" Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki? -Shakespeare"

Jungkook POV:

-Nem vagyok benne biztos, hogy beengednek ide minket - húzta el a száját Namjoon, amikor a kórház bejárata elé értünk. Pesszimizmusát egy szemforgatással jeleztem, majd belökve a nehéz ajtót, indultam hátra.
-Uram, oda nem mehet be...- rohant utánam egy újonc, fiatal ápoló. Unottan felé fordultam és felmutattam a VIP kártyámat, majd gúnyosan elmosolyodtam.
-Úgy látom, Ön új itt...
-Jungkook oppa- virult fel az arca a lánynak. Az 'oppa' szó hallatán megint megforgattam a szemem, majd meg is fordultam. Már épp indulam volna a kórterembe, amikor is megállított- Oppa... miért vagy itt? Talán beteg vagy? Vagy az egyik rokonod az? Oppa, válaszolj! - már ingerülten fordultam volna meg, hogy kiosszam ezt az őrült rajongót, amikor is Jimin hangja hasított a levegőbe.
-Nem gondolom, hogy egy ápolónak van ehhez bármi köze, és amúgy meg, valószínűleg nagyon jól tudod, hogy Jungkookie utálja, ha ismeretlen lányok leoppázzák, meg úgy unblock... gyere Kookie, dolgunk van - rántotta meg a kezem, majd elosont mellettem. A többiek is bejöttek, így én is megindultam lefele.
Éreztem, hogy fényképeznek, meg a vakuk égették a hátamat, de mit is várok egy koreai sosaeng-től? Sokat nem.
Beléptem az üres szobába, ami így rikítóan fehérnek és idegennek tűnt...

Akár az érzéseim.

Leültem az ágyra és magamba szippantottam a lány illatát. Levendula.
A többiek is szétszéledtek a kórteremben és a különböző tárgyakat fogdosták.
Eldőltem az ágyon, de a fejem valami keménynek ütközött. Hangosan szitkozódva fogtam a fájó pontot, majd a nagy párna alá benyúlva kihúztam egy keményborítasú mappát.
Chaerin cucca.

-Mit találtál Maknae? - csoszogott oda SeokJin. Óvatosan kinyitottam, majd kiszedegettem a benne lapuló lapokat. Időközben mindenki idegyűlt és egy-egy lapot felvéve olvasták a rajta lévő szöveget.
A mappa baloldalán egy zöld post-it virított, amire Chaerin szokásos kézírásával volt rávésve ez a pár mondat:

"Ezeket a dalokat a comeback-etekre terveztem, de mivel nem tudtam szellemileg jelen lenni, nem tudtam átadni. Remélem, egyszer felhasználjátok."

Megforgattam a lapot, hátha van még valami jel, vagy hasonló, de annál valami sokkal érdekesebbet vettem észre, ami félelemmel töltött el.

A lap véres volt.

Ijedten forgattam a lapot, hátha rájövók, mitől lett olyan, de - mint gondolni lehetett- semmi válasz nem áradt belőle. - Mi az, Jungkook? - kihúzta a kezeim közül a lapot Taehyung, majd egyből eltátotta a száját- jesszus atyaúristen....

Chaerin POV:

Elaludtam a buszon, ezért nem volt meglepő fordulat, hogy lefejeltem az előttem lévő széket. A fejemet masszírozva néztem fáradtan körbe a buszban. Egyedül voltam.
Már hajnalodott, lehetett látni a nap első, halovány sugarait a fák mellett felbukkanni. Tudtam, hogy nemsokára megérkezünk, mivel kiskoromban rengeteget jártunk ide.

Amikor még volt mi.

Megigazítottam a pulcsit a kezemen, majd lassan készülődni kezdtem. Nincs sok holmim.

Ennyi érzésem is van.

Egy hatalmasat ásítva szálltam le a buszról, majd elköszönve a sofőrtől indultam egy motelt keresni. Fagalmam sem volt, mégis merre lehet, ezért elindultam a pályaudvartól jobbra. Végülis a nevében is benne van; ez a jobb út.

Mindegy.

Még nem voltam a városban, kellett még pár száz métert menni, mire megtaláltam a hatalmas táblát, mire dőlt, vastag betűkkel fel volt írva:

Üdvözöljük Gwangju-ban!

Egy hatalmasat sóhajtottam, majd elhagytam a táblát.
-Hajrá...- motyogtam magamnak.

***

A motelszoba ágyán ültem, mint egy zombi, amikor valahonnan felcsendült egy nagyon ismerős dal.

A vérem, verejtékem, izzadságom,

Az ablakhoz ugrottam, hogy meglessem, ki a zaj forrása.

Vedd el.

Sehol nem láttam senkit az utcán, a dal mégis szólt.

Mindennél jobban akarom.

A hajamat tépve feküdtem a földre és a dalt motyogva merültem mély, hosszú álomba.

Vedd el.
Örökre.

Valamikor kora délután az ajtó kopogása keltett fel.
-Szobaszervíz! -sipákolt egy magas női hang. Megköszörültem a torkom, majd az ajtó fele néztem.
-Nem veszem igénybe, köszönöm. - kiáltottam vissza, majd négykézláb bekúsztam a fürdőbe, majd a mosdókagylón feltornázva magam néztem farkasszemet a tükörképemmel.

Olyan csúnya vagyok.
Még szép, hogy eldobott.

