsi V, de úgy gondoltam inkább elvonulok a vendég szobába- mondtam az alvóhelyemre utalva.Már el is indultam, amikor Jin elém állt.

-De a vacsora...

-Nincs étvágyam, bocsánat.-mondtam és felmentem. Egy pillantást vetettem Jungkook ajtajára, majd bevonultam. Kerestem kottapapírt és leültem a szintetizátor elé. Utoljára két éve játszottam zongorán, szóval kicsit elszoktam tőle. Lenyomtam egy billentyűt és boldogan hallgattam csilingelő hangját. Azért is megmutatom Jungkook, hogy képes vagyok rá.
A múltra gondoltam. A két évvel ezelőtti történésekre. Hogy miken mentem át. Csak úgy sistergett a kottapapír, annyi ötletem volt. Először a szöveget írtam meg, majd alá a dallamot. Egy résznél megakadtam. Az anyám. Anyám részét lassúra és gyászolósra írtam. A szöveget mesélősre. Majd az Esetet hevesre, kétségbeesettre, és indulatosra. Az ezután következett részt elég változatosra írtam. Volt ott harag, depresszió, halálközeli élmény, harag, depi, depi, és a végére egy kis remény. Fogalmam sincs még, hogy a végén pontosan mit gondoltam, de úgy érzem innentől már rossz nem jöhet. A kész dalt lehelyeztem az íróasztalra és visszaültem a helyemre. Gondolkodtam, hogy játsszak - e még, de amikor az órára pillantottam,feltűnt, hogy nagyon elszaladt az idő. Már éjfél is elmúlt, mikor lecsoszogtam a lépcsőn és töltöttem magamnak egy pohár vizet, majd a hűtőben kutakodva kerestem valami ételt. Várjunk csak.. Mi a szöszt csinálok? Kaját keresek magamnak mert éhes vagyok?? Halkan felnevettem magamon, majd egy kis gyümölcsös joghurtot kivéve, halkan majszolni kezdtem. Eddig fel se tűnt, mennyire éhes vagyok. Lehet ez kellett nekem. Lehet ez kellett a szívemnek. Csak ki kellett magamból adni, már ha ezt annak lehet nevezni. Ezt hittem én ekkor....
----------------------------

Hellóka!:-)
Köszönöm a két vote-ot és a megtekintéseket.:-) Mérhetetlenül jól estek. Ezeket a részeket már régebben megírtam, csak mivel lassan haladok, ezért direkt később rakom ki... mindegy :D Ténylg köszönöm a csillagokat es a megtekintéseket. (Amúgy a blog közel kilencven megtekintésnél jár) .