Olyan sovány vagyok.
Még szép, hogy nem látott.

Olyan gyenge vagyok.
Még szép, hogy simán levert.

Szárnytalan vagyok.
Az ő szárnyai hatalmasak.

Repülök-szárnyak nélkül.
Zuhanok- vészfék nélkül.

Olyan semmilyen az arcom.
Neki a kerek, életteli kell.

Olyan semmilyen a belsőm.
Neki kedves, mosolygós kell.

Olyan szomorú a lelkem.
Vidámságra, játékra vágyik.

És ehelyett megkapott engem, kinek szeme világtalan, arca láthatatlan, teste átlátszó.
Beleszerettem, pedig tudtam, hogy csalfa játék az egész, tündöklő patak, melynek a tetején a palota tükre látszik, alján mégis az ördög játszik.
Vadság volt tőlem, hogy ilyen veszélyes dologba kezdtem.

Szerelembe.

De az időt visszaforgatni nem lehet, a játék megy tovább.

Inkább horrorfilm.
Vagy egy rossz dráma.

Idegesen sóhajtottam egy hatalmasat, majd erősen megszorítottam a mosdókagyló szélét.

Meg kell erősödnöm. Boldognak kell lennem. Képes vagyok teljesíteni, hogy bebizonyítsam Jungkooknak, nem feltétlenül az vagyok, akinek gondol.

"Gyenge vagy."

Beletúrtam a hajamba, majd valahogy elkezdtem rendbe szedni a kócokat.

"Te hamar feladod."

Egy copfba fogtam a fejem tetején, majd elszántam a tükörbe néztem.

Meg tudom csinálni. Meg kell tudnom csinálni.

Egyet bólintottam magamnak, csak úgy bíztatás és megerősítés szempontjából, majd a szobába kitrappolva gyorsan átöltöztem és utnak eredtem.
Futottam, ahogy csak tudtam.
Menekültem minden elől.
Rohantam az emlékek és
A megalázás tengeréből.

De olyan vagyok , akár a pillangó; gyenge, megtört lélek.

Olyat cselekedtem, mi bűnnek számít: alattomos hazugságnak.

Szerelmes lettem.

Tudom már, hogy csak varázslat az egész;- hülye ámítás.

Éjjáró, ki uralta a tüzet,
Hová vészett mindened?
Hová tűnt a kongod,
Mely szép, kecsesen csengett?

Hová vészett a tűz,
Mit régen úgy dédelgettél?
Hová tűnt az utcáról
A Csalfa varázsló?

Éjjáró, ki a kongot zengette,
Ámítást halmoztál,
Nem tudtad, hogy kell szeretni,
Így mindent eldobtál.

Éjjáró,hát hol a kong,
Mi régóta porosodott?
Végleg elhagytad,
Vagy most ő hagyott el?

Elhagyott, mert nem szeretted?
Megfosztott, mert hazug vagy?
Hazug vagy, mert dédelgetted,
Közben te fosztogattad.

Fekete Éjjáró,
Te csalfa varázsló!
Neked a szavak mit jelentenek?
Bűbájrecepteket?

Sötét Éjjáró,
Te mamlasz férfi!
Bolond voltál te is,
Vagy ravasz róka?

Mert a kong bolond volt,
Ő tisztán szeretett.
És most mégis rohan
El előled.

Rohan a világtól,
El a fájdalomtól.
Fut, hogy éljen,
Hogy szebbet reméljen.

A szerelem bolondság,
Megbolondult emberek állapota.
A kong is bolond lett,
Megbolondul.

Az Éjjáró is bolondul,
De ő is szenved.
Elűldözte szíve felét,
Megbolondul.

Rohan a világ,
Ők meg egyhelyben állnak,
Egyik sem mozdul;
Várnak.

"Amikor az ég újra kék lesz, mi újra találkozunk."
--------------------
Sziasztok!
Ez lenne az első évad vége.
A versből és az utolsó történésekből nagyjából kiderülhetett, mi lesz a második évad címe. Tippeljetek hozzászólásoknál, kiváncsi vagyok, mennyire jött le.
A második évadot ugyanitt folytatom, nem változtatok meg semmit, nem lesz semmi sem más, egyszerűen csak folytatom tovább a sztorit, kicsit más szálon futva :)
Jelölve lesz a részeknél, hogy 2.évad X.rész, hogy az újonnan jött olvasóim/ látogatóim értsék a szitut.
A továbbiakban is a BTS dalokra fogok utalni, mint ahogy az eddigi részekben is láthattátok- ha egyáltalán valaki észrevette:)
Remélem tetszett a rész, ha igen vote-olj és/vagy kommentelj nyugodtan, tényleg nagyon jól esnek. :) <3
Képzeljétek a minap kaptam egy nagyon szép, hosszú levelet, amiben dícsérték a történetet*-* annyira nagyon jól esett, mert hát, annyira nem nagy szám ez a sztori... :)

Valamint szeretném nagyon megköszónni a 10K+ megtekintést és az 1,6K+  szavazatot. Nagyon nagy boldogsággal tölt el!!!!
Na nemsokára jelentkezem a második évaddal, addig tippeljetek a címre.
Addig is mindenkinek kitartást, már mindjárt péntek!!!
<a helyesírási hibákért ezer bocsánat>
<nem lett nagy szám a rész , tudom>
Csóközön